Nyitott kapuk a Maros megyei Közigazgatási Palotában

Több mint kétszázan jelentkeztek be a szerdai nyílt napra a Maros Megyei Tanács és a Prefektúra intézményének helyet adó Közigazgatási Palota (egykori Városháza) látogatására és a vezetett sétára. Mi a Lukács Katalin sajtótanácsos által vezetett csoporthoz csatlakoztunk, tagjai között olvasóinkat, sok kedves ismerőst köszönthettünk. Aki kihagyta a látogatást, bánhatja, ugyanis idegenvezetőnk nagyon sok érdekes tudnivalót osztott meg, és az élmény sem volt mindennapi. 

Nevezetesen elmondta a városépítő, dr. Bernády György nevéhez fűződő Városháza tervezésének és az építésének körülményeit, miközben az előcsarnok díszes elemeit, a falfestést, a csempeburkolatokat, a márványfaragványokat csodálhatták a látogatók. Elhangzott, hogy a  múlt század elején dinamikusan fejlődő város 1905-ben hirdetett pályázatot a Városháza impozáns épületének megtervezésére. A beérkezett 14 pályamű közül az első díjat Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészpáros neobarokk pályaterve nyerte el. A pályamű alapján ők kaptak megbízást a végleges tervek elkészítésére. A tervek átdolgozása közben több változtatás is történt. A torony a sarokra került, ezzel megbontva a homlokzat szimmetriáját, a neobarokk helyett szecessziós díszítményeket kapott az épület. A kivitelezési versenytárgyalást 1906 nyarán tartották. Ezt a helyi ifj. Csiszár Lajos építész nyerte el. A bádogosmunkát Nagy Károly, a lakatosmunkát Panajoth Károly, a festő- és mázolómunkát Nagy Jenő és Dezső festők, az üvegesmunkát Bartsch Károly helyi mesterekre bízták. Az épületfa- és bútorrendelést a Mestitz Mihály és Fiai cég nyerte el. A szakmunkákat elvégző mesterek névsora a Városháza előcsarnokában elhelyezett márványtáblán állt. Érdemes megjegyezni, hogy az akkori mesterek olyan kifogástalan és minőségi munkát végeztek, amit a maiak már nem biztos hogy el tudnának végezni. 

A csoport az előcsarnokból a nagy gyűlésterembe, onnan a nagy homlokzati erkélyre, majd a kis gyűlésterembe látogatott, aztán körbejárta az épületet, végül a toronyba is felment. 

Egy tudósítás keretei nem elegendőek ahhoz, hogy valamennyi építészeti és díszítőelemről részletesen szóljunk, de akik ott voltak, láthatták a  főbejárat belső háromhajós, boltozott, pompás előcsarnokát, a rózsaszín márvány, a türkizkék és aranyzöldben irizáló Zsolnay- csempék együttes színhatását. A lépcsőfordulóban látható Róth Miksa színes vitrázsa, amelyen a régi Városháza és a helyén korábban álló házak láthatók. 

A nagyteremben – bár tanácsülések alkalmával havonta megfordultunk benne – igazán csak most figyeltük meg alaposabban a míves, szecessziós motívumokkal díszített faburkolattal fedett pasztellszínű falakat, az aranyozott mintákat. A nagyterem öt nagy ablakából az első világháborút követően „megőrzés” céljából eltávolították a magyar történelmi alakokat ábrázoló képmásokat, a Bethlen Gáborét, a II. Rákóczi Ferencét, a Deák Ferencét, a Kossuth Lajosét és középről a Ferenc József császárét. Ezek restaurálva a Kultúrpalota kiállítótermeiben tekinthetők meg.