Tegnapi ülésén, éppen azokban a percekben, amikor ez az írás született, tárgyalta a kormány azt a rendelettervezetet, amellyel országos közigazgatási intézetet hoznának létre.
Tegnapi ülésén, éppen azokban a percekben, amikor ez az írás született, tárgyalta a kormány azt a rendelettervezetet, amellyel országos közigazgatási intézetet hoznának létre. Az intézet feladata köztisztviselők képzése lenne adminisztrációs tevékenységre. A tervezetet áprilisban bocsátotta közvitára a kezdeményező Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium, amely jogi személyiséggel rendelkező országos érdekeltségű közintézményként határozza meg az intézetet, amely a minisztérium alárendeltségében, a Köztisztviselők Országos Ügynökségének (ANFP) helyébe lépne, koordinálná a területi központok munkáját, segítené azokat képzések és továbbképzők szervezésében, és partnerségben az egyetemi központokkal biztosítaná a folyamatos köztisztviselő-képzést. És legfőbb célja a közigazgatás politikamentesítése lenne.
Az ötlet nem új keletű, az ANFP-t még a Năstase-kormány idején, 2001-ben hozták létre, majd Emil Boc 2009-ben újraszervezés címén megszüntette.
Mire ez az írás megjelenik, tudni fogjuk, mit döntött a kormány. Ám addig is nézzük meg, mit mutatnak a számok. A Mediafax elemzése alapján a romániai helyi vagy központi közigazgatásban dolgozók mindössze kilenc százalékának van adminisztrációs végzettsége, és
a közigazgatás valójában csak papíron „versenyképes”. A Romániában alkalmazásban levő 1,2 millió közalkalmazott közül valamivel több mint százezer foglalkozik tényleges közszolgálattal, és annak ellenére, hogy az aktív lakosság egynegyedét teszik ki, 77 százalékuk speciális státussal rendelkező magas rangú tisztségviselő vagy állami méltóság. Romániában 4.361 közintézmény és -hatóság létezik, az alkalmazottak mintegy 60%-a nő. Az állami alkalmazottak 9%-a végzett közigazgatási tanulmányokat, a többi leginkább közgazdász, műszaki végzettségű vagy jogász. Életkorukat tekintve a közalkalmazottak kb. fele 40 és 50 év közötti, 30%-uk pedig 50 és 60 év között van. Mindössze 3,49 százalékuk 30 év alatti.
Bár az egymást követő úgynevezett demokratikus kormányok mindegyikének volt stratégiája a közalkalmazottak számának csökkentésére és a közigazgatás hatékonyabbá tételére, a számuk nem csökkent, továbbra is 1,2 millió körül van. Ami azt jelenti, hogy ezer lakosra 80-90 közalkalmazott jut.
A baj nem is a közalkalmazottak nagy száma, hanem a hatékonyság hiánya. Emiatt kell testet-lelket kimerítő kálváriát végigjárni a legegyszerűbb ügyintézés során is, és kell hosszú órákon át sorban állni a közintézményekben.
Érdekes módon vannak országok, ahol jóval kevesebb közalkalmazottal sokkal olajozottabban megy az ügyintézés. Németországban például ezer lakosra 69 közalkalmazott jut, Olaszországban vagy Spanyolországban 61, Belgiumban és Magyarországon 82, és mégis megy minden, mint a karikacsapás. Az alapbérek nem magasak ugyan, főleg a helyi közigazgatásokban, de a különböző juttatásokkal például egy-egy minisztériumi alkalmazott jövedelme meghaladhatja akár az államelnök fizetését is.
Az ötlet jó. Nagy szükség lenne szakképzett közalkalmazottakra, akik tudják és értik, hogy ők vannak a polgárokért, nem fordítva. Reméljük, nem jut ez is a különböző „stratégiák” sorsára.
