Párbajolimpiász a székely fővárosban
2021-03-18 14:33:50
- Sebestyén Mihály
Az alább olvasható „kis színes” nem a boldog emlékezetű közös monarchiában játszódik, hanem az egyre komorodó kisebbségi sorba került erdélyi magyarság ötödik évében, 1924-ben. Közel száz éve. Miközben a gazdasági válság és a pénztelenség komoly megélhetési, kereskedelmi és ipari gondokat okoz, miközben a város élén a két világháború közötti közigazgatás legrosszabb emlékű „primárja” már egy éve regnál. Az élet kitermeli a maga kicsinyes szenzációit.
Az itt szereplő ügyvédek viszonylag jó és rendezett anyagi körülmények között élnek. Turnovszky Sándor komoly baloldali mozgalmi múlttal rendelkezik, ügyvéd Vásárhelyen, apja neves orvos, Turnovszky Mór. Igen jó vívó hírében áll, amit több bajnoki címe is bizonyít.
Tischler Márton, a sörgyáros Bürger Albert veje gátlástalan konjunktúralovag; Czitrom Lázár a cionista mozgalom egyik apostola városunkban, Gyalui Pál gyógyszerész a négy vásárhelyi patika egyikének a tulajdonosa, az úri kaszinó tagja, akárcsak a többiek. Molter Károlyról és Osvát Kálmánról nem kell sokat szólnunk, ugyanis emléküket állandóan fenntartja az irodalomtörténet és a lokálpatriota emlékezet. Véleményem szerint ők csupán úriemberi becsületből vállalták a párbajsegédi megbízatást.
Nem tudjuk, hol és hogyan lett a vége az ügynek. De nem egyedülálló sorozatról van szó. Annak idején Bernády sem volt mentes az efféle „kravalloktól”.
Sebestyén Mihály
Marosvásárhelyen úgy látszik nemcsak tífuszjárvány van. Párbajjárvány is. Nem tudni, hogy vagy a rossz ivóvíz, vagy a flekken fertőzte meg az embereket, de tény az, hogy a székely főváros uraival valami történt, mert az utóbbi napokban az úgynevezett lovagias és úri osztály egy jó része sötét ruhába öltözködik, jól megfésülködik és némelyike még cilindert is tesz a fejére. Már a jólfésültségből is könnyen megállapíthatja az olvasó, hogy Marosvásárhelyen lovagiassági mánia dühöng, párbajláz rázza az embereket és a fent említett sötétruhába öltözködött urak e lovagi színjátékban a párbajsegédi szerepet játszák.
A marosvásárhelyi lovagi tornán, jobban mondva párbaj-olimpiászon a város ismert és közismert urai és lovagjai majdnem mindnyájan szerepelnek. Ki mint sértett, ki mint sértő, ki mint segéd, és tény az, hogy már alig van Vásárhelyen valaki, aki valami módon e lovagi tornába ne volna belekeverve. Úgy látszik Vásárhelyen van idejük az embereknek.
Az „affér” ott kezdődött, hogy dr. Czitrom Lázár marosvásárhelyi ügyvéd elővette a nálánál 12 évvel fiatalabb dr. Czitrom Márton című öccsét és valami nőügyből kifolyólag súlyos szavakkal fenyitette meg. Dr. Czitrom Márton e megfenyitésbe nem tudott csak úgy rövidúton beletörődni és nem tudni kinek a tanácsára elhatározta, hogy a bátyjától e sértésért lovagias úton fog elégtételt kérni.
E célból megbízta Gyalui R. Pál gyógyszerészt és dr. Mandl Márton ügyvédjelölt urakat, hogy édes testvérbátyjától fegyveres elégtételt kérjenek. Dr. Czitrom Lázárnál ezek az urak szabályszerűen meg is jelentek, elégtételt is kértek, de Czitrom Lázár kijelentette, hogy ő az öccsének nemhogy fegyveres elégtételt nem ad, de még bocsánatot sem kér tőle, mert ő mint idősebb testvér, csak apai jogokat gyakorolt.
A segédek erre eltávoztak. Czitrom Lázár pedig elpanaszolta a dolgot társának, dr. Turnovszky Sándor ügyvédnek és tanácsot kért tőle, hogy most mit csináljon. Dr. Turnovszky Sándornak úgylátszik lovagias ügyekben több gyakorlata volt, mint a társának és bár Turnovszky mögött egy igen lovagiatlan politikai múlt áll, a társát provokáló segédekhez az alábbi »barátságos« levelet küldte:
Nagyságos Gyalui Pál és dr. Mandl Márton uraknak,
Helyben.
Dr. Czitrom Lázár barátom megbízásából szükségesnek tartom Önökkel a következőket közölni: aki lovagi szerepre lovagias ügyben segédi tisztre vállalkozik, annak ismernie kell a lovagias kódex legelemibb szabályait. Nagyon helyesen jegyzi meg Bolgár Ferenc „A párbaj szabályai” címü munkájában a következőket: „némelyek ahelyett, hogy komoly és tapasztalt barátaikhoz fordulnának, az elsőnek, ki útjukba esik, szolgálatát veszik igénybe, ki gyakran nemcsak az ilyen eljárás fontosságát nem ismeri, de még a párbaj-szabályokban is csak félig-meddig jártas.” Aki a lovagiassági eljárásokban csak félig-meddig is jártas, annak tudnia kell, hogy a világ eddig ismert összes párbaj-kódexei (hogy csak a legismertebbekre hivatkozzak: Chateuvillard: Essai sur le duel; Chappon: Die Regeln des Zweikampfes; Du Verger de Saint Thomas: Nouveau cod du duel) egybehangzóan megállapítják, hogy lovagias eljárásnak nincs helye és kihívások nem történhetnek és el nem fogadhatók apa és fia, testvér és testvér között. (V.ö. Bolgár: A párbaj szabályai, Bpest, 1884. 16. oldal.) – Önöknek tehát tudniok kellett volna, hogy dr. Czitrom Lázár és dr. Czitrom Márton között, mint testvérek között semmiféle lovagias eljárásnak helye nincs és nem is lehet s ilyen ügyben segédi tisztet vállalni nem lehet. Kérem szíveskedjenek ezt tudomásul venni s maradtam teljes tisztelettel
dr. Turnovszky Sándor.
Dr. Czitrom segédei ezt a levelet természetesen nem vágták szó nélkül zsebre és dr. Tischler Márton és dr. Szentpéteri Ödön ügyvédek útján most már Turnovszkytól kértek lovagias elégtételt.
Dr. Turnovszky erre szintén megnevezte a segédeit Osvát Kálmán író és Molter Károly író személyében, akiknek azt az utasítást adta, hogy bármily, akár fegyveres elégtételt is hajlandó adni, bár senkit sérteni nem akart.
A segédek erre összeültek. A tárgyalóasztalon gondosan ott feküdtek a világ ismertebb párbaj-kódexei és a háttérben bizonyára megjelent Don Quijote de la Mancha szelleme. Dr. Turnovszky segédei megbízásukhoz híven kijelentették, hogy felük hajlandó elégtételt adni, sőt esetleg fegyveres elégtételt is, mire a sértettek segédei pergátló kifogással éltek s egy hirtelen fordulattal kijelentették, hogy mivel Turnovszkyt egyszer dr. gyekei Hirsch Vilmos ügyvéd megsértette s mivel ezért lovagias elégtételt nem vett, tehát lovagias elégtételadásra nem alkalmas és becsületbíróságot kértek ellene.
Itt az ügy már a kabaré jellegét kezdi felvenni, mert kissé komikus, hogy a provokálók, amikor a provokált fegyveres elégtételt hajlandó adni, abban a pillanatban becsületbíróság kérésével próbálják az ügyet szanálni. De megtörtént és Osváth Kálmán és Molter Károly nem tehettek egyebet, mint hogy ezt az újabb fordulatot dr. Turvonszkyval közöljék.
Dr. Turnovszky ezt meglepetve vette tudomásul és egész Marosvásárhely megrökönyödésére levelet intézett dr. Tischler Márton és dr. Szentpéteri Ödön urakhoz, amelyben ismerteti a fentebbi komikum határait érintő részleteket, majd így folytatja: „Szégyenfoltja volna életemnek, ha belemennék abba, hogy öt úr tárgyalásokat folytasson arról, hogy becsületes ember vagyok-e vagy nem. Végezetül megjegyzem, hogy az egész ügyben azt sajnálom legjobban, hogy Gyalui Pál és Mandl Márton uraknak, kiket ismételten kijelentem, nem akartam becsületükben megsérteni, nem adhattam a fenti okoknál fogva olyan formában elégtételt, amilyen az ő intenciójuknak megfelelt volna.”
E levéllel ez az ügy még egyáltalában nincs elintézve. A párbaj-komédia csak most kezdődik. Turnovszky ugyanis név nélkül bizonyos öt urat említ, akinek a morálját és bíráskodását nem hajlandó elfogadni, Marosvásárhelyen egy egész csomó ember azt hiszi most, hogy ez a sértés reá vonatkozik és amint halljuk, ebből az ügyből kifolyólag még körülbelül tíz-tizenöt lovagias ügyre van kilátás. [Sebestyén László]
Ellenzék (Kolozsvár), 1924. 45 évf., 46. sz. február 27.
