Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nem mondhatni, hogy túl gyors lenne a román állam hatóságainak a reakciósebessége: közel három hét telt már el az elnökmenesztést célzó referendum óta, mire a felfüggesztett országkapitány szülővárosának szociáldemokrata gazdája ellen vizsgálatot indított a vádhatóság. Mint ismert, az időnként minimum meghökkentő nyilatkozatokat tevő politikus a népszavazás napján két tucat lenge öltözetű fotómodellel masírozott be az egyik tengerparti szavazókörzetbe, akiket így gyakorlatilag kényszerített a voksolásra. A politikai ellenlábasok azonnal feljelentést tettek – amúgy az ügyészek is biztosan látták a dolgot, mert valószínűleg a fél világ ezen mulatott ama forró vasárnapon, s jogdoktori oklevél sem kell ahhoz, hogy világos legyen: számos paragrafust sért egy ilyen cselekedet – s most el is indult a vizsgálat.
De nem csak a fura városgazda értelmezi s tiszteli sajátos ledérséggel a törvényeket, hanem pártvezére is, aki a kormányfői szék mellett ideiglenesen az igazságügyi miniszteri bársonyfotelt is birtokolja. Ahogy a kérdést nekiszegezték tegnap a riporterek, az egykori ügyész azon nyomban felhívta volt kollégái figyelmét, hogy ne foglalkozzanak „röhejes ügyekkel”, amikor a tengerparton a turistaszezonban épp elég ügyészi vizslatásra méltó bűntény esik. Amilyen világos volt az első törvénysértés, ugyanannyira tiszta lehet bárki előtt, hogy az ilyen, a múlt század közepén, második felében divatos „értékes utasítások” fenékig kimerítik az igazságszolgáltatás befolyásolását büntetőjogi keretek közé helyező paragrafusok betűjét és szellemét. Hogy ezért a nyilatkozatért indult-e az ügyészség saját hatáskörén belül vizsgálat a kormányfő ellen, arról nincs hír, mint ahogy egyhamar tengerparti párttársát sem fogják ezért megszorongatni.
A népszavazás óta eltelt heteket uraló cirkuszban arról is kevés szó esett, hogy a távolmaradó néma többség egy részét alighanem az is passzivitásra késztethette, hogy belátták, amennyiben részvételükkel megadják a kvórumot az elnökbuktatás kitervelőinek, azoknak már meglesz hozzá az eszük és eszközeik, hogy érdekeiknek megfelelően elcsalják a referendum eredményét. A „háttérmunkára” világosan utaltak például ama forró vasárnap utolsó óráinak részvételi adatai, amikor a szavazási részvételben addig is élen járó szocdem irányítású megyékben ugrásszerűen nőtt a „szavazási kedv”. Annyira, hogy a nagy lajstromháborúban még az is kiderülhet hamarosan, sok helyen a külföldön élők, vagy az árnyékvilágba költözöttek is hazajárultak egy voksleadás erejéig. Az ország gazdaságának és adófizetőinek már eddig is sok kárt okozó politikai cirkusznak lehet egy pozitív hozadéka is, ha a taláros gépezet alaposan átvilágítja a referendumügyet: legalább részben fény derülhet arra is, mekkora választási csalásokat lehetett elkövetni a korábbi szavazásokkor. Ebből lehet majd okulni a későbbi választásokra, bár ha továbbra sem lesz életképes alternatíva, amiből választhatna az adófizető szavazó, ez is csak sovány vigasz.