Néptáncnemzedékek stafétaváltása

Boróka-rügyek a Kultúrpalotában

Több nemzedéket összekötő néptáncegyüttes, a Boróka hozta el a tavaszt szombat délután a marosvásárhelyi Kultúrpalotába. A Rügyező szívünk szavai című rendezvény metaforikus jelentést nyert az együttlét közel három órája alatt, a jelenlegi együttes két korcsoportját ugyanis nagyrészt az első „borókások” gyermekei képezik, így igazi Boróka-rügyek töltötték be a színpadot.

A telt házas közönség a műsor első perceiben az egykori és mai tagok fellépéseinek, tánctáborainak emlékét őrző fotóösszeállítást tekinthette meg, majd az idősíkok vizuális összeolvadása után maga a „Boróka-mese” is elhangzott.

„Törpék vagyunk a sudár fenyő mellett...”

A néptáncegyüttes 1987-ben kezdte pályafutását, amikor néhai Ferencz Jolán tanítónő irányításával az akkori 17-es Számú Általános Iskola másodikosai nyárádmenti táncot tanultak az évzáróra. A felkészülésben Veress Kálmán néptáncoktató segítette a gyerme-keket, neki köszönhető, hogy a Boróka a mai napig is működő tánccsoportként létezik. Az 1987–88-as tanévben folytatódott a tánctanítás, és a tanév végén az együttes az Este a fonóban című előadással lépett közönség elé. 1989-ben a szeretett tanítónő tragikus halála megszakította a folyamatot, 1991-ig szünetelt a néptáncoktatás, 1991-ben azonban az akkori hatodikosokkal újraindult a hagyományőrző, közösségépítő munka. Abban az évben a málnásfürdői tánctáborban 18 gyermek részvételével került sor a névadásra, amelyet a táncoktató annak idején így indokolt: „Törpék vagyunk, mint a boróka a sudár fenyő vagy a kevély tölgy mellett. De hisszük, munkánk nemes, és megéri a fáradságot.”

– Bár a borókafenyő a mai napig törpe maradt, mi azóta megnőttünk, óriásira nőtt bennünk a tudás, a néptánc és népdal szeretete – hallhattuk az est házigazdáitól, akik a továbbiakban a fejlődés lépéseit is körvonalazták. A Boróka 1993-ban a Bolyai líceum tánccsoportja lett, akkori táncosai ugyanis bolyaisok voltak, de hamarosan más iskolák diákjai is csatlakoztak hozzájuk. Kiszállásaik sorozata 1994-ben kezdődött a megye számos településén megszervezett fellépésekkel, tudásukat a kalotaszegi, szatmárnémeti, válaszúti tánctáborokban gyarapították. 1995-ben a Madisz tánccsoportja lett a Boróka, ebben az évben gyermeknapkor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban léptek fel. 1996-ban a kapuvári (Magyarország) fesztiválra, két évvel később egy lengyelországi nemzetközi néptánctalálkozóra is eljutottak. 1999–2003 között azonban a tagok energiája az érettségire és a továbbtanulási lehetőségekre összpontosult, így gyengült a Boróka lendülete. 

Nem hagyták elveszni a magot

A családalapítás időszakában, 2003-tól hét éven át szünetelt az együttes tevékenysége. 2010-ben Veress Kálmán elhatározta, hogy nem hagyja elveszni az egy évtizeddel korábban elvetett magot, és új korosztályok megnyerésével sikerült is újraindítania a Borókát. A formáció hosszú éveken át nem hivatásos együttesként, kizárólag a lelkes szülők támogatásával működött, 2013-ban azonban az első „borókások” megalakították a Boróka Ifjúsági Egyesületet, amelynek célja sokszínű tevékenységekkel, a néptánc és népdal mellett kézműves-foglalkozásokkal, csoportépítő, koncentrációfejlesztő játékokkal, drámajátékokkal – a jövőbeli tervek szerint pedig hangszeroktatással is – formálni, nevelni az új nemzedékeket. Jelenleg több mint száz gyermek és fiatal számára jelent mindez érdekes időtöltést és közösségi élményt. A Boróka célja egy kulturális központtá válni a város életében – hangzott el az újjászületett együttes bemutatója során. 

A továbbiakban az Apró Boróka lépett színpadra. „A búzának meg kell érni...” – énekelték műsoruk elején a székely ruhás gyermekek. A kicsik előadását a nagycsoport dunántúli táncai követték. 

A fergeteges produkció után a szervezők dr. Vass Leventének nyújtottak át oklevelet a rendezvény támogatásáért. A kitüntetett Petőfi szavaival köszönte meg a gesztust: „Járjatok be minden földet / Melyet Isten megteremtett, / S nem akadtok bizonyára / A magyar nemzet párjára.”

– Miénk itt a tér, miénk a színpad, mieink a gyermekek, és reméljük, miénk a jövő – fűzte hozzá az idézethez dr. Vass Levente.

Az est meghívott előadói közül elsőként Kacsó Hanga Borbála, a 2014-es Fölszállott a páva tehetségkutató műsor szólóénekes kategóriájának győztese lépett közönség elé. Az erdélyi szülőktől származó, szegedi születésű, jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia Népzene Tanszékén tanuló énekes népdalcsokorral ajándékozta meg közönségét, repertoárja végét a dicsőszentmártoni Kökényes néptáncegyüttes színesítette. Ezt követően a marosvásárhelyi elemistákból egy éve alakult Prücsök zenekar szórakoztatta színvonalas produkciójával az egybegyűlteket, majd a marosszentgyörgyi Öreg Fenyő néptáncegyüttes mezőmadarasi, a segesvári Kikerics pedig kalotaszegi táncokat mutatott be. Végül az együttlét elején megígért meglepetésre is sor került. A nyárádmenti táncokat bemutató „kis” Boróka utolsó produkciójához a szülői minőségükben (is) jelen levő egykori táncosok csatlakoztak. Az együttlét fénypontjaként a Szép szivárvány koszorúzza az eget kezdetű dalban találták meg egymást a néptáncban felnőtt és ezután felnövő nemzedékek. A rendezvény utolsó perceiben a támogatóknak, elsőként Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának mondtak köszönetet a szervezők.