A létfenntartó vadászat napjainkban is gyakorolt táplálékszerzési forma. Gondoljunk csak az eszkimók rénszarvas- és fókavadászataira, az észak-amerikai indiánokra, akik szarvast, vízi vadat és fajdot vadásznak, a pápua-új-guineai vagy a dél-afrikai, észak-amerikai és szibériai prémvadászokra.
A civilizáció fejlődésével, a vadászeszközök tökéletesítésével, a létfenntartó vadászat társadalmi szerepének csökkenésével lassan ezek az ősi vadásztörzsek a feledés homályába tűnnek.
Magányos kan
Az ősvadászból a Homo sapiens kifejlődését nagymértékben befolyásolta – a felhalmozott tapasztalatokon kívül – az egyes állatfajok megszelídítése és tenyésztése. Az állattenyésztés eredményeként biztosítható volt az a fehérje eredetű táplálék, a hús, amit addig a fáradságos és nem mindig eredményes vadászat révén szereztek meg a csoportok számára.
A feljegyzések szerint az első háziasított állatok (a juh, kecske) Kr. e. 11 ezer évvel jelentek meg a mai Irán és Irak területén, aztán következett kb. 10000 éve a kutya Nyugat-Európában. A macskát kb. 4000 éve Egyiptomban, a kacsát Európában, a nyulat az Ibériai-félszigeten csak kb. 2000-3000 éve szelídítette meg a kialakuló modern ember.
Az állattenyésztés kialakulásával lezárult az emberiség történetének egy korszaka, az a korszak, amelyet a létfenntartó vadászat uralt. Talán nem nehéz belátni azt, hogy ha a vadászat több száz ezer évig meghatározóan alakította az előember fejlődését, akkor a vadászat iránti affinitás és az ahhoz kapcsolódó ösztönrendszer beépült emberi mivoltunkba, s meghatározója lett emberi természetünknek. Habár az állattenyésztésből származó húsmennyiség nagyjából biztosította a szükségletet, a vadászatnak még sokáig megmaradt táplálékbiztosító szerepe olyan mértékben, ahogy arra a népesség rákényszerült.
Az ókori civilizáció kialakulásával még inkább megváltozott az ember és a természet viszonya, s ezen belül átalakult a vadászat szerepe is. Az ügyesség, rátermettség és leleményesség helyett az erőfitogtatásban lett szerepe. A gladiátoroknak vadállatokkal kellett megküzdeniük, a harcosoknak puszta dárdával kellett oroszlánt, medvét, vadkant legyőzni vagy belopni, és íjjal szarvasféléket leteríteni.
Az emberelőd az eszközhasználat kezdetétől felismerte, hogy a vadászeszközök alkalmasak a táplálék megszerzésére, de fegyverként is használhatók a ragadozók elleni védekezés során, sőt más csoportokkal szemben is, ha meg kellett védeni a territóriumot. A vadászeszköz így lett egyszersmind harceszköz, a vadász pedig harcos. A gyakorlat azt is igazolta, hogy a mindennapos vadászatban edződött legjobb vadászok voltak a legjobb harcosok is, a legjobb vadászati stratégák a legjobb hadvezérek. Ezért mind az ókorban, mind a középkorban – a háborúk idején – a vadászat a harcedzettséget is biztosította.
A közép- és az újkorban is megvolt a vadászat gazdasági szerepe. Ismeretesek az uralkodó udvarok és a nemesség által szervezett nagyvadászatok, ahová több ezer hektáron vonult fel a jobbágyság és a kisegítő személyzet, és ahol nem mindig a vadászaté volt a fő szerep, hanem a kapcsolattartáson és a baráti körök kialakulásán, a gazdasági érdekek kibontakozásán volt a hangsúly.
Fejtegetéseinkkel lassan eljutottunk szinte napjainkig. A 19. században kezdik a vadászatot sportnak tekinteni, és ekkor terjed el a mennyiségi szemlélet, a verseny a vadászatban is. Akinek a vadászterülete jobb, gondozottabb volt, ott a vadászsiker is nagyobb volt, értékesebb vadásztrófeák gazdagították a területet. A trófeakultusz kialakulása rávezette a tulajdonosokat arra a szemléletre, hogy tudatos vadgazdálkodással fokozni lehet a mennyiségi és minőségi hozamot. Ahhoz, hogy e szemlélet beteljesüljön, szükség volt szakirodalomra, szakemberekre, szakmai tudásra. A tudatos vadgazdálkodás bevezetése megteremtette a fenntartható hasznosítás alapjait. Egyben felismerték a mértéktartó vadászat szükségességét, mely, úgy tűnik, napjainkban teljesedik ki.
Számtalanszor megkérdeznek minket, vadászokat, és olykor szánalommal tekintenek ránk: „Ti miért is vadásztok?”
A vadat ma úgy tekintjük, mint egy adott terület természetes produktumát, amelyet – megőrzésének biztosítása mellett – hasznosíthatunk. A hasznosítás feltétele a bölcs gazdálkodás, vagyis az élőhelyek védelme, szükség esetén fejlesztése, valamint a fenntartható, optimális hozam szerinti vadászat. Az ilyen vadászatot modern fenntartó vadászatnak hívjuk.
Vadászni ott lehet ahol vad van !
Miért is vadászunk ?
Azért, mert vadászni szükséges. Szükséges, mert a vadászat egy ősi, az emberi evolúció során rögzült ösztön megnyilvánulását jelenti, amihez a vadászható állatfajok fenntartható, bölcs hasznosítása teremti meg az ökológiai egyensúlyt.
A vadászat tárgyát a vadászható, zsákmányolható állatfajok, vadfajok alkotják. A vadász elmehet vadászni, és járhatja a terepet látástól vakulásig, ha nincs vad, a vadászat elmarad. Tehát vadászni csak ott lehet, ahol vad van.
A különböző vadfajok építőelemei annak a környezetnek, ökológiai rendszernek, amelyben élnek. A környezet akkor működik jól, akkor van egyensúlyban, ha fajokban gazdag, észlelhető a tájegységre jellemző biodiverzitás, és a fajok között dinamikus egyensúly van.
A környezet eltartóképessége szabja meg, hogy egy bizonyos területen egy adott állatfajnak mekkora lehet a maximális állománya. Amíg egy populáció egyedszáma az eltartóképesség szintje alatt van, addig növekszik, ha meghaladja azt, akkor pedig csökken. Ezt a dinamikát a születések és halálozások egymáshoz viszonyított arányának változásával képes a populáció elérni. Ha a populációt hasznosítjuk, akkor lecsökken az egyedszáma. Ez a kisebb egyedszám nem használja ki maradéktalanul a környezet által kínált lehetőségeket, ezért a populáció erőteljesebb szaporodással igyekszik elérni az eltartóképesség szintjét. Az említettekből az következik, hogy olyan mértékben érdemes egy populációt vadászni, hogy az állománynagyság mellett a legnagyobb legyen a populáció szaporodóképessége. Az e célból végzett tanulmányok eredményeiből arra a következtetésre jutunk, hogy ez a szint a környezet által eltartható egyedszám fele. Ezen állománynagyság mellett a legnagyobb a szaporulat, itt a legnagyobb a hozam. Ezzel a maximális hozamnyi mennyiséggel lehet tehát tartósan, évről évre csökkenteni az állományt, kihasználva a biológiai törvényszerűségeit, anélkül hogy veszélyeztetnénk a faj, a populáció létét. Az ilyen hozamot fenntartható hozamnak, annak elérését támogató vadgazdálkodással együtt pedig bölcs hasznosításnak, bölcs vadászatnak nevezzük.
Vadászni tehát lehet, ha van vad, és csakis ott lehet, ahol vad van. Értelmetlen, sőt alkalmasint pazarlás lenne egy-egy terület megújuló produktumát – vadállományának hozamát – nem hasznosítani, nem fordítani a társadalom, a gazdaság javára.
A vadgazda, miközben a vadászható vadfajok, a terület gazdaságát felügyeli, az ott található védett fajokat is óvja, nyugalmukat biztosítja. Azért nyíltan kijelenthetjük, hogy a rendszeresen és tudományosan kifejtett vad- és természetvédő tevékenység nem más, mint tudatosan végzett vadvédelem.
Egyes vadfajok esetében az állománysűrűség és a terület eltartóképessége kapcsán olykor nagyon eltérő vélemények látnak napvilágot. Ezen megnyilvánulásokból, melyek különböző alkalmakkor elhangzanak (sajtó, gyűlések) stb. nagyjából lehet következtetni arra, hogy ki a véleményező és esetleg mi a háttere a véleménynek.
A gazdálkodó ember szidja a vaddisznót és a medvét az általuk okozott károk miatt (természetesen kártérítést szeretne kapni), a zöldek különböző árnyszínezete védi a ragadozókat, félti őket a kipusztulástól (!), a hegyvidéki üdülőtelepeken nyaralók félnek a medvéktől, azt állítják, hogy sok a medve (lehet), stb.
Vannak, akik a medvék védelmére keltek, azt állítva, hogy nagy az elejtési arány, és már a kipusztulás határán van a kárpáti barna medve. A háttérben azonban többnyire gazdasági és egyéni érdekek is meghúzódnak, sokan az elfogult és szakszerűtlen állásfoglalás mellett mindennapi életüket jó módban „tengetik”.
Álljunk csak meg egy pillanatra és vizsgáljunk meg egy példát, miként is tevődnek a dolgok például az annyit hangoztatott barna medve esetében. A szakemberek szerint jelenleg erdeinkben kb. 10.000 barnamedve él. Számításainkhoz azonban a nyolcvanas évek statisztikáit használjuk, ami sokkal kisebb a valóságnál, de mivel újabb adatokkal nem rendelkezünk, és úgy gondoljuk, hogy az utóbbi években lényeges változás e téren nem történt, ezeket a statisztikai adatokat használjuk. A statisztika tehát 7.700 egyedszámot tart nyilván, az elmefuttatás amúgy is csak nagyvonalúnak tekinthető.
Romániában a Kárpátok hegyvonulatában találhatok azok az ősrengetegek (1000 m tengerszint fölötti magasságon), melyek a barna medve élőhelyét alkotják.
A barna medve életterét kb. 2,8 millió hektárra becsülik, a statisztika szerint az állománylétszámot tehát 7.700 egyedre becsülték. Az állománysűrűséget 2 egyed–1000 ha-ra tartják optimálisnak.
Kezdjünk csak számolni:
* 2,8 millió hektár erdőre 5.600 egyed volna az optimális létszám, de hogyan is gyarapodik a populáció ?
* Az ivararányt mint 2 kan–1 anyamedve tartják elfogadhatónak (az elejtett egyedek statisztikája)
* Ha az említett állománynagyságot vesszük alapul, ami 7.700 és az említett ivararányt, akkor 5.133 kanunk és 2.567 anyamedvénk van. Az anyamedve átlagosan 2 bocsot ellik, de mivel csak minden második évben hoz új nemzedéket a világra, számíthatjuk, hogy évente csak egy medvével (boccsal) gyarapodik a populáció, ez 2.567 egyed.
* Továbbá, ha 2.567 anyamedvénk van, ugyanannyi medvével gyarapodhatna az állomány, de a kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt kb. 30 százalékuk elpusztul. Ez 771 kis medve, tehát a barnamedve-populációnk 1.805 egyeddel gyarapodott, és ha volt 7.700 medvénk, jelenleg az állomány nagysága 9.505 egyed. Ha a terület eltartóképessége, az optimális létszám 5.600 példány, már az első látásra is kitűnik: 9.505-5.600=3.905 medvével van több, mint amit a terület eltartóképessége megenged. Az említett években elejtettek évente kb. 250 egyedet, de jelenleg is évente kb. 200-250 medvét ejtenek el, többnyire a bérlövő vadászok.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
