NEMES ILDIKÓ
Végső búcsú ILDIKÓ nénitől
Bezárjuk szívünkbe őt
Mint dermedt testét
Bezárja örökre a föld
A lelke a mennybe szállt
Ő volt a zene kísérője
Nem léphet senki a nyomába
Helyét el nem veszi senki
Hisz ő volt az igazi
Szerettei könnyei
Hullanak a földre
Mint hulló zápor
A zöld mezőre
Itthagytad családod
Nem gondoltál rájuk
Hogy fájó szívük
Meghasad utánad
De az együtt töltött éveket
Soha nem feledik
Drága szerettei
Oly mélyre temetik
Majd végső búcsút vesznek
Ha ravatalon fekszel
Annyit súgjál nekik
Ne felejtsetek el
Veletek maradok
Míg a földön éltek
Zeném vigasztaljon
Csendben könnyezzetek
Majd lassú léptekkel
Kísértek utamra
Könnyeket hullatva
Koporsóm falára
Alszom mélyen zúgó lomb alatt
Ne zavarjátok édes álmomat
Boruljatok síromra csendesen
Nyugalom, már nem fáj semmi sem
Örök hálával és szeretettel őrizzük
NEMES ILDIKÓ
zenetanárnő emlékét.
Szomorú szívvel búcsúznak a Moldovei u. 13/A tömbház lakói. (19693-I)
