Hő(s) időfoglalónak érezhették magukat az elmúlt napokban a kis- és nagydiákok. Mintha egy csapásra legyőzték volna az útjukat álló kerek egy hónapot és három hetet, és máris meghódították volna az azt követő szépséges időszakot.
Hő(s) időfoglalónak érezhették magukat az elmúlt napokban a kis- és nagydiákok. Mintha egy csapásra legyőzték volna az útjukat álló kerek egy hónapot és három hetet, és máris meghódították volna az azt követő szépséges időszakot. Persze, csak délibáb volt a hosszú hétvégén felsejlő nyári szünidő, ezt tegnap reggel minden iskolás kénytelen volt tudomásul venni. Pedig máris adódhatott volna egy újabb alkalom a lazításra, ha nem is nekik, de pár évvel idősebb társaiknak. Május másodikát nyolc éve nyilvánították az ifjúság napjává Romániában, és négy évvel ezelőtt – amikor péntekre esett – életkortól függetlenül mindenki számára szabadnap volt. Ez idén – a potyahétfő és szabad kedd után – enyhe túlzásnak számított volna, de ha szabad nappal nem is, kisebb-nagyobb gesztusokkal azért az illetékes igazgatóságok országszerte igyekeztek érzékeltetni, miről is szól ez az ünnep. Nálunk persze kisebbekkel. Míg ugyanis Hargita megyében többnapos, színes rendezvénysorozattal ünneplik tegnap óta ezt a korosztályt, és Kolozsváron szintén gazdag, több területet érintő programmal készültek a szervezők, Marosvásárhelyen somostetői sportvetélkedőkben merült ki az egész. Eszem ágában sincs lebecsülni a sportolás jótékony hatását, és biztos vagyok benne, hogy a számítógéphez láncolt generáció – legalább alkalmi – felszabadításához nagy szükség van ilyen jellegű kezdeményezésekre, mégis egyoldalúnak tűnik, és korábbi sejtéseimet – ha úgy tetszik, előítéleteimet – erősíti az ilyen fajta ifjúságnapozás. Konkrétan azt, hogy amikor két évvel ezelőtt egy kormányhatározat értelmében a megyei ifjúsági igazgatóság felszámolódott, és ennek szerepét a megyei sport és ifjúsági igazgatóság vette át, egyféle bekebelezés, illetve összemosás történt. Kulturális ifjúsági programokat hiába is várunk el az új vezetőségtől, ez a feladat most már teljes mértékben a civil szférára hárul. És még egy „apró” – virtuális – szépséghiba. A Maros Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság honlapján magyar nyelven is üdvözöltetik a látogató, de mikor az újdonságokról, eseményekről, pályázati lehetőségekről tájékozódna, hirtelen románra vált a szöveg. Ha pedig ez még nem vette el információéhségét, nemsokára úgyis torkán akad az infó, mert míg a sportrendezvényekről szóló hírek naprakészek, az „ifjúsági tevékenységek” címszó alatt a tavalyelőtti események értékelése, illetve a tavalyaikról szóló ajánlások olvashatók. Úgy tűnik, nem sokan látogatják ezt az oldalt – legalábbis a magyar ifjúság köréből – ha ez senkit nem zavar. Vagy ez is amolyan „sakkormi”-féle hallgatás?
