Népszavazáson utasították el a kolumbiai békemegállapodást

Nem támogatták a békemegállapodást a kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) szélsőbaloldali gerillacsoport között a kolumbiai népszavazók. A békeszerződés ellenzői szerint az egyezmény túlságosan is elnéző a fegyveresekkel szemben, ezért annak újratárgyalását követelik. A referendum eredménye miatt szinte egész Latin-Amerika csalódottságát fejezte ki.

A voksolók 50,2 százaléka utasította el az 52 éve tartó, több mint 260 ezer életet követelő fegyveres konfliktus lezárását célzó békeszerződést, a „nem” és az „igen” szavazatok között 60 ezer voks a különbség az előbbiek javára.

A referendumon viszonylag alacsony volt a részvétel, a 34,9 millióból mint-egy 13 millió választópolgár élt szavazati jogával.

Juan Manuel Santos kolumbiai elnök a népszavazás előtt közölte: nincsen másik terve, és amennyiben a „nemek” győznek, újra kiéleződik a fegyveres konfliktus. Juan Manuel Santos kolumbiai elnök és a Timochenkóként ismert Rodrigo Londono FARC-vezető szeptember 26-án írta alá a Norvégia és Kuba védnöksége alatt megszületett békemegállapodást, amelyet egy nem kötelező érvényű népszavazásra bocsátottak azzal a céllal, hogy megerősítsék törvényességét.

Az eredmény kihirdetése után Santos közölte, hogy elismeri a vereséget. Hangsúlyozta, a tűzszünet továbbra is érvényben van, folytatja munkáját a béke elérése érdekében. Az elnök közölte azt is, hogy a hétfői nap folyamán összehívja a politikai pártokat, hogy megvitassák a békefolyamat jövőjét, valamint Havannába küldte a kormány tárgyalóit, hogy az eredményt Kubában váró FARC-vezetőkkel konzultáljanak.

A referendum eredményének tükrében felajánlotta lemondását Humberto de la Calle, aki a kormány tárgyalódelegációjának a vezetője volt. „Nem szeretnék útjában állni annak, ami most jön. De töretlenül a békéért fogok dolgozni, bárhol is legyen rám szükség” – fogalmazott a diplomata.

A FARC, amely az elejétől kezdve ellenezte a népszavazást, először Twitter-bejegyzésében reagált az eredményre, amiben hangsúlyozta: továbbra is a béke elérését tűzi ki céljául. Később Rodrigo Londono FARC-vezér közölte, hogy a szervezet mélységes sajnálattal fogadta az eredményt, ugyanakkor nyomatékosította, szervezete eltökélt a béke elérésében.

A csoport korábban is világossá tette, hogy véget akar vetni a fél évszázados konfliktusnak. Egy szombati közleményében például bejelentette, hogy a békeegyezmény keretében pénzügyi kárpótlást nyújt az évtizedes konfliktus áldozatainak, ehhez pedig előzetesen számot ad anyagi forrásairól a kormánynak.

A megegyezés értelmében a népszavazás sikere esetén a FARC mintegy 6 ezer harcosa leteszi a fegyvert, majd a gerillaszervezet az ENSZ felügyelete alatt fél éven belül politikai párttá alakul át. Az ezt bírálók szerint nem lehet hagyni, hogy a gerillák csak úgy beilleszkedjenek a társadalomba, és megússzák a börtönbüntetést.

A megállapodás egyik ellentmondásos pontja az, hogy a gyilkosságokért, robbantásos támadásokért és egyéb bűncselekményekért felelős gerillaparancsnokoknak egy különleges bíróság előtt kellene felelniük, amely viszont alternatív büntetést szabna ki rájuk, például aknamentesítésre kötelezné őket.

Megfigyelők szerint a népszavazás eredménye kudarc Santos elnök számára, aki így kénytelen lesz újratárgyalni a békemegállapodást.

Az egyezség tető alá hozásában közvetítő Norvégia a bogotái vezetés és a baloldali gerillák közötti „béke megmentésére” szólított fel. Borge Brende norvég külügyminiszter az NRK norvég közszolgálati rádióadónak nyilatkozva hangsúlyozta: „Semmi kétség nem fér hozzá, hogy nagyon csalódottak vagyunk”.

„Úgy gondolom, az a helyzet, hogy Kolumbia nagyon megosztott. Sokan nem szeretnék, hogy a FARC részt vehessen a politikában, és azt sem, hogy vezetőik enyhe büntetést kapjanak” – mutatott rá a norvég külügyi tárcavezető.

Szinte egész Latin-Amerika fájlalta a népszavazás eredményét.

Delcy Rodríguez venezuelai külügyminiszter hihetetlennek minősítette az eredményt: „Nagyon sajnálatos, hogy tegnap egy kisebbség akarata jutott érvényre, köszönhetően a sajtó támadásainak, pszichológiai hadviselési és hadi propagandaeszközeinek”.

Pedro Pablo Kuczynski perui elnök figyelmeztetett: „a megállapodás újratárgyalása nagyon bonyolultnak ígérkezik majd”.

Az argentínai jobbközép kormány ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy támogatni fogja a béketerv újraélesztését, mivel azt a konfliktus mindkét fele támogatja. Susana Malcorra argentin külügyminiszter hangsúlyozta: „Továbbra is Kolumbia mellett vagyunk”. „A békét lépésről lépésre, napról napra építik. A megoldás kulcsa a kolumbiai kormány bölcsességében rejlik” – tette hozzá.

Voltak azonban a referendum bukását ünneplő hangok is a politikailag megosztott térségben. Henry Ramos, 

a venezuelai nemzetgyűlés elnöke kijelentette: „amennyiben újraindul a párbeszéd a kolumbiai kormány és a »kábszerterrorista gerillák« közt, úgy ki kell zárniuk a folyamatból a kubaiakat”.

A FARC és Kolumbia 

véres konfliktusa

A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) Latin-Amerika legnagyobb és legrégibb gerillaszervezete, a konfliktus 1964-ben kezdődött az országban – írta háttéranyagában a dpa hírügynökség annak kapcsán, hogy a kolumbiai népszavazáson a többség nem támogatta a FARC és a kormány békemegállapodását.

Egy időben a gerillaszervezet a kommunista párt fegyveres szárnyaként szolgált. Az Unión Patriótica (UP – Hazafias Szövetség) párttal a FARC 1984-től kezdve megpróbált bekapcsolódni a politikába. Válaszul jobboldali félkatonai csoportok az UP híveinek és politikusainak ezreit ölték meg, ami ismét kiélezte a konfliktust. Az utóbbi időben még körülbelül nyolcezer harcos volt fegyverben.

A FARC hatalma csúcspontján, 1998 és 2002 között egyszer már folytatott béketárgyalásokat a kormánnyal. Akkor egy Svájc nagyságú demilitarizált övezetet hoztak létre, ám a lázadók egy-egy támadás után visszavonulási területnek használták az övezetet, a tárgyalások kudarccal végződtek.

Az elmúlt években a lázadók érzékeny katonai vereségeket szenvedtek. 2010-ben Juan Manuel Santos foglalta el az elnöki hivatalt azzal a céllal, hogy rendezi a konfliktust és az ellenfeleket ismét tárgyalóasztalhoz ülteti.

A FARC az utóbbi időben drogkereskedelemből, illegális bányászatból, védelmi pénzekből és emberrablásokból finanszírozta ténykedését. Egyik leghíresebb áldozata, Ingrid Betancourt volt elnökjelölt 2008-ig hat évet töltött a gerillaszervezet fogságában. A konfliktusban a szélsőbaloldali lázadó csoportok, a FARC mellett főleg a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN), a katonaság és a rendőrség ellen harcoltak, a közelmúltig jobboldali paramilitáris csoportok is részt vettek a gerillák elleni küzde-

lemben.

Több mint 220 ezer ember vesztette életét. Több millió kolumbiait űztek el lakhelyéről, akik aztán a nagyvárosok peremén létesült nyomornegyedekben kötöttek ki. Afganisztán után Kolumbiában esett a legtöbb ember taposóaknák áldozatául.