Nosztalgia a padláson

Több száz éves kincsek a nyárádszeredai múzeumban

Több száz, többnyire a paraszti társadalomból fennmaradt használati tárgy sorakozik a Biró Zsigmond Sándor által megálmodott nyárádszeredai padlásmúzeumban. A gyűjtő többnyire az elődeink által, akár több száz évvel ezelőtt használt, sok esetben padlásokon porosodó darabokat gyűjtötte össze, de hadászati, főként világháborús tárgyak is gazdagítják a gyűjteményét.

Nyárádszeredában a Szakadát utca végén van a fiatal családapa, Biró Zsigmond Sándor portája, aki a családi ház padlásterében alakított ki hangulatos helyszínt féltve őrzött kincsei számára. Már a helynek is megvan a varázsa, hiszen nem egy terembe toppan a látogató, mint egy átlagos múzeumban, hanem a keskeny padlásfeljárótól leereszkedő meredek lépcsőn kell felkapaszkodnia annak, aki meg szeretné nézni a múltat idéző tárgyakat. 

Amikor a gazdag tárgyi anyagot látva afelől érdeklődünk, hogy hány darabot számlál a gyűjtemény, a tulajdonos nevetve jegyzi meg, hogy ő maga sem tudja. Viszont végignézve a múzeumon, szinte biztosan megállapíthatjuk, hogy több száz tárgy van ott, az egykor a háztartásban, a gazdaságban használt tárgyaktól, a különböző népi mesterségek kellékeiig, valamint a harci eszközökig, kitüntetésekig rendkívül gazdag a gyűjtemény. Néhány perc alatt több mint ötven szenes vasalót számolunk meg, méret szerint elrendezve sorakoznak a polcon, a legkisebb szinte tenyérnyi nagyságú. Kissé odébb írottasok, varrottasok, citera, régi írógép, illetve a szántás, vetés, szövés, fonás eszközei láthatóak, az asztalos- és ácsmesterségek jellemző eszközei is felsorakoznak.

Amikor arról kérdezzük, hogy honnan szerzi be ezeket a régi „kincseket”, Biró Zsigmond Sándor elárulja, a padlásmúzeum folyamatosan bővül, mindig akad egy-egy megvásárolni való darab, illetve sokan engedik be a padlásukra keresgélni, vagy felajánlják neki azokat a régi tárgyakat, amelyekre már nincs szükségük.

A padlásmúzeum hobbiból született meg, tulajdonosa a családi ereklyék összegyűjtésével kezdte otthon, a szülői háznál, majd amikor családot alapított és elköltözött, tervben volt, hogy lesz egy olyan része a háznak, ahol ezek a tárgyak helyet kapnak.

A családi padlás után kezdett bővülni a kör, először átment a szomszédokhoz, olyan helyekre, ahol tudta, hogy gazdálkodott a család, a felmenők, majd egyre messzebb jutott. A néprajzi tárgyak többnyire így gyűltek össze, házak padlásain találta meg őket, ezek mellett vásárolt is, hiszen, mint mondta, a világháborús időszakből fennmaradt tárgyakat nem igazán ajánlják csak úgy fel az emberek. Abból az időből kardok, sisakok, kulacsok, katonai emlékek gazdagítják a múzeumot, nemrég vásárolt meg egy nagyobb gyűjteményt, amely lövegvázákat foglal magába. A vasalógyűjtemény nyolcvan százalékát egy Nagybánya környékén élő gyűjtőtől vásárolta, Nyárádszereda környékéről inkább használati tárgyak származnak. Sok felajánlás érkezik, és sok, igen értékes tárgy kerül hozzá, nemrég felhívta egy Gyergyóban élő hölgy, akinek Erdőcsinádon van a családi háza, és elmondta, hogy az édesapja kovács volt, és szeretné felajánlani a tőle megmaradt eszközöket. A padlásmúzeum falait díszítő, szebbnél szebb tányérok egy református lelkész és a nagybátyja gyűjteményéből valók. A háborús sarokban egy szép kollekció található régi kitüntetésekből, korabeli pénzekből. Magyar vonatkozású, leginkább az első világháború idejéből származó érmek, kitüntetések vannak benne, amelyeket elsősorban az interneten vásárol, gyakori, hogy megöröklik a házakat Erdélyben az új tulajdonosok, utána pedig licitoldalakon értékesítik a ház padlásán talált tárgyakat.

A gyűjteményben különlegességnek számít egyebek mellett a katonai ágy, a lőportartó szaru, ami az 1700-as évek elejéről származik, a láncsisak pedig a 16. századból. Biró Zsigmond Sándor hozzátette, a padlásmúzeumban sok a felmenőink által a hétköznapokban használt eszköz, köztük olyan érdekességek, amelyek nem tömeggyártási folyamat részeként készültek, hanem valaki otthon eszkábálta össze, ami a mindennapokban megkönnyítette az életét: ilyen például a kéregkosár, régen abban gyűjtötték az erdei bogyós gyümölcsöt, vagy a vaspapucsos ásó, amit az 1850-es években használtak utoljára, és olyan kevés volt a fém akkoriban, hogy csupán az ásó végére került egy kis darab belőle, a többi része fából van. De található a gyűjteményben kukoricaszemelő és kakaspattogtató is, amit a tűz fölé tettek, és leborították egy szalmakalappal, amíg kipattogott a kukorica – ismertetett dióhéjban néhány érdekesebb darabot a gyűjtő.

Mint mondta, sokakon, főként az időseken vagy azokon, akik falun nőttek fel, a nosztalgia érzése lesz úrrá, amikor felmennek a padlására. Számára a gyűjtés hobbi, de mindez értelmetlen lenne, ha nem osztaná meg az élményt másokkal, ezért előzetes bejelentkezés alapján látogatható a nyárádszeredai padlásmúzeum. A környékről elsősorban gyerekcsoportokat visznek el a pedagógusok, de eddig inkább idegenek, külföldiek voltak kíváncsiak rá. Az érdeklődők a Nyárádszeredai Padlásmúzeum Facebook-oldalon találják meg a telefonszámot, ahol időpontot egyeztethetnek.

Biró Zsigmond Sándor elismeri, bár megvan a varázsa annak, hogy padláson van a múzeum, a hátrány az, hogy helyszűke miatt sok tárgy nem érvényesül kellőképpen, nincs megfelelő falfelület, ahol elhelyezhetne bizonyos darabokat, ezért idővel szeretne méltóbb helyszínt biztosítani a kincseinek.