Molnár Dénes erős vára

A művészet volt az. Ebbe fektetett, ettől kapott erőt, időt, energiát. Ötvenhárom éve volt arra, hogy ezt építse. Nem gondolhatta, hogy csak ennyi jut neki, de átgondoltan, következetesen, szertágazóan és fáradhatatlanul dolgozott rajta. Úgy érezte, ez a hivatása, szolgálni akarta közösségét. Ennek köszönhette népszerűségét, az emberek megbecsülését és persze ellenségeit, támadóit is. Minderről a húsz éve elhunyt marosvásárhelyi festő, grafikus, művészetszervező, könyvszerző utódai, a szintén művész Molnár D. Dénes és Molnár Krisztina rendezte emlékkiállítás február 16-i megnyitóján beszélt a Bolyai téri unitárius templom Dersi János termében ifj. Molnár Dénes. A tárlat a Várak és templomok címet viseli, és válogatást visz közönség elé a megidézett alkotó fekete-fehér és színes grafikáiból.

Molnár Dénes a sorozatok embere volt. Rengeteg helyen megfordult, rajzolt, vázlatozott, mindent igyekezett megörökíteni környezetünkből, amiről úgy gondolta, értékes számunkra és az utánunk következők számára. Így rögzítette papírra, véste fába, linóleumba, rézbe és sokszorosította metszeteken, álmodta újra pasztelleken, festményeken felbecsülhetetlen értékű, de folyamatosan pusztuló, veszendőbe menő épített örökségünket, a várakat, templomokat, kastélyokat, parasztházakat, a múltat felidézve, a jelent a jövőbe vetítve. Több mint 40 albumban gyűjtötte egybe a diktátor tervezte falurombolás célkeresztjébe állított templomokat, mutatta fel Erdély és a történelmi Magyarország várait. Képei nem egyszerű látványrajzok, gyakran hangulati elemekkel, emberi jelenléttel, szellemi töltettel feldúsított kompozíciók. Személyiségéből is mindig igyekezett valamit átadni, átmenteni a szemlélőknek. Ezt tanúsítja kellő reprezentativitással ez a kiállítás is.