Olvasom, hogy egy nemzetek fölött regnáló multivitamincég egyik alkalmazottja, kinek egész addigi életében az volt a vágya, hogy cégvezető legyen, topmenedzser (ez olyan, mint a topmodell, csak egyáltalán nem vonzó erköcsileg és emberileg), vitamin-mesteredző és mindig fiatal, az utóbbi könnyebben elérhető, mint a cégvezetőség, ugyanis a menedzserkedéshez hegyes könyök és erős bakancsok szükségeltetnek…
Olvasom, hogy egy nemzetek fölött regnáló multivitamincég egyik alkalmazottja, kinek egész addigi életében az volt a vágya, hogy cégvezető legyen, topmenedzser (ez olyan, mint a topmodell, csak egyáltalán nem vonzó erköcsileg és emberileg), vitamin-mesteredző és mindig fiatal, az utóbbi könnyebben elérhető, mint a cégvezetőség, ugyanis a menedzserkedéshez hegyes könyök és erős bakancsok szükségeltetnek, hogy el lehessen könnyedén tiporni az ellenfelet, az ellenvetéseket, és páncélpofa (a pléhpofa elavult, nem is véd hathatósan, könnyen rozsdázik a ráhulló keserű és kiábrándulásból fakadó könnyektől; nem véd meg annyira hathatósan a társadalom megvetésétől, a nyuggerek irigységétől, a vetélytársak aljasságától), hogy tűrni tudjuk a sértéseket és a kellemetlen igazság orcapirítását, ezenkívül be kell szerezni erős balkáni lélekdurvítót (tablettában sajnos nem kapható), elsajátításához hathetes tanfolyamokra kell járni, ahol az embert megtanítják arra a sajátos hanghordozásra, gesztuskészletre, mely a menedzserek sajátja.
Szóval a hölgy, mert róla van szó, belátta, semmi esélye cégvezetővé lenni harminc alatt multivitaminéknál, egy szép napon kilépett a cégtől, maga mögött hagyva a nyüzsik, hangyák és pondrók sokaságát, akikkel a multivitaplex a multikultit helyettesítette. Kilépett az utcára – tudják, az olyan kétirányú sürgés-forgást lebonyolító, rendszerint fákkal szegélyezett egyenes alkotás, itt-ott görbeségekkel és kushadó, rejtező rendőrökkel, a fák arra valók, hogy a gyorshajtó gépkocsivezetők időről időre, ha becsavarodnak, azokra felcsavarodjanak járművükkel együtt, és kihívható legyen a tűzoltóság vágószerszámokkal, tavasszal ezeket szokták a felismerhetetlenségig le-nyesegetni avatott, diplomás fanyűvők, ugyancsak tavasszal a lekopaszított, megcsúfolt fák sétára ingerlik a természetvédőket, zöldeket, és testedzés céljából táblákat szoktak a magasba tartani, amikre a fák védelmében jelszavakat vagy hiányos szerkezetű felkiáltásokat szoktak pingálni, szóval az ipse kilép az utcára, mélyen belélegzi a benzingőzzel vegyes mikroszemcsés port, tágult tüdeje megtelik mikroorganizmusokkal és agya makrotervekkel, és úgy dönt, hogy b… szom bele az egész cégbe, inkább virágos gyertyákat fogok önteni álló nap, mellettem egy kerti sufniban szól majd a zene, reppelnek a hófödte szemétdombok között a sötét arcú kapucnisok, besüt a nap, és a gyertyák halomban állnak, majd váratlanul megzörgetik az alkotópajta ajtaját, és kitekintve egy sor ismerős reklámvigyorral azt rikoltja, meglepetés, mert hogy minden ember imádja a lepetéseket, a múltkor is kihozta a posta az adóhivatal értesítvényét, hogy fizessen vissza hétezer lejt, mert a tavalyról ennyi hiányzik az IMF 2012-es romániai kasszájából, és az idén őt húzták ki a kalapból, neki kell kifizetni a cehhet. Úgy van ui., minden évben sorshúzáson dől el, ki fizeti vissza abban az esztendőben a hitel éves kamatát és részletét. Volt már része korábban is meglepiben, meglepték a szülési fájdalmak, nem is vette észre, hogy terhes, annyira el volt foglalva gyertyaöntéssel, amit barátainak adott el keresztelő és más családi események fényűzésének emelésére.
Ma már gazdag, mindent elkövet, hogy a hozzá belépő és nála munkát vállaló gyertyászok, öntők, olvasztárok és könyvelők harminc alatt ne lehessenek cégvezető menedzserek, hogy elmenjen a kedvük az ideálok kergetésétől, hogy ebédszünetet csak akkor kapjanak, amikor elfogy a méhviasz, sztearin és egyéb gyertyai nyersanyag. (Hetente egyszer.) Alig van önköltsége, nem fizet tb-t az alkalmazottak után, gyertyái mindenütt világítanak, kivéve azokat a falvakat, amelyekben még ma sincs bevezetve az elektromos áram és áramszünetkor a putrikban.
Szóval a minap – sikereinek tortahabjában – felbérelt egy újdondászt, hivatásos életrajzmázoló és -fényező kisiparost, hogy írja meg az életrajzát, de igaz legyen ám: legyen benne sok rózsaszín, Barbie-babás és cukormázas, megejtő, példa- és magamutogató, derűsen pesszimista, ami a mások esélyeit illeti, keltsen csodálatot és sárga irigységet, kerüljön fel a Facebookra, a linkedinre és Link Eddy polójára, adják ki, legyen könyvbemutató, a róla szóló művet egy Nobel-díjas közgazdász mutassa be, vagy annak a multivitamincégnek a balkáni főmegbízottja, akitől véletlenül kilépett… az ablakon a hetedik emeletről, álmodozás közben.
