2021. december 3., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nem tartom elsődleges dolognak (sőt nem is látom szükségesnek) azt vitatni, hogy ki mennyit értett meg belőle, de hogy mély vizeken eveztünk, az biztos, azon a lelkészfeleségek hetén, melyet Soós Noémi, a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke, cserefalvi lelkipásztor szervezett Cserefalván augusztus 15–20. között.



Nem tartom elsődleges dolognak (sőt nem is látom szükségesnek) azt vitatni, hogy ki mennyit értett meg belőle, de hogy mély vizeken eveztünk, az biztos, azon a lelkészfeleségek hetén, melyet Soós Noémi, a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke, cserefalvi lelkipásztor szervezett Cserefalván augusztus 15–20. között.
Már maga a hely, mely oázisként ölelt magához minket az augusztusi hőségben és életünk forró sivatagában, megnyugvást, békességet és menedéket nyújtott számunkra. Reményen felül sikerült ez a szép találkozás, hiszen néhány nappal a kezdés előtt alig volt jelentkező. Itt is Isten munkájának köszönhetően történt meg a csoda, hogy már az első napon 24-en vettek részt az előadásokon, és a hét alatt több mint 30-an fordultak meg körünkben. Kár lett volna kimaradni, mert olyan témák merültek fel, amiről gyakrabban kellene beszélnünk. Öt nap hitmélyítő, lelki felüdülés, szakmai segítség, pihenés, szórakozás volt ez azoknak a lelkészfeleségeknek, akik társ, anya, papné szerepükben való erősítésre, szolgálatukban való támogatásra, valamint pihenésre, testvéri közösségre vágytak. A témák között szerepelt a szorongás, a krízishelyzetek kezelése, a párkapcsolat, az intimitás, az önismeret, a lelkészgyermekek nevelése, istenképek, gyülekezetépítés és egyebek.
Egy ilyen rövid beszámolóban nem lehet részleteiben elmondani azt a sok szép előadást, melyek által főleg lelkiekben gazdagodtunk, ráismertünk a problémáinkra és magunkra, picit elmélyülhettünk a gondolatainkban, saját megéléseinket, tapasztalatainkat tárhattuk fel egymás előtt, kidomborítva a papné életének és munkakö-rének nehézségeit és szépségeit egyaránt.
A fő témákon túl olyan élményekben volt részünk, amilyenekben a mindennapokban nem igazán: test- és mozgáskultúra, zeneterápia, hangterápia, bemutathattuk ,,ki mit tud” alapon a gyöngyfűzést, a különböző alkalmakhoz illő díszítésmódokat. Különösen az önbecsülésről és az energiatartalékról szóló előadások erősítettek meg hitünkben, mely által mi is táplálhatjuk a ránk bízott közösségeket, a lelkészt, aki társunk és a mi támaszunk, és nem utolsósorban a gyermekeinket. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik előadásaikkal segítettek magunkra figyelni, értékeinket felfedezni, önbizalmunkat erősíteni ebben a szép, nemes, de nem igazán könnyű szerepben, a gyülekezetek százrétű problémáinak megoldásában, azok rendszerezésében, fontossági sorrendek felállításában, átgondolásában. Hálával tartozunk mindazoknak az előadóknak, akik foglalkoztak velünk és gondjainkkal: Sógor Árpád ifjúsági lelkész, teológiai tanár – Kolozsvár, Szentpály-Juhász Imre – Budapest, Szentpály-Juhász Salomé Enikő egyetemista – Budapest, Székely Csilla Imola lelkész – Kutyfalva, Becsky Borbála pszichológus lelkész – Marosszentgyörgy, Soós Emőke és Zsuzsa teológusok – Cserefalva, a szervezőknek, és nem utolsósorban azoknak, akik a konyhán szorgoskodtak, hogy a lelki táplálék mellett a testünk se nélkülözzön. Megerősödtünk abban, hogy ahhoz, hogy mi magunk segédkezni tudjunk a gyülekezetekben és a saját családunkban, nagyon fontos ismerni önmagunkat. Megnyilvánulásainkban, gondolkodásunkban mindig a tiszta hit, a jóindulat, a mértékletesség, az igényesség és az értelem kell vezessen.
Kun Kriza Ilona óvónő, lelkészné Vajdahunyad