Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy kultúránk, tudásunk rendkívül lényeges részeit már az ókorban megfogalmazták. Matematikáról, filozófiáról, államról, erkölcsről mind magas mércét állítottak elénk az ókor nagyjai. És akik mindezekkel foglalkoztak, a zenét is ugyanolyan fontos tényezőnek tartották, mint a többi hat szabad művészetet (a zenével volt teljes a tökéletes hetes lista). A jelenkori ember azonban a minket körülvevő elképesztő tudáshalmazt látva, megittasul e mérhetetlen mennyiségű okosságtól, és az is megesik, hogy lenézően tekint az ókoriakra. Pedig az alázat nagy erény lenne a tudás és tanulás erdejében!
Kr. e. 384-ben született Arisztotelész, akit a modern európai kultúra egyik megteremtőjeként tisztelhetünk. Szülei neves orvosi családból származtak. Apja rendkívül híres orvosnak számított, mert Makedónia királyának volt az orvosa és barátja is – bizonyára egy bölcs király barátjává fogadja az orvosát. Arisztotelész édesapja mellett inaskodott, és közben tanult is, így nem csoda, hogy a hódító Nagy Sándor nevelőjévé vált.
Arisztotelész 17-18 éves lehetett, amikor meghalt az apja. Nem folytatta a gyógyítást, hanem elutazott Athénba, és az akkori kor egyik leghíresebb filozófusához, Platónhoz ment tanulni. A mester akadémiáján nem csupán néhány év volt a képzés (mint manapság az egyetemeken). Arisztotelész nem kevesebbet, mint húsz évet töltött tanulással. Mire befejezte tanulmányait, már az érett férfikor éveit számlálgatta, és természetesen megnyitotta saját iskoláját, ami mindössze tizenkét évig működött, amíg élt Nagy Sándor, a nagy király. Amint véget ért a királyi támogatás, ellenfeleinek támadásai miatt megszűnt az iskolája.
Jó, ha tudjuk, hogy Arisztotelész mesteréhez hasonlóan művelt zeneértő ember volt! Akárcsak Platón, ő is rendkívül fontosnak tartotta a zene szerepét az ember nevelésében. Pedagógiai rendszerében úgy tartja, hogy a zenei nevelés az állam érdeke, mert megfelelő zeneoktatással az emberi jellem is alakítható.
Rendkívül érdekes, miért tartja kiemelkedően fontosnak Arisztotelész a zenei oktatást. A zene egyrészt élvezet, de nem az ösztönök élvezetére utal itt a tudós, hanem a szellemére. Ahhoz, hogy az ember a szabadidejét nemesen – és ezt jól jegyezzük meg! – tudja eltölteni, szükségesek az alapos zenei ismeretek. Arisztotelész kijelenti, hogy a zene a szabad emberhez méltó foglalatosság. Elítéli azokat, akik visszaélnek a zenével, és hasznot keresve e művészetben, az ösztönök szintjére süllyesztik ezt a magas rendű ajándékot. Arra figyelmeztet, hogy mindenképp érdemes megfontolni három kérdést a zenét illetően. Vajon a zene csak a magas rendű életmód és gondolkodás szempontjából lényeges? Zene által erényesebbek leszünk? A zene szórakozás és pihentető foglalkozás, mely csillapítja a lélek háborgásait? A kérdésekre választ is ad: mivel mindhárom terület fontos, mindenikkel foglalkoznunk kell. Ezért kell már a kisgyereket is hozzászoktatni az énekléshez, hogy ne csak szemlélője, hanem művelője is legyen a hangzó tudománynak.
A zene erkölcsi hatásai mellett nem elhanyagolható a lélekre gyakorolt hatása sem. Arisztotelész orvosi tapasztalataiból eredően foglalkozik a zene gyógyító hatásával mind egyéni, mind társadalmi szinten. Részben neki köszönhetjük, hogy a zeneterápiát sikerült végérvényesen szétválasztani a kuruzslástól. Elfogadja ugyan Püthagorasz zeneelméletét, de a zene emberre gyakorolt hatásával kapcsolatban már nem ért egyet a matematikussal. Püthagorasz szerint a zene matematikai rend és rendszer szerint működik, az ember is része a világ nagy matematikai rendszerének, és ha megbetegszik, akkor magában az emberben élő matematikai rendszer borul fel, így megfelelő hangközökkel, ritmusokkal vissza lehet állítani az eredeti rendet. Arisztotelész úgy vélekedik, hogy az ember nem csupán egy matematikai rendszer szerint működő gép, hanem érzelmekkel rendelkező lény, ezért sok minden az érzelmeken múlik. Megfelelő harmóniákkal lehet megnyugtatni a háborgó lelket. A súlyosabb esetekre érdekes gyógymódot ajánl Arisztotelész: a betegséget kiváltó lelkiállapotot olyan harmóniákkal kell fokozni, amelyek segítségével minél előbb eléri az érzelmi csúcspontot, hogy utána egy katarzis által megtisztulva elérkezzen a feloldáshoz.
Arisztotelész i. e. 322-ben meghalt, de filozófiája hatással van több mint kétezer év kultúrájára. Érdemes megfontolnunk zenével kapcsolatos meglátásait is!
A jelenkorban Arisztotelész tükrében válaszoljuk meg magunknak, hogy számunkra mi a zene: olcsó, szintetikus anyagokkal édesített és ízesített üdítő csupán, vagy drága gyógyszer?
