A magánalapok megszüntetésére irányuló szándék mondhatni egyidős a regnáló kormánykoalícióval, a fogas kérdés a kivitelezés mikéntje, mert ezt botrány nélkül nem lehet megoldani.
Néhány napja minden korábbinál hevesebb vita dúl a magánnyugdíjalapokról. Kicsit sem tűnik hitelesnek a hétfői szocdem pártelnöki cáfolat, miszerint maradnak ezek az alapok, annál is inkább, mert a megszüntetésüket már a választások után elkezdték emlegetni, és erre erősítenek rá az utóbbi hetekben kiszivárgott bizalmas információk, amelyeknek a nyilvánosságra hozataláért a köztörvényes pártvezér fenyegetésektől sem riadt vissza.
A magánalapok megszüntetésére irányuló szándék mondhatni egyidős a regnáló kormánykoalícióval, a fogas kérdés a kivitelezés mikéntje, mert ezt botrány nélkül nem lehet megoldani. Legalábbis a rendszer életre hozásakor a hosszú távú üzlet ígéretével piacra csábított magánbiztosítók már többször is felemelték a szavukat, és e cégek mögött erős multik állnak, akikkel még rátermett politikusoknak sem könnyű ujjat húzni.
Ami biztos, hogy az alapokban felgyűlt negyvenmilliárd lejre fáj a hetet-havat ígérő, és sokaknak negatív béremelést felmutató kormányzat foga. Ez érthető, hiszen a költségvetésben tátongó lyuk nagysága fordítottan arányos a kormányosok gazdaságpolitikai szakértelmével, azaz hatalmas, és ez a pénz azonnali forrást jelenthetne a szükségletekre. Sokkal biztosabbat, mint egy esetleges adóemelés, hiszen azt már bátor kormányosaink is látják, hogy a gazdaság dübörgése nyomán learatható adótermésnek a töredékét is alig képesek behajtani.
Így most azon agyalnak, hogy készíttessenek egy olyan felmérést, amiből az derülne ki, hogy a magánalapokban rossz helyen áll a munkavállalók félretett pénze, majd szorítsák rá őket, hogy a nyugdíjas éveikre megspórolt pénzt öntsék a deficites állami nyugdíjkassza feneketlen zsákjába. Eközben több dologról biztosan nem esik majd szó. Például arról, hogy abból a bizonyos negyvenmilliárdból hét tiszta hozam. Ez közel húszszázalékos jövedelmet jelent 2007 óta, ami annak fényében, hogy közben volt egy több évig érezhető hatású világméretű válság is, nem mondható rossz teljesítménynek. Aztán arról is szemérmesen hallgatni fognak kormányosaink, hogy már évek óta nem utalnak annyit a magánalapokba, amennyit a törvény előírna, most az eredeti menetrend szerint az ügyfelek tb-járulékának 6%-át kellene, erre ők idéntől 5,1-ről 3,7-re csökkentették a befizetés mértékét, mintegy beharangozva a később várható fejleményeket. Ha a demográfiai és foglalkoztatási mutatókat elnézve eddig is biztos volt, hogy az államtól a pár évtized múlva esedékes nyugdíjasok legfeljebb fityiszt fognak kapni, lassan ehelyett az eleve kiegészítőnek szánt forrás helyett is más eszközökben kell gondolkodnia annak, akinek még van két-három aktív évtizede.
