Ötvenévesek kortárstalálkozója Marossárpatakon

Augusztus 4-én kortárstalálkozóra gyűltek össze a marossárpataki iskola 1984-ben végzett növendékei. Az ünnepeltek a hagyományos osztályfőnöki óráról a református istentiszteletre vonultak át, majd ezt követően ünnepi ebéden vettek részt.

A reggel 10 órakor kezdődő találkozón 13 vén diák ült be újra az iskolapadokba, hogy egymással és egykori tanítójukkal megosszák emlékeiket. Az osztályfőnök, Máthé Szabolcs tornatanár nem lehetett jelen az eseményen, mert néhány éve eltávozott az élők sorából.

Az osztályfőnöki órát megelőzően Mózes Sándor igazgató köszöntötte a találkozón meg- jelenteket, és örömét fejezte ki amiatt, hogy idén is sikerült megszervezni az 50 évesek hagyományossá vált kortárstalálkozóját.

Székely Jusztina nyugalmazott tanítónő elmondta, hogy nagyon szerette ezt az egykori osztályközösséget. A jelenlévők nem kis meglepetésére érdekes pillanatokat idézett fel a múltból, mindenkiről volt egy aprócska kis emléke. A bevezető beszéd elhangzása után felkérte egykori tanítványait, hogy számoljanak be az ötvenéves életút fontosabb állomásairól, eseményeiről. A beszámolók nyomán kép alakult ki egymás családjáról, karrierjéről, jövőbeni céljairól. Volt, aki Magyarországról tért haza, hogy egykori osztálytársaival találkozzon, többen érkeztek Marosvásárhelyről, viszontlátni az „egybélieket”. 

Az istentiszteleten Stupár Károly lelkipásztor meleg szavakkal köszöntötte az ötvenéveseket. „A visszatekintésben valahogy mindig megszépül a múlt. Volt jó és szép, siker és eredmény, kudarc és csalódás, megpróbáltatás és veszteség, de Isten veletek volt, és átsegített a nehéz élethelyzeteken (…) Bárki megtapasztalhatja Isten hűséges szeretetét, mert mennyei Atyánk gondoskodik az ő gyermekeiről. Ezért hálásak kell legyünk az Úrnak, de fontos, hogy ez a hálaadás ne csak egyszeri legyen a mi életünkben, hanem állandó” – hangsúlyozta a lelkész.

A gyülekezet részéről Török Gabriella nőszövetségi elnök intézett megható szavakat az ünnepeltekhez. „Hazajöttetek a gyökerekhez, ahol őseitek pihennek, ahol áll a szülői ház, ahol barátok, ismerősök várnak rátok. Mindenkinek ismernie kell a múltját, és tudnia kell, merre tart. A múltra szeretettel gondoljatok, a jövőre hittel, reménységgel és bizodalommal tekintsetek” – mutatott rá Török Gabriella. Ezután szavalt Balázs Gizella gyülekezeti tag, illetve Bialys Pásztor Magdolna az ötvenévesek közül.

Az istentiszteletről kijövet családtagok, rokonok, ismerősök virágcsokrokkal köszöntötték az ünnepelteket, majd közös fényképek készültek a szoborparkban. Az ünnepi ebédre a nagyernyei Korona étteremben került sor, ahol aztán folytatódott a közös emlékek felidézése. 

Az ötvenévesek közül Székely Ilonát kértem fel, hogy tekintsünk vissza együtt is a sárpataki iskolai évekre. Ilona elmondta, hogy most érett fejjel úgy érzi, hogy rengeteg fontos dolgot kapott azoktól a pedagógusoktól, akik az 1969-ben születetteket oktatták, nevelték. „Jó érzés töltött el, amikor így 50 évesen újból beülhettünk az iskolapadba. Jó volt újra találkozni, volt, akit évtizedek óta nem láttunk. Mindenki változott, de hamar rájöttünk, hogy a szívünk mélyén még mindig azok a huncut diákok vagyunk, akiknek a nyolcadik osztály elvégzése után elváltak útjaik. Székely Jusztina tanító néni szigorú volt ugyan a maga módján, de soha senkit nem bántalmazott, még egy fülhúzással sem. Ha pimaszkodtunk, azzal fenyegetett, hogy beszél a szüleinkkel, s ezt mindig meg is tette. Mi pedig nagyon féltünk a következményektől. Szerettük, és éreztük, hogy ő is szeret minket. Nagy gondot fordított az olvasásra, helyesírásra, de nemcsak oktatott, hanem nevelt is” – emlékezett vissza Székely Ilona.