Önzetlen módon a közösségért

Marosvásárhely történetének egyik legkiválóbb és legönzetlenebb tudós orvosára emlékeztek október 6-án a református temetőben. Gecse Dániel (1768 – 1824) munkásságát a nemzetéhez, vallásához, szülővárosához, egykori iskolájához való ragaszkodás mellett a hivatástudat, a közösségi felelős- ségérzet, az áldozatkészség és az emberbaráti szeretet határozta meg, ami olyan cselekedetre ösztönözte, amilyent azóta sem ismételt meg senki Marosvásárhelyen. 

A teljes vagyonát emberbaráti intézetnek nevezett alapítványára hagyó dr. Gecse Dániel, Marosvásárhely egykori városi főorvosa születésének 250. évfordulója alkalmából a nevét viselő orvosi és egészségügyi szakkollégium által szervezett emlékünnepélyen a református egyház, a politikum, a Marosvásárhelyi Református Kollégium képviselői Benedek Zsolt igazgatóval az élen és a kolozsvári Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium küldöttsége, lelkészek, diákok vettek részt.

Az áldozathozó ember 

Egyedül az ember rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy vissza tud menni századokat, ezredeket az időben, a történelemben, és a régmúlt eseményeit fel tudja eleveníteni – kezdte igei köszöntőjét ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. A Márk evangéliumából vett igével világított rá arra, hogy mindannyiunk életében eljöhet egy olyan pillanat, amikor egy szívből jövő gesztusként odaadjuk azt, amiről mások azt gondolják, hogy meg kellene tartani. Gecse Dániel életét meghatározta, hogy nem az akkori időben megszokott természetes kapcsolatban jött a világra – mondta a püspök. (Mint az ünnepelt életrajzából kiderül, édesanyját, Tétsi Krisztinát, a Marosvásárhelyi Református Kollégium teológiaprofesszorának árván maradt lányát a jogi végzettségű szárazajtai Gecse Benjámin, ígérete ellenére, nem vette feleségül. Bár közös gyermeküket később törvényesen elismerte, fiát nem támogatta. Gecse Dánielt szülőanyja nevelte fel, és taníttatta igen nehéz körülmények között.) Kató Béla kiemelte, hogy édesanyja áldozathozatala határozta meg Gecse Dániel életét, és így vált ő maga is áldozathozó emberré. A pesti egyetemen szerzett doktori diplomájával, amit Bécsben törvényesített, a császári hadsereg orvosaként Olaszországban a tífusszal kellett megküzdenie, majd Erdélybe visszatérve járványorvosként Brassóban és Fogarason a pestis terjedését kellett visszaszorítania. A hivatásbeli áldozatvállalás mellett vagyonát az általa alapított szeretetintézetre hagyta, azzal az elgondolással, hogy a száz év alatt megszaporodott összeget a Református Kollégium és a közboldogulás javára fordítsák, a pénz azonban 1921-ben megsemmisült. 

Tékozlásnak látszó tettei ellenére „születésének 250. évfordulóján csodálatos érzés fog el, hogy mégsem veszett el Gecse Dániel vagyona” – hangsúlyozta Kató Béla. Az a lélek, ami minden korban és időben az áldozathozatalra tanított és buzdított, minden jóakaratú emberben (orvosban, tanárban, lelkészben…) ma is munkálkodik, és a közösség megmaradásának megtartó erejét jelentheti. Váljunk mai Kőműves Kelemenekké, mert csak úgy maradhat meg a vár, ha beépülünk abba, és életünket a közösségünknek, a támaszra szoruló embereknek áldozzuk – hangzott el a püspök igei köszöntőjében, majd áldást mondott a szakkollégiumra, a Református Kollégiumra. 

Köszöntőjében Batizán Attila, a Gecse szakkollégium lelkipásztora szerint azért tartották a temetőben az ünnepséget, mert múltunktól nem szakadhatunk el. Másrészt nagy elődeink nyughelyét látva elgondolkozhatunk azon, hogy személy szerint milyen maradandó, az idő próbáját kiálló cselekedetet teszünk önzetlen módon a közösségért, amelyben élünk, és ami a szakkollégiumban folyó nevelés célját is jelenti. A temetőben jár át a mulandóság, az Istenre utaltság érzése, és erősödik meg az emlékezőünnepség mottója, hogy élni fogunk, jövőnk van magyarokként, keresztyénekként ezen a földön. 

Erőt lehet és kell meríteni 

Dr. Farkas Balázs Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képviseletében Gecse Dániel megerősítő példáját hangsúlyozta a magyar nyelvű orvosképzésért folyó küzdelemben is. Erőt lehet és kell meríteni abból a gazdag múltból, amit az orvoslás, az orvos- és gyógyszerészképzés jelent Marosvásárhelyen – tette hozzá, majd Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek az egyetemi tanévnyitón elhangzott szavait idézte, miszerint Magyarország és a magyar kormány határozottan kiáll az erdélyi magyar orvosképzés ügye mellett.

Dr. Vass Levente parlamenti képviselő, a Studium Alapítvány vezetője, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke utalt arra, hogy az ünnepelthez hasonló szegénységből származó püspök és kollégiumi tanár, Antal János prédikációját hallgatva ötlött fel Gecse Dánielben a gondolat: ha valaki egy évszázaddal korábban száz forintot adott volna a kollégiumnak, hogy a pénz kamatja mindenkor tőkévé váljon, mennyire szaporodott volna az összesített tőke. 

 Az életmű üzenete 

Vass Levente ismertette, hogy 250 év távlatából egy elképzelt találkozón miről beszélgetne el Gecse Dániellel. Először is arra várna választ, hogy a maga korában hogyan látta az orvostudományt, a különböző európai történéseket a genetikailag Szárazajtáról és Marosvásárhelyről eredő, a Szolnok megyei Czigányiban született, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, majd Pesten és Bécsben tanult orvos. Elbeszélgetne arról, hogy miképpen látta és használta fel orvosi gyakorlatában a korabeli orvostudomány felfedezéseit. Különösen az osztrák orvostudományban megérett reformtörekvéseket, miszerint család- és emberközpontúvá kell tenni az egészségügyet, és a gyakorlati orvoslást kell támogatni. Fontos volt az elképzelés, hogy a szegénység felszámolásával nagyon sok orvosi probléma megoldódna. A korabeli eszmék hatottak rá, ezeket hozta haza, és alkalmazta városi főorvosként, kórházi orvosként, nagyon sok szegény embert gyógyított ingyen, és gyógyszerrel látta el a rászorulókat.

 Ha közösségi emberként beszélgetnénk vele, azt mondaná, hogy a természetgyógyász nem kívánja a természetet megváltoztatni, szeretné, ha szolgálni tudná, a tanult orvos azt szeretné, ha a természet helyébe lépve annak a mestere lehetne. A közösségi ember a közösség helyébe szeretne lépni, megpróbál mesterévé lenni a közösségének. Ez az üzenete Gecse Dániel életművének, és ebben próbálnak a szakkollégium működtetésével a nyomdokaiba lépni. 

Az oktatást is szívügyének tekintette

Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke azt hangsúlyozta, hogy az általános életfelfogással szemben kevesebben vannak azok az emberek, akik nemcsak saját és közvetlen hozzátartozóik életéről próbálnak gondoskodni, hanem meglátják a szükséget a tágabb környezetükben, és életük központjába a másoknak való segítségnyújtást helyezik. Ilyen elhivatott, a közösségért dolgozó ember volt Gecse Dániel, Marosvásárhely szeretett orvosa, aki ifjúkorától arra törekedett, hogy szakmájában kiváló legyen. A kollégiumot jeles minősítéssel végezte, és orvosként is pontossággal, hűséggel, szeretettel végezte munkáját, saját életét alárendelte a közösségnek, és segített szegény sorsú embertársainak. Mivel az oktatást is szívügyének tekintette, emberbaráti alapítványa vagyonának felét a Református Kollégium támogatására szánta. A megyei tanács elnöke reményét fejezte ki, hogy a Gecse Dániel szakkollégium lakói az ott szerzett tapasztalatok alapján úgy döntenek, hogy itthon töltik be hivatásukat, és segíteni fogják a közösséget, amelyben élnek. 

Végül dr. Gecse Dániel életét, dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár írása alapján, aki évek óta szívügyének tekinti az életmű népszerűsítését, Varga Andrea elsőéves orvostanhallgató, a szakkollégium bentlakója ismertette. Ebben hangzott el, hogy 1920-ban Gecse Dániel 2.000 forintos kezdőtőkével hozta létre alapítványát, azzal a kikötéssel, hogy kamatai száz évig tőkésíttessenek, és a kitűzött jótékony célra 1921. január 1-től legyenek felhasználhatók. 1823-ban készült végrendeletében újabb 6.000 forinttal gyarapította az alapítvány vagyonát, halála előtt pótvégrendeletében elrendelte, hogy édesanyja halála után minden vagyonát csatolják az alapítványhoz, aminek összege 1832-ben 32.479 forint volt.

Kezdeményezés Koncz József  síremlékének a restaurálására

Az ünnepségen felmerült Koncz József neve, mivel sírja szomszédos a Gecse Dánielével, és munkássága tanárként, könyvtárosként, oktatás- és egyháztörténészként a marosvásárhelyi Református Kollégiumhoz, az irodalomhoz és a magyar élethez köthető. A kollégium tanárai részéről szép kezdeményezés indult Koncz József megrongálódott síremlékének a felújítására. Ehhez társult a szakkollégium, és közösen felhívást intéztek a politikumhoz és a civil társadalomhoz, hogy támogassák a kezdeményezést. Koncz József életét Tasnádi Ádám, a Református Kollégium diákja ismertette. 

A megemlékező ünnepségen a Református Kollégium kisiskolásainak leánykórusa énekelt Enyedi Csaba-Márton iskolalelkész vezényletével, az ötödik osztályos Lőrincz Adrienne Reményik Sándor Az orvos című versét mondta el. 

A püspöki áldást követően a jelenlévők megkoszorúzták Gecse Dániel sírját. 

A rendezvény záróprogramjaként október 7-én, vasárnap Les Zoltán, a szakkollégium korábbi lelkész igazgatója tartott istentiszteletet. A Gecse Dániel szakkollégium orvostanhallgatói szombaton délután Marosvásárhely főterén ingyenes vércukor- és vérnyomásmérő szűrővizsgálatot tartottak.