Nem térhet vissza a gyűlölet!

– Fel kell idézni és át is kell örökíteni azt az erőt, amelyet 1990 marosvásárhelyi tavasza jelentett résztvevőinek, hiszen akkor, az atrocitások közepette a közösség olyan szolidaritásról tett tanúbizonyságot, amely a hősök sajátossága – jelentette ki pénteken délután a Kultúrpalota Tükörtermében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azon a gálaműsoron, amelyen a marosvásárhelyi fekete március résztvevői, az RMDSZ padlására szorultak Ezüst Tulipán díjat vettek át „magyarságuk életveszélyig feszített vállalásáért”. 

A díjat 37 marosvásárhelyi és környékbeli résztvevőnek vagy a padlásra szorultak hozzátartozóinak nyújtotta át Kelemen Hunor szövetségi elnök és Markó Béla szenátor. A gálaműsort Nagy István színművész vezette. 

Soha nem késő felidézni egykori szolidaritásunkat

„A mai esemény egyértelmű üzenete az, hogy soha nem késő felidézni egykori szolidaritásunkat” – hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, köszönetet mondva mindazoknak, akik 1990. március 19-én  az RMDSZ-székház „padlására szorultak”. 

„Azoknak tartozunk köszönettel, akik megvédték az RMDSZ-t, akik cselekvő jelenlétükkel megvédték Marosvásárhelyt. Mert ha akkor nem ezt teszik, más lett volna a magyarság és az RMDSZ jövője. Önök akkor megvédték a jövőnket, a jövőhöz való jogunkat” – jelentette ki. Arra a kérdésre is választ adott, hogy miért éppen most ismerik el az akkori bátor kiállást, hiszen az akkori eseményeknek nincs kerek évfordulójuk 2016-ban. „Soha nem késő bepótolni egy mulasztást, soha nem késő elismerni azoknak a tetteit, akik a magyarságért cselekedtek.”

A másik érve a kérdésre az volt, hogy bár sokan állítják, hogy a történelem nem fordítható vissza, igenis visszafordítható, „ha nem tartjuk ébren a múlt tanulságait”. Azért kell beszélni ezekről, jelentette ki, mert miközben úgy tűnt, hogy a társadalom tanult a múltból, az utóbbi években mintha elfelejtette volna az akkori történéseket: nő a feszültség, a magyarellenesség, az uszítás és az idegengyűlölet. Ezért is nagyon időszerű az emlékezés. Végül felolvasta az erre az alkalomra írt, A padlás című versét. 

Mindazok, akik akkor Marosvásárhelyt védték, az erdélyi magyar társadalmat is védték

„Kolozsvárról néztük végig a marosvásárhelyi eseményeket: az első nagy illúzióvesztésünk volt az 1989-es fordalom után” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök, emlékeztetve, hogy „a diktatúra romjain létrejött RMDSZ” megalapításától fogva azokat a jogokat kérte, amelyek az emberi lét alapelemei. „Ezt a szabadságát érezte akkor veszélyben a közösség, ettől a szabadságtól akarták megfosztani.” Az elnök szerint ezt a mozzanatot több más illúzióvesztés is követte, többek között az, hogy a szabadság nem egy olyan érték, amit ha kivívott a magyarság, akkor az övé is marad. 

„Mindazok, akik akkor Marosvásárhelyt védték, az erdélyi magyar társadalmat is védték. Akkor tanultuk meg azt, hogy közösségünknek többleterőre, több eszközre és bátorságra van szüksége ahhoz, hogy értékeit biztonságban tudja.” Véleménye szerint az elmúlt 26 esztendő tanulsága az, hogy mindig újra kell kezdeni, emlékezni pedig kötelesség, hiszen a következő nemzedékeknek is meg kell tanulniuk, hogy milyen áldozatra volt szükség az erdélyi magyar társadalom felépítéséhez. Ugyanakkor arról is szólt, hogy „vannak jelek, amelyek bizakodóvá tesznek a jövőnket illetően, hiszen látjuk, hogy a jogainkért folytatott harcban vannak partnereink. Reménykeltő a nemrég megjelent amerikai emberjogi jelentés is, amely külön figyelmet szentel a romániai magyarság jogainak”. Kelemen Hunor egy, a többség és kisebbség viszonyát rendező megállapodás megkötését javasolta. „Úgy gondoljuk, 26 év után szükség van egy ilyen paktumra azért, hogy a magyar közösség veszélyérzete megszűnjön, figyelmeztetve ugyanakkor, hogy Marosvásárhelynek tartoznak az igazság feltárásával. „Az igazságot ideig-óráig el lehet nyomni, de nem lehet végérvényesen elhallgattatni” – mondta végül az RMDSZ elnöke.  

„Jövőnk megerősítést nyert”

Demeter András színész a marosvásárhelyi események résztvevőjeként hangsúlyozta: „Nem csak azért fontos az emlékezés, hogy többé ne történjen meg mindaz, ami akkor, hanem azért is, mert azok az események olyasmit hoztak ki belőlünk, ami által jövőnk megerősítést nyert egyénként és közösségként is. Az az időszak, úgy érzem, egy nagyon egyedi és gyönyörű jelenséget szült, olyan fajta kiállást, magatartást, amelyről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a hősök sajátossága. Ezt mind a mai napig megfigyelhetjük magunkon azokban a helyzetekben, amikor a közösségről van szó. A padláson rekedt emberek története pozitív regiszterben értelmezhető, hiszen nem vesztettük el önuralmunkat, lélekjelenlétünk a veszélyérzet ellenére is megmaradt. Azt szeretném, hogy azt az erőt, amit számunkra az a tavasz adott, felidézzük és át is tudjuk 

adni”. 

Egy ártatlan közösséget támadtak meg, amely védekezett

Borbély László képviselő is résztvevőként szólalt fel. Kijelentette: „Nem csak a mi sorsunkat határozták meg az akkori történések, hanem a román közösségét is, a teljes városét. Vajon kibeszéltük-e magunkból ezeket az eseményeket? – tette fel a szónoki kérdést, és válaszolt is: – Nem hiszem, mert 26 év után is visszaköszönnek, és soha nem fogunk ebből a cipőből kilépni mi, akik ott voltunk. De miért is lépnénk ki, hiszen ez a mi életünk”. Véleménye  szerint  az élő emlékezet mellé kell tenni mindazt, amit kép- vagy szöveganyagban megörökítettek az akkori eseményekről. „Vaskos dossziékat állítottunk össze a történtekről, mert azt gondoltuk, hogy ezeket figyelembe veszik az ügyészek. Azt gondoltuk, hogy itt egy ártatlan közösséget támadtak meg, amely védekezett. Ám soha nem kaptunk megnyugtató választ arra, hogy mi is volt valójában.” Borbély László emlékeztetett a híres  Har-Kov-jelentésre is, amellyel „megpróbálták pellengérre állítani a teljes romániai magyarságot” a marosvásárhelyi véres események miatt. Felhívta a figyelmet, hogy az 1990-es történésekről fehér könyv is megjelent két kiadásban, egy másik kiadványban pedig megtalálható az események kronológiája, amelyet egy 12 órás film is kiegészít. „Ezek mind olyan dokumentumok, bizonyítékok, amelyek egyben tanúságtételei annak, hogy az események résztvevői védői és őrzői a közösség értékeinek” – mondta egyebek mellett Borbély László. 

A rendezvényen fellépett a Musica Humana női kórus Csíky Csaba vezényletével és Györffy András színművész. Az esemény a Himnusszal és állófogadással zárult.