A munka öröme
Az emberiség története az építés és rombolás egymást követő korszakainak a históriája. Amit a történelemben tanultunk, az voltaképpen a háborúk krónikája, a békekötések nagy része pedig a győztesek diktátuma.
Az emberiség története az építés és rombolás egymást követő korszakainak a históriája. Amit a történelemben tanultunk, az voltaképpen a háborúk krónikája, a békekötések nagy része pedig a győztesek diktátuma. A küzdelem csak ritkán folyt Istenért, hazáért, szabadságért; inkább a megkívánt területekért, kincsekért, természeti erőforrásokért.
Milyen nehéz, hosszú, de gyönyörűséges munka egy homokvár felépítése a tengerparton. Ám nem kell megvárni a hullámok vagy a szél rombolását, mindig akad valaki, aki az őrizetlenül hagyott homokvárat szétrúgja. A romboló arcán az a gonosz öröm látszik, ami a templomokat, műemlékeket szétlövő katonákén, autóbuszok, villamosok, telefonfülkék vandáljaién. Az építés öröme Istené, a rombolás gyönyöre az ördögé. A legtöbb ember sokszor átéli mind a két érzést. Egyetlen gyufaszál felégethet egy hatalmas erdőt, mely évszázadok alatt jött létre. Egyetlen rossz szóval tönkretehetjük embertársunk életét, önbecsülését, barátságát és szeretetét.
Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember képes nagy alkotásokra, hatalmas építkezésekre, amelyek a minket kísértő és romboló szellem ellenére fennmaradnak, ha nem is örök időkre, de évszázadokra, évtizedekre. Az értelmes munka öröme Isten ajándéka. Ezt az örömöt érzi az ember, ha falat épít, kerítést javít, valami ízletest főz, megtisztítja az ablakot, kertészkedik, öntöz, és ki tudná felsorolni mindazt, ami az ember mindennapjaiban épületes, örvendetes.
Addig érzi magát otthonosan az ember a földön, amíg dolgozhat, amíg építhet. Mindennél fájdalmasabb, ha megfosztják a munka lehetőségétől és annak gyümölcsétől. Olyan új keresztyéni rendet kell létrehoznunk, ahol senki sem marad munka nélkül, és senki sem éhezik. Meg kell fékeznünk a rombolás gonosz szellemét, építenünk, alkotnunk kell. És meg kell becsülnünk és védenünk munkánk eredményét.
Isten az embert nem tétlenségre, hanem munkára, építésre teremtette. Földi létünk értelmét a bencés rend jelmondata szépen megfogalmazta: Ora et labora. Imádkozzál és dolgozzál! Lelkiismeretünk szerint, a magunk és a mások hasznára, örömére elvégzett munka Isten akarata és kedve szerint való. Keresztyéni tanításunk értelmében a munka minden ember joga és kötelessége. Senki nem mentheti fel magát a munka alól csak azért, mert mások munkáját meg tudja fizetni. A vasárnapok pedig arra szolgálnak, hogy az ember megpihenjen, miként Isten is megpihent a teremtés hetedik napján.
Vissza kell állítanunk a munka méltóságát és becsületét, a közösségért végzett munka elismerését, mert a más emberek munkájának hasznából, a felhalmozott vagyonok kamatából élő emberek önzésén nincsen Isten áldása. A volt kommunista társadalom és a mai vadkapitalizmus – sajnos – ugyanazt az élősködő réteget gazdagítja.
Bányai László
