Omega-varázs

Nagyot és kicsit, időset és fiatalt, helybelit és más településről érkezőt az elmúlt hét végén két helyszínen – a Vártemplomban és a Ligetben is – megérintett az Omega varázsa.

Fotó: Vajda György

Nagyot és kicsit, időset és fiatalt, helybelit és más településről érkezőt az elmúlt hét végén két helyszínen – a Vártemplomban és a Ligetben is – megérintett az Omega varázsa. Az új hangszerelésben megszólaló csendes balladák a hitről, a képzeletbeli, mennybeli országról, annak fényből és álomból szőtt oltáráról, a boldog angyalokról, földi vándorok égen járó álmairól – a templomcsarnokba szelídített „űrrock”-zene szimfonikus zenekari és kóruskísérettel (a marosvásárhelyi filharmonikusok közreműködésével) betöltötte a boltozatos templomhajót. Az Oratórium a bátaszéki katolikus templom életveszélyessé vált tornyának a megmentésére szervezett jótékonysági koncertre készült. A torony bontásakor egy régi zsindelydarabon korabeli adományozóként Kóbor János énekes egyik felmenőjének a nevét lehetett kibetűzni. Így született meg az összeállítás, amely az 51. éves rockegyüttes szívből jövő, szívhez szóló szellemi üzenetét közvetíti Liszt Ferenc szimfonikus költeményébe ágyazva. A marosvásárhelyi szervezők, a város elöljárói, a Vártemplom lelkészei és presbitériuma pedig kitűnően érzett rá arra, hogy a templom külső falára az 1500-as években festett, Szent Lénárdot ábrázoló freskótöredék felújítására kellene fordítani az adományokból befolyó összeget. Csupán egy szépséghibája volt a Vártemplomban megszólaló Oratóriumnak, hogy az Omega zenéjében fontos szerepet játszó, szép, metaforákkal, jelképekkel sejtelmessé tett szöveget nem lehetett érteni. Ezt részben pótolták a lézershow biztosította látványelemek, amelyek sohasem gondolt színekbe és fényekbe öltöztették a templomhajót.

Az Oratóriumot Antal Csaba, Omega-rajongó györgyfalvi református lelkész áhítata vezette be, aki a babiloni fogság hetven évéhez hasonlította a mi vesztesként megélt helykeresésünket, majd a koncert végén Ötvös József lelkész köszönte meg a szolgálatot. A születésnapját ünneplő Kóbor János építészmérnökből lett énekest, az Omega nagy varázslóját a Vártemplom által kiadott díszes Újszövetséggel és a templomról szóló könyvecskével ajándékozták meg. A gótikus teremben a marosvásárhelyi filharmónia kórusának többszólamú köszöntője hatotta meg a vendéget.

Sajnos, a közönség minden szám után beletapsolt az Oratóriumba, amely sokkal hatásosabb lett volna, ha egyvégtében hangzik el, és a végén tünteti ki vastapssal az előadókat a hallgatóság. Bár nem tartozik az Oratóriumhoz, a hangverseny végén a szervezők és a közönség kérésére, ahogy a nagy tömeget vonzó ligeti koncert zárómozzanatként is, felcsendült a Gyöngyhajú lány, az Omegában néhány évig zenélő Presser Gábor szerzeménye, amely a mindenkori legnépszerűbb dala marad az együttesnek. A Ligetben elhangzott koncert után járó tapsot viszont a nézőkbe fojtotta az utolsó szám után kezdődött tűzijáték, amely szép befejezése volt a magyar könnyűzenében az Omega együttes által először használt lézershow-nak is. Amely mellett az egyéb látványelemek, a füstgép és a kivetítő-képernyő is az ő ötletük volt Magyarországon.

Kóbor János mellett Marosvásárhelyen Benkő László (billentyűs hangszerek), Debreczeni Ferenc (dob és ütőhangszerek), Gömöry Zsolt (billentyűs hangszerek),
Szekeres Tamás (gitárok), Szöllössy Kati (basszusgitár) járult hozzá a két hangverseny sikeréhez. Az Oratóriumot megelőzően a Szentábrahámról érkezett kórust hallottuk.

Gondolom, sokan örvendünk, hogy a díszbe öltözött Vártemplomban részesei voltunk ennek az eseménynek, amelyet hadd fejezzünk be az Omega dalszövegével: „Vándor, egy régi dalt hallgatok/ Mindent, ami csak szívből szól, vállalok/ Jöttünk a semmiből és ébren álmodunk/ Egy életre szól”.