Angolosodunk. Egyre gyakrabban és egyre gátlástalanabbul. Falusi bivalytej-vetélkedők, a tanyaközi tricikliversenyek kapnak angolszász elnevezést.
Angolosodunk. Egyre gyakrabban és egyre gátlástalanabbul. Falusi bivalytej-vetélkedők, a tanyaközi tricikliversenyek kapnak angolszász elnevezést. Hiszen Európa – mely egyáltalán nem angol nyelvi többségű (inkább német és francia) – majd csak felfigyel reánk. Elvégre a bivalytejet már éppen ideje lenne transzszilvanikumként levédeni, és a többi termelőt üsse meg a guta (angolul apoplexy vagy stroke – most látom, hogy a sztrók lassan kiszorítja a jó öreg latin eredetű guta szavunkat, melynek eredeti jelentése csepp, eső- vagy vízcsepp, agycsepp), nevezzék meg akárhogyan saját anyanyelvükön, a miénk Transylvanian buffalo milk lesz. Elvégre ez a nevezet a legjobban idomulhat az EU kifejezett óhajához.
A szegény ember, aki még románul sem tudja kiejteni a saját faluja nevét, főleg ha az utóbbi hetven-nyolcvan évben többször is hivatalos nevet cserélt, az efféle terjedő angolmán divatnak, majmolásnak esik áldozatul. Azt gondolja, a buffalo milkkel Buffalo Billnek máris rokonává vedlik, az angolszász befektetők felfedezik, jőni fognak csőstül és vedrestől. Hiszen van rá példa, pl. a Nokia eljött Nobel-Jackra vagy Lordjackyre (Nemeszsuk), jobokat osztogatott, majd el is nyargalt innen. Aztán jött Károly herceg, aki Diana hercegnő elvesztése és Kamilla előkelő csúnyasága felett érzett brit bánatára Zalánpatakán talált enyhet. Még nem hallottuk, de megtörténhet, hogy a falu névtáblájára ki leszen írva kisvártatva, hogy Valea Zalanului, Zalánpataka, Royal-Dale, amiben az utótag jelenti a patakot. (Az előtagot nem kell magyarázni, hiszen a rendszerváltás óta a román terméknevek vagy vállalkozások monarchista elnevezéseket ölthetnek.)
Azt már nemegyszer megírták, de most sem árt elismételni, miközben az orvosi egyetem marosvásárhelyi megtestesülése – hogy a honi példáknál maradjunk – köti az ebet a karóhoz (dog at stick), hogy az orvosi gyakorlatot a magyar és sziámi, németországi és elefántcsontparti diák románul folytassa, elvégre Elefántcsontparton és Sziámban a beteg kikérdezése, az anamnézis felvétele románul a leghatásosabb és eredményesebb, sikerre vezető, addig a média, hivatalos közeg és közélet az államnyelv helyett anglomán olvadékonyságában a román szavakat felcseréli angolra. Azt hiszi, hogy a 19. században még sikeres franciásítási és olaszosítási frissítőinjekció most is hatni fog. Ám kétkedünk, ha a nyelv (a hivatalos, a dáko-római-szláv-neolatin keverék) nem sínyli meg, idegenedik el beszélőitől. És akkor miért is kell archaizmusokat, ódivatú, senki által nem használt szavakat megtanulunk nekünk, kisebbségieknek? Olyanokat, mint a şedinţa (ülés/gyűlés) vagy serviciu (állás/szolgálat), ha már teljesen kilökte azokat a meeting és a job, a campionatul mondialt (világbajnokság) a world-cup, Champions League és társai.
Remélhetőleg ez a kis írás a minisztérium szőrös fülébe is eljut, és persze hallásmódosulás folytán elszégyellik magukat. Sürgősen válságstábot hívnak össze, bevonják a bel- és külföldi hírszerzés nagyágyúit. Közvélemény-kutatókat, akik azt fogják javasolni végeredményben, hogy a legjobb lesz, ha Ion Creangăt és Vasile Alecsandrit, Alecu Russót és Ion Heliade Rădulescut átírják anglorománra, az európai elfogadás és a politically correctség nevében Haşdeuból, Ion Budai Deleanuból és Eminescuból kigyomlálják az antiszemita kirohanásokat is.
Aztán a parlament elé bocsátják a tantervet, a két ház lelkesen megszavazza, kivéve a magyarokat, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy tiszta és mindenki számára érthető gyakorlati román nyelvet tanítsanak az iskolákban, mert az a szándékuk, hogy itt maradnak, nem csupán a román nacionalizmus bosszantására, hanem mert ezt a földet tekintik sajátjuknak is.
Vagy végeredményben csak az utódállamokban lehetségesek magyar pártok, csoportosulások, az anyaországban mindenki magyar (vagy annak látszik, a Jobbik szerint), amíg ott is elkezdődnék az anglicizáló folyamat. (Remélhetőleg soha.)
