Tanító, tanár ismerőseimet vaskos dossziéval látom jönni-menni az utóbbi időben. Van, aki büszkén mutatja, hogy már kétkötetnyit tesz ki az utolsó évek tevékenységéről összegyűjtött bizonylatok sokasága.
Tanító, tanár ismerőseimet vaskos dossziéval látom jönni-menni az utóbbi időben. Van, aki büszkén mutatja, hogy már kétkötetnyit tesz ki az utolsó évek tevékenységéről összegyűjtött bizonylatok sokasága. Papírvadászat, legyintenek mások, amikor a pedagógusi érdemfokozat megszerzésének módjáról érdeklődöm. Utánaolvasva igencsak megdolgozza a figyelmem annak a közel 40 cikkelyből álló rendeletnek az áttanulmányozása, amely a 25 százalékos fizetésemeléssel járó érdemfokozat odaítélésének feltételeit tartalmazza. S amelynek ismeretében élelmes pedagógusok minden alkalmat megragadnak, hogy egy újabb bizonylatot szerezzenek. Hosszan sorolhatnánk a példákat, hogy ki mit talált ki a rendezvényszervezéstől a projektírásig, s hány ismerősét vette igénybe, hogy bizonylatainak sorát gyarapítsa. S miközben már-már szenvedélyévé vált a gyűjtőmunka, elfogynak mögüle a tanítványok. Nos, ne értsék félre, nem elsősorban a pedagógusok ellen beszélek. Őket mindig is olyan dolgokra kényszerítik, amit a többségük nem szívesen vállal, de muszáj alkalmazkodniuk az elvárásokhoz. Különösen akkor, amikor a megnyirbált pedagógusi jövedelem szintjén az öt évig érvényes érdemfokozattal járó béremelés valóban sokat számít egy olyan családban, ahol a tanítói, tanári fizetésből kell megéljenek. Ezúttal is csupán csak azt sajnálom, hogy bizonylatgyűjtésben, a papírok utáni vadászatban elvész az ember. A pedagógus, akinek személyisége, hozzáértése nyomán a sokszor kezelhetetlennek tűnő gyermekcsoportból közösség alakul; az oktató, aki képes azt a bizonyos fáklyát meggyújtani a legjobbak gondolkodásában és szívében, s fel tudja zárkóztatni az ingerszegény környezetből érkező diákot is. Akinek a nagy „papírgyűjtési” akcióban még marad ideje elbeszélgetni a szülővel, és nem felejtette el a családlátogatás jelentőségét sem. Akinek létszámon felüli osztályban kell megvívnia a mindennapi küzdelmet, s a tanítónak, aki az osztatlan közösségben négy évfolyamnak tart órát nap mint nap. És közben hasonló eredményeket, díjakat, helyezéseket kellene tanítványainak elérnie, mint ott, ahol 10-15-20 válogatott gyermekkel foglalkoznak egy tanóra alatt. A vaskos dossziéban a komplex oktató-nevelő tevékenységért mindössze 25 pont jár, s 30 pontot adnak az újításokra, 20-at a projektekben való részvételre, 25-öt az iskola népszerűsítéséért végzett tevékenységre. Miközben figyelem volt kollégáim igyekezetét, abban reménykedem, hogy jövőre, amikor helyben dől el, hogy ki lesz az iskola vezetője, s a tanárok kiválasztásába is beleszólhat az iskolaszék, megtalálják a módját, hogy a „papírgyűjtés” helyett a pedagógust embersége, tehetsége, hozzáértése, s a személyiségéből, munkájából fakadó népszerűsége alapján értékeljék.
