Munka, sikerek, lehetőségek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zenetanár szakán

Mára a Szovátai Tavaszi Kórusfesztivál nemzetközi méretűre nőtte ki magát, és a színvonala is erőteljes szárnycsapásokkal emelkedik. Ezt bizonyítja, hogy immár két éve – Romániában elsőként – meghívják a magyarországi KÓTA (KÓrusok Országos TAnácsa) bizottságot, amely minősíti is az ezt kérő kórusokat. Az említett anyaországi intézmény „Kulturális és művelődési feladatokat ellátó szakmai szövetség. Országos hatáskörű, a legnagyobb kórus- és népzenei adatbázissal rendelkező, szakmai minősítéseket kiadó szervezet, közhasznú társaság. A kulturális minisztérium szakmai tanácsadó szervezete. Célja: a magyar énekkari és népzenei kultúra ápolása, hagyományaink megmentése és továbbadása, a zenei műveltség emelése, kulturált szabadidő-tevékenység segítése” – olvasható a kota.hu bemutatkozásában. A szovátai rendezvény immár azzal büszkélkedhet, hogy nemzetközivé fejlődött, ugyanis magyarországi kórusok is fellépnek a művelődési otthon színpadán.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Szalman Lóránt-kórusa 2016-ban először jelentkezett minősítésre. Lázas munka előzte meg a rendezvényt, ugyanis jól tudtuk, hogy a bíráló tagok nem látszatérdemeket osztogatnak, hanem a szigorú pontozás alapján kiérdemelt minősítést. Az elbírálásnak több fokozata van. A legfelsőbb szintre lépésről lépésre lehet eljutni, tehát minden induló kórusnak a nulláról kell kezdenie. Mivel az idén jelentkeztünk először minősítésre, első fokon arany minősítést szereztünk dicsérettel. Ez azt jelenti, hogy jogunk van további minősítésre állni, sőt részt vehetünk több magyarországi kulturális rendezvényen, melyre a belépő éppen ettől a minősítéstől függ.

A biztató eredményhirdetés után hangászkari büszkeségünk bizonyító levelét biztonságba helyeztük, a kórus tovább dolgozott, hogy eleget tehessen két rendezvénynek is. Az egyik az anyaországi Énekel az ország című hangversenyfesztivál, a másik egy prágai-bécsi turné volt 2016. május 6-a és 16-a között. Mivel a két rendezvény eltérő repertoárral dolgozott, a kórusnak nem kevés fáradságába került a felkészülés. Utunk első, bemutatkozó állomása Prága volt. A cseh főváros magával ragadó kulturális hangulata mély gondolatokat ébresztett bennünk. Útközben kórusvezetőnk, Orosz-Pál József tanár úr bőséges zenetörténeti ismertetővel hangsúlyozta, hogy Prága mindig kiemelkedően fontos volt az európai zenekultúrában. A város történelmi, gazdasági és kulturális központként vonzotta a zeneszerzőket. Mindig esélyt és presztízst jelentett egy zeneszerzőnek a prágai bemutatkozás. Mozart például ennek emlékére írta a (38.) Prágai szimfóniáját, Liszt Ferenc is hangversenyzett Prágában, de a cseh zeneszerzők közül érdemes megemlítenünk Antonín Dvořák és Bedřich Smetana nevét – Dvořák sírja a fővárosi várban található.

A prágai magyarok jóvoltából végigjártuk a város fontosabb látnivalóit, „megtekinthettük” a Láthatatlan kiállítást, amely azért jött létre és működik, hogy „szemléltesse” a vakok életét; végül egy végtelenül lelkes közönségnek bemutathattuk műsorunkat. A kórus éneklése alatt gyakran észleltük, hogy többen – a fiatalabb hallgatók közül is – kitöröltek a szemükből néhány meg nem kövesedett gyöngyszemet. Ez volt a legtöbb, ami bizonyította, hogy értelme volt a készülődésnek, mert megpendítettük vendéglátóink lelki húrjait.

Prága után Bécs következett. Bécs a klasszikus muzsika fővárosa hangulatával lenyűgöző hatást keltett. Elérzékenyültünk, hogy azokon az utcákon, amelyeken sétáltunk, egykor Mozart, Beethoven, Salieri, a császár, Sissi és sok magyar főnemes sétált. Átéreztük a harcot, amelyet a zeneszerzők vívtak fennmaradásuk érdekében, de azt is megértettük, mennyi kisebbségi érzést gerjeszthetett a császárváros a '48-as és az azt követő évek politikusainak lelkében. Az impozáns épületek, a fényűző életmód konzervált világa hihetetlen hatalomról árulkodik.

Kicsiny, 20 személyes kórusunk csak egy porszem volt a gigantikus Stephansdom (Szent István-székesegyház) pilléreinek lábainál. A hatás lenyűgözött: ott jártunk, ott énekeltünk végig egy egész órás repertoárt, ahol a történelem legnagyobbjai is mind megfordultak. Ezáltal mi is a zenetörténet apró részévé váltunk. Szám szerint is kevesen voltunk a hatalmas templomban, rajtunk kívül kirándulók százai nyüzsögtek, mégis elhallatszott hangunk a legtávolabbi szegletig. Nem üvöltöttünk, csak énekeltünk. A látogatók csodálkozó pillantása jelzés volt arra, hogy megérdemeltük a csendet, az odafigyelést.

Budapesten léptünk fel körutunk második rendezvényén. Ezúttal újra Énekel(t) az ország. A 2016-os év műsorát két gigantikus mű képezte: Händel Dettingen Te Deum, valamint Bartók Béla Cantata Profana című szerzeménye. A próbák alatt Hollerung Gábor karmester, rendezvényszervező káprázatos értelmezése alapján részleteibe menően megismerhettük és megérthettük Bartók híres vokál-szimfonikus alkotását.

A megérett gyümölcs ez a fantasztikus körút és ennek a tapasztalatai. Bátran kijelenthetem, hogy megérte diáknak lenni ezen az egyetemen, mert minden lehetőség adott a tanulásra, a munkára, a tapasztalatra és a sikerre.