Pályán kívül – pályán belül
Gondolatok a szeptember 27-i budapesti könyvbemutató kapcsán
Gondolatok a szeptember 27-i budapesti könyvbemutató kapcsán
Amikor e Fülöp Györgyre emlékező kötetet bemutatjuk az anyaországban is, nemcsak egykori közösségének ideszakadt tagjait akarjuk megismertetni múltjuk egy fontos szereplőjével, hanem a Kárpát-medence magyarságát is azzal, aki a magyar sport modern kori történetében eleddig a leg-sokoldalúbb teljesítményre volt képes. Ezzel pedig egy sportnagyhatalom esetében nem keveset állítunk.
Fontos könyv ez.
Nem csupán azért, mert megérdemelt, hanem mert a ritka teljesítmények, a jeles életpályák nem tűnhetnek el a ma oly nagy igyekezettel eltörölni vágyott múlt süllyesztőjében. Szükségesek ezek a példák, hiszen egy egész nemzet szenved a példaképek hiányától.
Amikor tehát emlékező, méltató vagy akár memoár-önéletrajz jellegű kötetek jelennek meg, azok az aktuális szolgálattevésnek igen fontos elemei lehetnek. Kellenek ezek a könyvek a mában megkapaszkodni próbálóknak, s kellenek a jövőnek, hogy majdan legyen miből megismerni valódi történetünket. Azt a történetet, amelyet nem különféle kurzusokat kiszolgáló történészek írnak meg elvárás szerint, hanem amelyik a valóságot képes – erényeinkkel és hibáinkkal együtt – felmutatni remélt utódainknak tanulságul.
Fülöp György sokoldalúságát a sport területén ismerjük leginkább, pedig ennél sokkal többről van szó. Ha végigkísérjük történetét, egy teljes életet élő igaz ember csak igen ritkán előforduló összetettsége érhető tetten.
Már a gyökereit jelentő legközelebbi őseinek teljesítményei is hallatlanul változatosak, szerteágazóak különféle tehetségekben, erényekben. Elsősorban az áldozatkészségben, kitartásban, szorgalomban, de legalább ennyire az emberi tulajdonságok kellemesen vidám és szórakoztató elemeiben is.
A Mezőség magyar parasztságának maradékaival együtt kihalóban levő – később tudatosan elpusztított – helyi magyar földbirtokosság, nemzetéhez és a földhöz ragaszkodó, azt tisztelő, abba szinte kapaszkodni próbáló, nemzetpusztítással inkább igazságtalanul, rövidlátással méltán vádolt őseinek vélt bűneit, hibáit „népért sírva”, a patriarchális életet sajátos módon megélve jóvátenni próbáló maradékai között cseperedett fel. Szülei, nagyszülei, dédszülei már tudatosan küzdöttek ezért a költő által szomorúan szép tájnak nevezett földért, s a rajta élő ritkuló magyarságért. Sajnos – mint tudjuk – már későn, de rendíthetetlenül.
A levéltáros édesapa személyében az erdélyi magyar múltat nagy alapossággal kutató Fülöp- hagyomány és az az idő tájt is küzdő pusztakamarási Szövérdi Szász felmenők példája hajszálgyökerek szívóerejével épült be az életerős, vidám és testben-lélekben-szellemiekben gazdag fiatalemberbe. Hihetetlenül érdekes és gazdag, megszámlálhatatlan teljesítményt és jeles-értékjelző történeteket magukba záró gének hordozójává vált. Mégsem lett belőle egy merev, semmibe néző szobor. Ha elolvassuk e könyvet, életművéből a mindenkori – nem egyszerű – történelmi körülményeket és lehetőségeket elfogadva, azokat felismerve, képességeit okosan és szorgalommal is kamatoztatva, ugyanakkor mégis másokért élő egyéniség képe bontakozik ki.
A kiváló sportoló edzőként is hasonló szinten volt képes tudását átadni, veleszületett pedagógiai érzékét személyiségének vonzó és egyben tekintélyt parancsoló jegyei segítették. Ehhez társult a tanítványai iránt érzett felelősség, empátia, s mindenekfölött a szeretet. Az a szeretet, melyet már édesanyja is számolatlan és számolhatatlan mennyiségben árasztott családjára és az emberekre.
Vezetői képességeit szintén ezek a tulajdonságok, valamint a szolgálat szellemének természetes megélése alapozták meg. Ez aztán a sportolói, edzői és irányító pedagógusi pálya zárultával, az egyház szolgálatában is mindennapi gyakorlattá vált nála.
De beszélnünk illik Marosvásárhely hagyományaihoz hű fiáról, a társaságok lelkéről, a flekkensütés művészéről, a nagy anekdotázóról, a viccek kifogyhatatlan felidézőjéről is. Mindezek a színes tulajdonságok meglepő harmóniában fértek meg a fent leírt tekintélyes férfiút jellemzőkkel együtt személyiségében.
Hogy személye mit jelentett korának legkülönbözőbb közösségei számára, azt éppen a könyv szerkesztése közben tapasztalhattuk meg. A más esetben oly nehéznek bizonyuló anyaggyűjtés során áradt az elismerést, hálát, boldogító epizódokat felsorakoztató, nosztalgiával áthatott írások sora.
Az emlékező fiú, ifj. Fülöp György nagy odaadással és jó érzékkel nyúlt az anyaggyűjtéshez, és úgy érzem, sikerült méltó képet festenie a mindenki számára példakép apáról.
Manapság sokat szenvelgünk, hibáinkat kisebbítgetvén. Hol a nehéz gyermekkort, hol a túlméretezett, követhetetlen szülői példát próbáljuk felhozni gyengeségeink magyarázatául. Miközben azonban gyarlóságaink miatt mentegetjük egymást és magunkat, nem gondolunk ennek a másik oldalára. Visszája helyett a színére. Mert Fülöp György tágabb nemzedékének gyermekkora, s főleg ifjúsága nem volt könnyű, de vele együtt sokan éppen ebből építkeztünk további nehéz vagy még nehezebb évekre. És a remek szülői példák sora éppen hogy megkönnyítette küzdelmeinket, hiszen előttünk volt a megnyugtató bizonyosság, hogy így is lehet, mégis lehet, csak azért is lehet.
Vegyék kezükbe és olvassák szeretettel ezt a könyvet. Emlékezzenek mindarra, ami már nincs és sajnos nem is lesz, de készüljenek általa arra, ami még lehet, amiben hinnünk kell, és amiért tennünk kötelesség.
Ha így teszünk, akkor Fülöp György élete, az általa felmutatott példa és fiának szép szolgálata nem volt hiábavaló.
Leányfalu, 2014. október 3.
Szász István Tas
