Múzsák kézfogása Marosszentgyörgyön

Rég meghonosodott Marosszentgyörgyön a jó szokás, hogy irodalom, zene, képzőművészet egybekapcsolásával teszik vonzóbbá, hatásosabbá a rendezvényeket. Baricz Lajos versköteteinek bemutatása például azért is mindig nagy esemény a katolikus egyház tanácstermében, mert a település minden kisegyüttesét, szólistáját megmozgatva nyújt összművészeti élményt, olykor interaktivitásra is késztetve a jelenlevőket, akik közt mindig sok a marosvásárhelyi érdeklődő is. Az utóbbi idők nagy nyeresége ilyen tekintetben, hogy a Marosvásárhelyi Filharmónia igazgatója, György Levente operaénekes nemcsak jelenlétével tiszteli meg földije, a szintén gyergyói születésű pap költő szerzői estjeit, fellépésével is emeli a műsorok rangját, szintjét, a klasszikus zene népszerű darabjaival, opera- és operettáriákkal is megajándékozza a hallgatóságot. Legutóbb a példásan fejlődő község egyik különleges szépségű rendezvényközpontjában, a pompásan felújított Máriaffi-kastélyban bűvölte el és késztette közös éneklésre a közönséget, köztük külföldi vendégeket is. Ezúttal a község kulturális életének egyik meghatározó egyénisége, az irodalmi összejövetelek moderátora, a könyvbemutatók műsorvezetője, Moldovan Irén nyugalmazott tanárnő új könyve, az Összetört álmok került közönség elé. 

Zsúfolt terem volt tanúja a hangulatos szerepcserének. A műsorvezetést a máskor szerzőként ünnepelt Baricz Lajos vállalta magára, a méltatott szerepébe viszont a mindig alaposan felkészült, de a szellemes rögtönzésre is kapható moderátor, Moldovan Bencze Irén csöppent bele. Úgy tűnt, most is elemében érezte magát mind a két szereplő. A költő hamar szétterjesztette alapvető tulajdonságát, jól ismert derűjét, a könyvszerző is elemében érezhette magát, hiszen abban a közegben mutatkozott be ismét, ahol több évtizeden át gyerekek nemzedékeit oktatta sikeresen. Könyve ismertetésére Nagy Miklós Kund szerkesztő vállalkozott, ő sem először állt az itteniek elé. Elmondta, hogy a mostani a tanárnő 14. kötete. Előző könyveiben rövidprózai írásait, dolgozatait, tanulmányait, emlékeit adta közre, a legfrissebb kiadványa hosszabb terjedelmű, valóságot és fikciót leleményesen ötvöző próza. Nem tekinthető regénynek, de talán azzá lehetne fejleszteni, bővíteni, ha az lenne a szerző szándéka. Most inkább egy olyan nagylélegzetű prózai nekirugaszkodás három mai asszonysors bemutatására, ami színpadi változatban vagy rádiójátékként is jól megállhatná a helyét. Három régi barátnő, Magda, Rózsa és Laura találkozik hosszú idő teltével kovásznai kezelésen, és ott igazán kibeszélhetik magukat. Nagymonológokban tudhatunk meg mindent sorsuk alakulásáról, diákkoruktól napjainkig. Mintegy fél évszázad sűrűsödik történeteikbe, ebben benne van mindaz, ami kortársaink életét megkeserítette, ifjúkori álmaikat elsekélyesítette, kudarcokkal telítette. Nyilván szóba kerülnek az elszalasztott lehetőségek, az egyéni és közösségi csalódások is, kirajzolódik az általános elidegenedés, de felvillan a remény is, hogy a pénz utáni vágyakozás folyamatában felfedezhető egy boldogabb, jobb lét ígérete is. A méltató az elbeszélés utolsó részében bekövetkező hangvételváltást, a lírai én markáns megjelenésének erényeit is kiemelte.

A szerző dicsérete a község kultúrapártoló polgármestere, Sófalvi Szabolcs hozzászólásából is meggyőzően kikerekedett. Ehhez társult Moldovan Irén rövid önvallomása, amelyben elmondta, nem kenyere a fikció. A település életébe sok szállal bekapcsolódva, rengeteg emberrel beszélget, számtalan sorsot megismerhetett, álmokat, vágyakat, reményeket, kudarcokat, sikert és sikertelenséget egyaránt megtapasztalt. Mindezek ismerete készteti írásra, azt reméli, hogy ezáltal is hozzátehet valamit az életükhöz, ahhoz, hogy mindenki maga határozhassa meg reményei megvalósítását, azt, hogy a „hullámzó tenger”, a „végtelen sivatag” vagy a „zúgó fenyves” metaforáját próbálják saját sorsukban kiteljesíteni.

Az est légkörét aztán a zene, a dal forrósította fel, ahogy már megszokhatták a szentgyörgyiek, Székely Szilárd hegedűjátéka és Szántó Árpád gitárral kísért éneke, de az igazi hangulatbomba György Levente fellépése volt. Lényegében ősbemutató is volt, amit bemutatott. A Pavarottinak, Andrea Bocellinek és más nagy előadóknak is dalt író olasz komponista, Maurizio Morante Nagyasszonyunk című dalára igazított magyar fohászt, a Szűz-anyához címzett imát szólaltatott meg nagy átéléssel. Majd a Leonard Cohen által világsikerre vitt Halleluja következett. Ebbe már a teljes hallgatóság bekapcsolódott. Emlékezetes este volt.