Művészet, szemétből

Különleges tárlat nyílt a K’ARTE szobában

November 11-én, pénteken nyílt meg Ion Bârlădeanu igencsak különleges, Artă din gunoaie (Művészet, szemétből) című tárlata az Enescu utcai K’ARTE szobában. 

– Létezik egy lenyűgöző mítosz a társadalom peremén élő emberről, aki a polgári konvenciókon és kényelmen túl egyfajta határlétben él. Minden társadalomnak szüksége van ezekre az emberekre, akik a társadalmon belül és azon kívül is élnek. Ők az ellenkirályok, a kritikai diskurzus megteremtői, az ironizálók, a cinikusok, a libertinusok vagy a nyugati civilizáció filozófiai alapjait lefektető őrültek. A társadalmi „normalitást” vizsgálandó és kritizálandó tárgynak tekintik. A nyugati filozófia bővelkedik hasonló példákban: Szókratész, Antiszthenész, Diogenész a cinikus, Montaigne, Rousseau és Nietzsche példák erre a típusra. Diskurzusuk savassága nagyon fontos társadalmi önszabályozást eredményez, és minden, ami az európai szabadgondolkodás történetében sorsfordító pillanat, többé-kevésbé kapcsolódik egy-egy epizódhoz ebben a személyeket tömörítő galériában, akik vagy nem hajlandók az adott pillanat kanonikus szabályai szerint játszani, és azokkal ellentétes életet élnek, vagy megkérdőjelezik a status quót. Ion Bârlădeanu is ilyen módon élt. 1946-ban született, és több mint harminc éven át makacsul kerülte, hogy „tiszteletreméltó állampolgárrá” váljon. A kommunizmus alatt minden lehetséges munkahelyet kipróbált. Húszévesen elhagyta szülőfaluját (Zăpodeni, Vaslui megye), és nádkötőként kezdett dolgozni Tulceán, majd dokkmunkás lett Konstancán. Bukarestben sírásóként, fűrésztelepi munkásként dolgozott, vagy őrként és segédmunkásként a Nép Házában. 1989 után elenyésző forrásokból él, szabadúszó rendszerben szemetet válogat egy Moşilor utcai tömbházban, ahol kisebb munkákat végez a környékbeli lakóknak. Nem alapít családot, és nincsen munkája, de sok éven át dolgozott egy művészeti projekten, amelyet „csak néhány okos embernek” mutatott meg. Azt teszi, amit véleményem szerint minden művésznek meg kellene tennie, akár szó szerint, akár átvitt értelemben: megteszi a kockázatos utat a senki földjére, ahol minden társadalom leveszi a maszkját. A szeméttelep az egyik ilyen hely. Ott korlátlan erőforrásokkal rendelkezel, és élőben megtapasztalhatod egy társadalom kulturális emésztését. Több mint 45 évnyi aktivitás alatt Ion Bârlădeanu eldobott vagy csempészett magazinokból választott képeket, és egyedi kollázsokat készített belőlük. Azzal a szándékkal készíti őket, hogy majd egyszer filmeket forgat belőlük. Veleszületett rajztehetségéből indul ki, és mivel rendezni akar, vagy filmekben játszani, egy olyan képzeletbeli világot teremt, amelyben ő a nagy rendező... Minimális eszközökkel olyan filmszerű fotogramot hoz létre, amely minden alkalommal egy teljes történetet mesél el (kollázsain és a képeken még „filmeknek” is nevezi őket, saját magára pedig „filmes”-ként utal). Minden műve a pop artnak egy nagyon különleges hibridje, mely egy szürrealista-dada vonulattal keveredik. És mindez egyfajta kommunista Gulag-melankólia-ízt hoz, amelyben a film és a világmárkák világa tűnik a szabadság egyetlen lehetséges toposzának. Ion Bârlădeanu egész életében a szabadságot választotta, és megvetett mindenfajta hagyományos tekintélyt. Művészetében felépítette képzeletbeli arénáját, amelyben verhetetlen volt, amelyben a közönség éljenzésében a farizeusság vereséget szenvedett, és amelyben a film egy humanista-ironikus forgatókönyv szerint alakul. Számomra ő volt a példa – a kreatív kéz, amely megmutatta, hogy a művészet egy természetes emberi ösztön, ugyanolyan elnyomhatatlan, mint a szexuális ösztön. Ha van őszinteség, némi tehetség és konokság a vízió megvalósításában, akkor a paraméterek úgy rendeződnek, hogy kivételes művészet szülessen – írta a művészről és alkotásairól Dan Popescu.

A kiállítás K’ARTE Egyesület Kortárs művészet a K’ARTE szobában című projektje 9. kiadásának része.