Nagy Attila: Könyvvásári udvartér, 2014

• 2014-11-21 14:55:15

Lacinak, Vincének 

Lacinak, Vincének 

A Ferenczes versei fölé

Hajolva hallgattunk, s Laci

Sorokat terelt elém a lapokon –

Imába illanó alkonyokon

Merengtem közben, hallgatva:

Miféle bánat van aggatva

A szavak mögötti falakra –

A hótiszta Mária-képre?

Ha néha én néztem félre,

Vince a szemöldjét fölvonta,

Karját a mellén összefonta

S helyére rakta a rakhatót,

A kimondatlant, a sanyargatót,

Szeszek és versek udvarterét,

Míg Saci a sarokból minket figyelt –

Hangulat volt, a csodált – az irigyelt...