2019. november 13., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

a Metalotehnica volt labdarúgójával, egykori edzőjével

A hajdani marosvásárhelyi AS Armata és Metalotehnica egykori játékosával, az évek óta Budapesten élő Sipos Árpáddal a minap Diósdon (Pest megye) találkoztam egy nemzetközi kispályás futballtornán, ahol a régi kőkemény balhátvéd a vásárhelyi PRESSing csapatát erősítette. 

Sipos Árpad 64 évesen a legjobbak közt


 – Látom, a hatodik ikszbe lépve is még jól bűvöli a pöttyöst...

 – Még érzem a labdát, habár már a testsúlyom nem segít, sőt a korom is már előrehaladott, hiszen a 64. életévemben járok. Kitelepedésünk után egy ideig még focizgattam a hajdani ASA-s Both Gyuri által edzett, erdélyi kitelepedettekből álló kispályás együttesnél, majd az Aranyászok kispályás bajnokságban is kergettem a bőrt, aztán a Pest megyei, országos másodosztályban szereplő Mátyásföldi LTC-nél az öregfiúk alakulatának voltam tagja. 

 – Térjünk vissza a labdarúgói pályafutásának az elejére. Mikor, hol és hogyan lett leigazolt sportoló? 

 – 1967-ben lettem a hajdani ASA gyermek-, majd ificsapatának leigazolt játékosa, néhai Kiss Árpád és id. Ördögh Attila edzett minket. Ott 1972-ig játszottam, aztán az ugyancsak helyi, akkor C osztályban szereplő Viitorul játékosa lettem, amely együttes színeiben három évet futballoztam. 

 – Idővel hol folytatta a labdarúgást? 

 – A katonai szolgálat idejére Gyergyószentmiklósra kerültem az akkori C osztályban szereplő Jövő csapatához, ahol két szezont fociztam. Leszerelésem után az 1975-1976-os évadban visszakerültem Marosvásárhelyre, ezúttal az akkor ugyancsak 3. vonalban szereplő Metalotehnicához. 

 – Abban az időszakban fogadta el az ASA ajánlatát?

 – Igen,1978-ban kerültem az akkor A osztályos ASA-hoz, amely nagyon sikeres időszakát élte, hiszen az UEFA- és a Balkán-kupában is szerepelt. Nagy lépés volt számomra, hiszen én a harmadik vonalból ugrásszerűen az A divízióba jutottam. 

 – Kik voltak a csapattársai?

 – Számos tehetséges és emberséges csapattársam, edzőm volt annak idején, akiktől sok mindent tanultam. Csapattársaim voltak akkor többek közt Biró II Levente, Bölöni Laci, Hajnal Gyuszi, továbbá Ispir, Unchiaş, Varodi, Fazakas, Fanici, Both Gyuri stb... 

Két régi jó barát: Sipos Árpád és Biró II Levente


 – Ilyen kiváló labdarúgók között biztos nehéz volt bejutni a kezdőcsapatba... 

 – Nem volt könnyű, ugyanis posztomon olyan remek játékosok játszottak még, mint Onuşan Karcsi meg Körtési Béla, vagy a néhai Gáll Dezső is. Keményen edzettem, és 1979-ben a téli felkészítő mérkőzéseken már én voltam a kezdő játékos. Sajnos az első bajnoki találkozón a Sportul Studenţesc ellen súlyosan megsérültem, így szinte egy évet kénytelen voltam kihagyni. Az 1979-80-as idényt már új edzőpárossal kezdtük – Zavoda I. Ferenc és Ördögh Attila –, de idővel Zavoda és köztem nézeteltérés alakult ki, így hát mennem kellett más együtteshez... 

 – Hol folytatta a labdarúgást? 

 – 1980 tavaszán visszakerültem a Metalotehnicához, de egy fél szezon után hívott a dicsőszentmártoni Chimica, ahol két évet játszottam. Innen harmadszorra is visszakerültem a Metalóhoz, majd 1998-ig, a szakosztály felszámolásáig ott játszottam. Minden évben harcoltunk a feljutásért, de ez valahogy soha nem jött össze, talán az anyagiak miatt, de lehet, ezt a vezetőség sem akarta. Ha visszagondolok arra, hogy hosszú kínlódás után megszűnt a szakosztály, még most is borsodzik a hátam... Én valóban végig kitartottam, akkor is, amikor az anyagiak miatt a vezetőség sorra tette ki a játékosokat a gyárból. Egy ideig még az együttes ifjúsági csapatát is edztem, amely megyei bajnok lett! Az utolsó években játékosként–edzőként tevékenykedve részt vállaltam a szervezésből, sőt gondnokként a füvet nyírtam edzések előtt, majd a csapatot edztem. Bevallom, nagyon szerettem a Metalotehnicát, a fél életem oda kötődik, mindezek mellett a labdarúgó pályafutásom legszebb éveit ott éltem. 

 – Hajdanán sok tehetséges, kiváló labdarúgó fordult meg a Metalotehnicánál. Kikre emlékszik a legszívesebben? 

 – Igazságtalan lenne részemről, ha csak néhány nevet említenék, de helyszűke miatt be kell érni ezzel. Például az 1984–1985-ös idényben Ungvári István és Vasile Bordaş kapusok, Ioan Ratea, Nagy Zoltán, Szöllősi László, Papp Sándor, Koncz György, Jean Cribdelean, Gergely Csaba, Márton Sándor, Bodoni, Tamási, Varga Károly, Demeter, Irimiaş, Jánosi, Aţelean, Mátéfi László, a néhai Olasz Lajos, Mátéfi Attila mezőnyjátékosok is csapattársaim voltak, az együttest pedig Fazakas József és a néhai Nagy Miki edzők készítették fel. De csapattársam volt Bíró II. Levente, Someşan, L. Popa, Csizmadia, Ciula II, Cioloboc H., Cioloboc R., Trandafir László, Muntean Tibor, Dobos, Ghiţă Vasiu is...

 – Mikor kezdett el edzősködni? 

 – A Metalotehnicánál akasztottam szögre a csukát – habár még folytathattam volna, hiszen több együttes is hívott –, ott kezdtem el edzeni is. Először az ificsapatot edztem 1990-ben, majd a felnőttalakulat következett, ahol először edző-játékos, majd vezetőedző voltam. Utána az ugyancsak helyi C osztályos Gaz Metan ifi-, majd felnőttalakulata következett, aztán az akkori alsóbb osztályban szereplő két nyárádszeredai csapatot, a Nirajult meg a Mobilát is én készítettem fel. 

 – Kik azok az egykori labdarúgók, akikkel ma is baráti kapcsolatot ápol?

 – Egykori csapattársammal, Biró II. Leventével a csapattársi kapcsolatból szoros barátság is kialakult, a mai napig látogatjuk egymás családját, de tartom a baráti kapcsolatot többek közt Ruszi Józseffel és Ungvári Istvánnal is. 

 – Egykoron hetente rendszeresen játszott Marosvásárhelyen fergeteges lábteniszmérkőzéseket Biró II. Leventével, Fazakas Árpáddal és Alexandru Cioloboccal. Jelenleg köti-e még valami szál a futballhoz Magyarországon? 

 – A mai napig is hazalátogatásaim alkalmával lábteniszezek barátaimmal. Amúgy semmi szakmai nem köt a focihoz Magyarországon, viszont szívvel-lélekkel figyelem a hazai meg az ottani futballmérkőzéseket és mindig arra gondolok, hogy én miként cselekedtem volna az adott helyzetben. 

 – Végezetül, kérem, mondjon néhány szót a családjáról is... 

 – Évek óta Pest megyében lakom, ott telepedtünk le. Két leánygyermek boldog édesapja vagyok, és nagypapa is. Amit sajnálok, az az, hogy a lányaink sajnos nem kötődtek egyik sportághoz sem... 


Néhány érdekesség a Metalotehnica labdarúgó-csapatáról

Mint Sipos Árpád egykoron elmondta, a Metalotehnica labdarúgó-szakosztálya 1952-ben alakult, akkor az alakulat Oţelul–Encsel Mór néven a tartományi (később megyei) bajnokságban indult. Az 1961–1962-es idényben a kétcsoportos, 28 csapatos tartományi bajnokságban 6 csapat képviselte Marosvásárhelyt.

A hatvanas–hetvenes években erős volt a tartományi bajnokság, melyben szinte csak helyi nevelésű játékosokból álló alakulatok szerepeltek. Sipossal a Metalotehnica az 1982–83-as szezontól kezdődően 1990-ig szerepelt a C osztályban. 

 A Metalotehnica elsősorban alkatrészeket és textilgépeket gyártott, több ezer embernek adott munkát. A vezetőségnek sokat köszönhettek a szakosztályok játékosai. Többségük helyi illetőségű vagy Maros megyei labdarúgó volt. A Metalotehnica idővel ütőképes C osztályos együttessé vált, a jobb képességű, tehetségesebb futballisták felkerültek az ASA-hoz, és sok jó játékos került kölcsönbe a környék alacsonyabb osztályú alakulataihoz. 

Sipos szerint a szakosztály legjobb időszakai közül kiemelhető az 1982–1983-as bajnoki évad, amikor a C osztály IX. csoportjában az újonc Metalotehnica Sikó Árpád és Nagy Miki vezetésével a 3. helyen végzett, 38 pontot teljesítve. Az említett csoport tagjai voltak akkor többek közt a szintén Maros megyei szászrégeni Avântul és Oţelul, a marosludasi Mureşul, és a segesvári Metalul is.

Az 1985–1986-os bajnoki szezonban 50 ponttal a 4. helyen zárta a bajnokságot a néhai Nagy Miki által edzett csapat, akkori legnagyobb ellenfelei az Elektromaros, a nagyszebeni Inter, a szovátai Medve-tó, a székelyudvarhelyi Progresul, a szászrégeni Oţelul, a maroshévízi Mureşul, a székelykeresztúri Unirea, a gyergyószentmiklósi Viitorul és a segesvári Metalul voltak. Sipos Árpád számára felejthetetlenek maradnak az akkori Metalotehnica–Elektromaros telt házas városi rangadók, amikor több ezer ember szurkolt mindkét alakulatnak...