Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
az a téma, amelynek kapcsán a legtöbb szó esett a Maros Megyei Tanácsról. A repülőteret a nyáron sikerült újraindítani, de azt hallani, hogy nehezebb helyzetben van, mint ezelőtt két évvel, amikor bezárták. Milyen esélyt lát arra, hogy a repülőtér fennmaradjon a jelenlegi versenyhelyzetben?
– Nehéz helyzetben van a repülőtér, ez vitathatatlan. A számok egyelőre pontosan azt mutatják, hogy hatalmas érvágást jelentett számunkra az a másfél éves kiesés, amíg a kifutópályát sikerült felújítani. Ennek ellenére állítom, hogy csak veszteségeket szenvedtünk ebben a küzdelemben, és nem a háborút veszítettük el. A következő évek arról fognak szólni, hogy a repülőteret úgy fejlesszük, hogy a hátrányt behozzuk, és akár előnyökre tegyünk szert. Konkrétan arra gondolok, hogy a kifutópályát meg akarjuk hosszabbítani, ami az eddigieknél is nagyobb utasszállítók leszállását is lehetővé tenné. Erre a célra pénzügyi források is rendelkezésre állnak. Korszerűsíteni és bővíteni szeretnénk az utasterminált, növelni a parkoló kapacitását. Minden fejlesztést úgy készítünk elő, hogy azzal számolunk: a közvetlen közelben fognak találkozni az észak-erdélyi és a Jászvásárt Marosvásárhellyel összekötő autópályák. Azzal is számolni kell, hogy bármennyire is nem számítanak prioritásnak Bukarestben az erdélyi fejlesztések, egyszer mégiscsak meg fog kelleni építeni a Marosvásárhely–Brassó sztrádát is, ami ugyanebbe a csomópontba kell becsatlakozzon. Az én meglátásom az, hogy belátható időn belül Székelyföldet is gyorsforgalmi út kell összekösse, ami szintén innen kell induljon. Ha a dolgokat a folyamatukban tekintjük, és nem csak a pillanatnyi állapotokra hagyatkozunk, akkor mindenki láthatja, hogy a repülőterünk pusztán az imént sorolt okoknál fogva is „sikerre van ítélve”. Ez nem jelenti azt, hogy addig tétlenül kell ülni, s várni a sült galambot. A reptér vezetését újra és újra emlékeztetjük azokra a mutatókra, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy a tervek szerint haladjunk a fejlesztésekkel. Az igazsághoz hozzátartozik ugyanakkor az is, hogy új járatok indítása sajnos nem csak annyiból áll, hogy felhívjuk valamelyik légitársaságot, és megkérjük, hogy indítsanak járatot. Ehhez meglehetősen sok tárgyalásra, piaci mutatókra, a légitársaságok számára biztosított előnyös feltételekre van szükség, olyan számításokra, ami mindkét repülőtér és a légitársaság számára is azt mutatja, hogy a járat kifizetődő tud lenni. Kicsit olyan ez, mint a házalás: 20-25 kopogtatás után nyitnak ajtót, és jutunk el oda, hogy érdemben tudjunk beszélgetni.
– Az év elején nagy visszhangot váltott ki az, hogy egy Fehér megyei képviselő panaszt tett a Maros és Fehér megye közötti megyehatárt jelző kétnyelvű tábláért. Az év végén pedig egy másik táblaügy, a Kisszentlőrinc bejáratát jelző tábla magyar feliratának a lefestése borzolta a kedélyeket. Elnök úr hogyan látja a kétnyelvűség helyzetét a megyében?
– A megyei tanács folyamatosan kétnyelvű táblákat helyez ki a megyében azokon a helyeken, ahol ezek indokoltak. Az urbanisztikai osztály ezt meglehetősen nagy szakmaisággal végzi. Én amúgy az ilyen botránykeltések esetén annak vagyok a híve, hogy minél kisebb nyilvánossággal oldjuk meg a problémát, hiszen a botránykeltők pont azt akarják elérni, hogy nagy perpatvart kavarjon a cselekedetük. Ebből a megfontolásból pl. a kisszentlőrinci tábla lefestésekor azt az utasítást adtam az illetékes osztálynak, hogy azonnal takarítsák le, vagy ha ez nem lehetséges, cseréljék ki a nevezett helységnévtáblákat, és ismeretlen tettes ellen tegyenek feljelentést a rendőrségen. A helységnévtábla egy napon belül helyre lett állítva, a Fehér megye és Maros megye határát jelző kétnyelvű tábla pedig ma is az út mellett jelzi az érkezőknek, hogy olyan megyébe érkeztek, ahol a kétnyelvűséget fontosnak és ezzel együtt természetesnek tartjuk. Aki magyar nyelvű beadvánnyal fordul a tanácshoz, vagy azt kéri, hogy magyar nyelven kapjon hivatalos választ, annak magyarul válaszol az intézmény.
Az alárendelt intézmények esetében is teljesen világossá tettük, hogy a kétnyelvűség kiemelt fontosságú elvárás. Nem állítom ugyanakkor, hogy ezek esetében minden tökéletesen működik. Csaknem 5000 alkalmazottat foglalkoztató intézményrendszerről van szó, ahol a régi struktúrák megnehezítik még az ilyen apró változtatások érvényesítését is. Van, ahol ennek procedurális okai vannak, van, ahol egyszerűen nincs elég magyarul író és beszélő ember, illetve bizonyára olyan is akad, ahol hanyagságból adódnak hiányosságok ezen a téren. Ha egészen őszinték akarunk lenni, az sem segített az ügyben, hogy az ország centenáriumi évet ünnepelt. Arról viszont mindenkit szeretnék biztosítani, hogy a kétnyelvűség kérdését kiemelten kezeljük, és nem csak azt szeretnénk elérni, hogy ezeket azért tartsák be, mert most éppen RMDSZ-es vezetője van a megyei tanácsnak, hanem azt, hogy a magyar nyelvre, a magyar embe-rekre mindenhol ugyanolyan természetességgel tekintsenek, mint másokra. Feltett szándékom, hogy mandátumom végére arról számoljak be: minden vonatkozásban kézzelfogható javulást értünk el ezen a területen.
– Az egészségügy olyan téma, ami mindenkit érdekel, hiszen mindenkinek van személyes tapasztalata orvosi vizsgálatokról, hozzátartozók kórházi kezeléséről. Nagyon sok kórházban, így például az onkológián a XXI. században elfogadhatatlan feltételek között fogadják a betegeket. Mit tett a megyei tanács az év során az egészségügyi ellátás javításáért?
– A megyei kórház a megyei tanács egyik legnagyobb és legfontosabb intézménye, amelynek fenntartási költsége leírhatatlanul nagy. Tekintettel arra, hogy a működtetést biztosító pénzösszeg célirányosan érkezik, és a megyei tanács csak továbbutalja a pénzt, ebből fakadóan a viszonyrendszer is sajátos a megyei kórházzal. Amivel mi az intézményt segíteni tudjuk, az a fejlesztésekre, beruházásokra, korszerűsítésekre szánt összeg. Az idei költségvetésben 7,2 millió lejt irányoztunk elő a megyei kórháznak fejlesztésekre és beruházásokra. Ebből a kórháznak mintegy 100 ezer lejt sikerült elkölteni. Természetesen a különböző bürokratikus lépések – azok közül is kiemelve a lassú közbeszerzési eljárásokat – nem segítik a hatékonyságot. De akkor is több mint 7 millió lejt biztosított a megye a kórház fejlesztésére, aminek csak 1,4 százalékát tudták elkölteni. Ezt a szakmaiatlanságot korábban is láttuk, ennek köszönhetően mozdítottuk el, váltottuk le a menedzsert, ennek azonban egy meddő és hosszan tartó pereskedés lett az eredménye. A különböző bírósági döntések a korábbi menedzsert újra és újra visszahelyezték a pozíciójába, s csak most, 2018 végén nyertük meg vele szemben végérvényesen a pert. Ez az egész eljárás nem tett jót a kórháznak. A jövő évtől viszont új időszak kezdődik a kórház életében is, és remélem, hogy az új vezetés olyan fejlesztéseket indít el, amelyekkel javítani fogják a kórházi körülményeket és a betegek ellátását. Amit idén mégis sikerült megvalósítani, az az új mágnesesrezonancia-készülék beüzemelése. Az egészségügyi minisztériumtól kapott készüléket az urológiai klinika laboratóriumában helyeztük el, az erre a célra épített teremben. Egy másik fontos beruházás, amit elindítottunk: az onkológiai klinika számára építünk egy új sugárterápiás bunkert. Ehhez elkészültek a tervek, és aláírtuk a szerződést a kivitelezővel, a következő hetekben elkezdődnek a munkálatok is, az előbb említett 7 millió lejes keret ennek a költségeit is tartalmazza.
– Nagy sikere volt novemberben a Transilvania Motor Ring megnyitójának. Egyesek kritikusan viszonyulnak a pályához, a szakmabeliek többsége azonban dicsérte a sportlétesítményt, és szép jövőt jósolnak neki. Ön hogyan látja, sikerül-e a következő időszakban komolyabb versenyeket hozni a csergedi motorsportpályára? Mit adhat Maros megye számára ez a pálya?
– Ez egy olyan beruházás, amelyet még Lokodi Edit Emőke kezdett el. Az ő távlati gondolkodását dicséri, hogy ebbe belefogott, én pedig némileg szerencsésnek érzem magam, hogy a beruházás befejezését minden akadályoztatás ellenére előremozdíthattam. Bizonyára elfogultságnak tűnik, amit mondok, de talán nem véletlen, hogy az RMDSZ-es tanácselnökök alapvetően építkezésekben, fejlesztésekben gondolkodnak. A motorsportpálya esetében kis túlzással azt mondhatom, hogy ahol Lokodi Emőke abbahagyta, mi majdnem ugyanott folytattuk. Ha a stratégiai gondolkodás hasonló, akkor ez nem okoz nehézséget, a folyamatosság fenntartása pedig nem személyfüggő. A politikai vízió azonban minden esetben meghatározó tényező.
A motorsportpálya elkészült, a 2019-es évre számos előjegyzésünk van, minden szkeptikus embernek mondom, hogy az érdeklődés meglehetősen nagy. Mind magánjellegű, mind üzleti vonatkozású, mind pedig a nagyközönség számára is látványossággal kecsegtető programra kerülhet sor a motorsportpályán a következő évben. Én személy szerint annak örülnék, ha olyan programok, versenyek valósulnának meg a pályán, ahová a Maros megyeiek, de a messzebbről érkezők is minél nagyobb számban látogathatnának ki, hogy szabadidejüket élményekben gazdagon töltsék el. A pályát fejleszteni kell, így pl. bővíteni szándékozunk a parkolóhelyek számát, pénzt kell költsünk a pálya kínálta lehetőségek népszerűsítésére, ami – önkormányzat lévén – messze nem annyira egyszerű, mint amennyire könnyen megteheti ezt egy üzleti vállalkozás. A kritikus észrevételeket pedig meg kell hallgatni, el kell olvasni, ami közülük megalapozott, arra oda fogunk figyelni, de alapvetően az a dolgunk, hogy a pályát a célnak megfelelően kihasználjuk.
– Miként tekint a 2019-es esztendőre? Lehet-e tudni már valamit arról, hogy milyen megvalósítások várhatók a következő évben?
– Amint átvettem a megyei tanács vezetését, szinte abban a pillanatban problémák sorozata szakadt ránk. Az imént említett sportpálya munkálatainak akadozása, a katolikus iskola ügye, a repülőtér körüli megpróbáltatások, a megyei hulladékgazdálkodás megoldása stb. szinte minden energiánkat és időnket lefoglalta. Azt mondtam a munkatársaimnak, azt nyilatkoztam a sajtónak is, hogy az idei év a próbatételek éve volt, de bizakodó vagyok, és azt mondom, hogy a következő esztendő az új vállalások éve lesz. Közvetlen munkatársaimmal, az RMDSZ parlamenti képviselőivel és szenátoraival, a polgármestereinkkel és a politikai partnereinkkel is tervező megbeszéléseket folytattam az elmúlt két hónapban. A beszélgetések során részben támogatásukat kértem olyan projektekhez, amelyeket elengedhetetlenül fontosnak tartok a megye fejlődése szempontjából, illetve az ő észrevételeik mentén újabb fontos elképzeléseket emeltünk be a terveink sorába. Nézze el nekem, hogy ezekről az elképzelésekről ebben a pillanatban részleteket nem óhajtok elárulni, de azt már most mondom, hogy túlságosan sokat nem kell arra várni, hogy terveinket megosszuk a nyilvánossággal. Én magamat építkező politikusnak tartom, ezért aztán nem hiszem, hogy meglepődnének azon, ha azt mondanám, továbbra is az építkezések, a fejlesztések vonatkozásában vannak fontos elképzeléseink, de abszolút prioritással fogjuk kezelni a kórházaink korszerűsítését, a közlekedési infrastruktúra bővítését, korszerűsítését és rehabilitációját. De tervezzük olyan fejlesztések elindítását is, amik a Maros megyei turizmust, az üzleti és szakmai nagyrendezvényeket, továbbá az egészséges életmódot elősegítő szabadidős tevékenységeket egyaránt szolgálják. Látni kell ugyanakkor, hogy olyan év elé nézünk, ahol két fontos választás is le fog zajlani. Az európai parlamenti választásokon újra megmérettetik a magyar közösség, és ebben a Maros megyei RMDSZ-re is kemény munka vár. Ősszel pedig államelnöki választások lesznek, s meg vagyok győződve, hogy nem fogjuk karba tett kézzel nézni a történéseket, hiszen tennivalónk és üzenetünk is lesz az ország lakói számára. (L. K.)