Nemzetközi konferencia Prágában az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából
A közép-európaiak a hidegháború hősei voltak, mert képesek voltak fellázadni a második világháború után kialakult kétpólusú, rossz világrend ellen – jelentette ki Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke csütörtökön Prágában.
Németh Zsolt a Közép-Európa országai a szovjet elnyomás idején és demokratizálódási kísérleteik címmel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából megrendezett prágai nemzetközi konferencián mondott beszédet. Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke rámutatott, hogy a közép-európai országok (a korábbi Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország), amelyek ma a visegrádi csoportot alkotják, fontos szerepet játszottak a rendszerváltásban, a szovjet rendszer felbomlásában is, és megpróbálják megvalósítani a szabadságról és a demokráciáról alkotott elképzeléseiket, „a közép-európai álmot”. „Soha nem felejtjük el, hogy a magyarok véráldozatot is vállalva felkeltek a kommunista szovjet elnyomás ellen. A hősöket tiszteljük, és fejet hajtunk emlékük előtt” – jelentette ki Jan Hamácek, a cseh képviselőház elnöke üdvözlő beszédében. „Történelmi tapasztalataink hasonlóak, sokszor közösek. A visegrádi együttműködés megtartása ezért rendkívül fontos” – szögezte le Milan Stech, a szenátus elnöke. Pető Tibor prágai magyar nagykövet a magyar történelem legfényesebb fejezetének minősítette az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, és köszönetet mondott a cseh parlamentnek, hogy támogatta a konferencia megrendezését. A magyar forradalom és szabadságharc leverését az „európai történelem sötét napjának” minősítette Dominik Duka prágai érsek, a cseh katolikus egyház feje. Duka beszédében méltatta Mindszenty József esztergomi érsek korabeli szerepét is Magyarországon. Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter, aki 1956-ban Ausztriában élt, felidézte saját emlékeit a magyar menekültek ausztriai fogadásáról, majd leszögezte: a magyar forradalom megdöntötte azt a mítoszt, hogy a kommunista rendszerben a nép uralkodna, hiszen éppen a magyar nép lázadt fel a kommunizmus ellen. A politikusok felszólalásai után két kerekasztal-beszélgetés következett, amelyen egyebek között magyar, cseh, szlovák, lengyel és német történészek vettek részt. Az egyik kerekasztal résztvevői azt vizsgálták, milyenek a történelmi párhuzamok és eltérések a közép-európai országok kísérletei között, hogy kivonják magukat a szovjet elnyomás alól, míg a másik ke-
rekasztal témáját a kommunista rendszer megváltoztathatatlansága alkotta. Jaroslav Sebek cseh történész szerint az 1956-os magyarországi eseményeknek azért nem volt visszhangja a korabeli Csehszlovákiában, mert a cseheknek és a szlovákoknak nem volt tapasztalatuk az orosz elnyomással, a Szovjetuniót nagy szláv szövetségesnek te-
kintették, s a gazdasági helyzet is jelentősen jobb volt, mint Magyarországon. M. Kiss Sándor magyar történész előadásában rámutatott, hogy a kommunista rendszer megpróbálta megváltoztatni a társadalom alapértékeit, amelyeket a szabadság, a tulajdon és a hit jelentettek, de sikertelenül.
Bukovszky László történész, a szlovák kormány kisebbségügyi megbízottja viszont megjegyezte: a „visszhangtalanság” egy másik oka, hogy a korabeli csehszlovák belügyi szervek nagyon hatékonyan intézkedtek és ellenőrzésük alatt tartották a helyzetet. Tőkés László EP-képviselő, az 1989-es romániai forradalom egyik kiemelkedő szereplője szerint Romániában 1956 után lényegében annyi személyt büntettek meg, mint Magyarországon, holott Romániában nem volt forradalom. Úgy vélte: Bukarest a magyarországi eseményeket a romániai magyar kisebbség vezetőivel való leszámolásra használta ki, és „mindmáig adós a romániai magyarok elleni jogtalanságok elismerésével és orvoslásával”. Az 1989 előtti kelet-európai forradalmak és forradalmi kísérletek egyértelműen megmutatták, hogy „a kommunizmust nem lehet megreformálni, és csak akkor dönthető meg, ha megdől a Szovjetunió is” – vélekedett Szerencsés Károly magyar történész. A parlamenti felsőház, a szenátus dísztermében megtartott konferenciát a cseh parlament, Magyarország prágai nagykövetsége, valamint az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja nemzetközi civil csoportosulás szervezte közösen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója emlékbizottságának a támogatásával. A rendezvény felett a cseh képviselőház és szenátus egyaránt védnökséget vállalt.
