Monokróm pihenő

Fekete-fehér képeken lazító, utcai padokon pihenő emberek, derűs arcok Európa bármely városában. A helyszín a legtöbbször azonosíthatatlan – ez a szerző szándéka volt.

Fotó: Vajda György

Fekete-fehér képeken lazító, utcai padokon pihenő emberek, derűs arcok Európa bármely városában. A helyszín a legtöbbször azonosíthatatlan – ez a szerző szándéka volt. Anna Zavileiskaia Magyarországon élő orosz fotóművész Sho(r)t stories című kiállítása hétfőn délután nyílt meg a Bernády Ház emeleti galériáiban, a Balassi Intézet Bukaresti Magyar Kulturális Központja és a Baross Gábor utcai művészeti központ szervezésében.

A Bernády Ház részéről Nagy Miklós Kund fogadta az érdeklődőket és árulta el: a tárlat az „itthoni vendégnek”, Kósa András Lászlónak, a bukaresti központ jelenlegi igazgatójának köszönhető. – Amikor Kósa András László a Balassi Intézet központjának vezetője lett, eldöntöttük, hogy tovább erősítjük a kapcsolatokat a bukaresti intézmény és a Bernády Ház között. És íme, megszerveztük az első kiállításunkat, amelynek a közelmúltban Bukarestben is nagy sikere volt. Most Vásárhelyen, a Bernády Házban is megtekinthető. A Budapesten élő fotóművésznő életművének csak egy kis szelete látható most a falakon, legalább öt-hat különböző sorozata fut a nagyvilág különböző galériáiban. Míg legtöbbször a tragédiák és katasztrófák foglalkoztatják a fotóművészeket, Anna Zavileiskaia itt látható képei a nyugalomról, a kikapcsolódásról szólnak – mondta Nagy Miklós Kund, majd Kósa András László a tárlat előzményeiről, a szervezés részleteiről szólt és elárulta: a művésznő eredeti szakmája szerint építész. Diplomata férjét 1991-ben Budapestre küldték, és felesége – a magyar nyelvet nem ismervén – fotózni kezdett. Olyan tehetségesnek bizonyult, hogy a későbbiekben egy milánói ügynökség „vásárolta meg”, azóta nekik fényképez. – A Sho(r)t Stories első bemutatójára Budapesten került sor, onnan Bukarestbe vittük a tárlatot, mindkét fővárosban nagy sikere volt. Olyannyira, hogy az elmúlt 23 évben először nyitott meg az orosz és magyar nagykövet egy bukaresti rendezvényt. Akkor az alkotó is jelen volt, most nem tudott eljönni – egy jeles fotóművészeti díjat vesz át. De mint azt a bukaresti tárlatnyitón elárulta, a fotóin szereplő arcok bárhol lehetnek Európában. És éppen ez a cél: a pihenő ember megmutatása. Azért fekete-fehérek a képek, hogy az arcokra, a kifejezésekre, a gesztusokra irányítsák a néző figyelmét. Egymáshoz nagyon hasonlító képeket is láthatunk, akár össze is tudjuk kapcsolni őket: ez szintén a művész szándéka volt – mondta Kósa András László, aki azt is elárulta, nem Vásárhely a végállomás. A tárlatot bemutatják egy további erdélyi városban, majd Kisinyov és Szófia következik.