Marosvécs legnagyobb juhosgazdájának számít Tóth Pál Mihály, akinek állatállománya jelenleg 260 juhot, 23 kecskét, 40 fiatal bárányt, két lovat és két szamarat tesz ki, és 16 hektáron gazdálkodik.
Fotó: Antalfi Imola
Marosvécs legnagyobb juhosgazdájának számít Tóth Pál Mihály, akinek állatállománya jelenleg 260 juhot, 23 kecskét, 40 fiatal bárányt, két lovat és két szamarat tesz ki, és 16 hektáron gazdálkodik. Évente több száz kilogramm sajtot értékesít, de élő állatokat is elad. Minderre szerencsére van kereslet, ugyanakkor a gazdának nem könnyű: rengeteg munkával jár az állattartás.
A helyi tejbegyűjtő vállalatnál ledolgozott 11 év után Tóth Pál Mihály úgy döntött, gazdálkodásba fog, mégpedig állattartásba. Mint elmondta, gyerekkora óta szereti az állatokat, édesapjának mindig voltak juhai. Ma is nagy élménynek tartja a kisbárányok születését, és miért is ne vallaná be: esetenként meg is siratja a kedvencnek számító, eladásra, vágásra kerülő juhait. Mert ilyen kedvencek is vannak, például az a csengettyűs bárány ott – mutat rá a legelőről éppen hazaterelt nyájban az egyik szelíd állatra. Tizenegy évvel ezelőtt kezdett komolyan foglalkozni állattartással, lapunk egyik szerkesztője akkoriban készített vele riportot, amikor éppen 50-re szaporodott a juhállomány. „Azt kérdezték akkor, megbírom-e az 50 állattal járó teendőket, és mondtam, száz juhot is tudnék tartani! Aztán lett 100, majd 200, és nagy küszködés árán jelenleg eljutottam a 260-as létszámig. A juhaim mind kint vannak a községi legelőn” – mondta el Tóth Pál Mihály. A 250-es létszám az, amit már nem tart érdemesnek növelni, a kecskeállományt 30-ra növelné. Sokba kerül ugyanis a gabona, sok a munka és nehezen talál segítséget – főleg télen. Tavasszal a kisbárányokat értékesíti, de az állatállományból is elad alkalmanként. Az a baj, hogy „gyenge árban” vásárolják fel a juhokat. Minden, húsvéttól késő őszig legelőn levő fejős juh után hét kilogramm sajtot és másfél kiló ordát kap, egy fejőskecske után pedig 10 kilogramm sajt jár. A kapott sajtot főként helyben értékesíti, vagy a környező falvakban.
Miközben beszélgetünk, fiai említésekor felcsillan a szeme: reménykeltő, hogy nagyobbik, 9 éves fia is szereti az állatokat, a fiúk talán továbbviszik majd apjuk foglalkozását…
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
