A MOGYE megmentése közügy!
Szerdán ülésezett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tantestülete.
Szerdán ülésezett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tantestülete. A 65 jelen lévő magyar egyetemi oktató több határozatot is hozott, melyek közül a legfontosabbak a következők:
1. Nem támogatják a MOGYE egyesülését a Petru Maior Egyetemmel, s főként nem ilyen felgyorsított és minden magyarázatot nélkülöző módon.
2. Egyöntetű szavazattal felkérik a megválasztott tisztségviselőket, kari tanácsosokat, szenátusi tagokat, hogy kérjék tisztségükből való ideiglenes felfüggesztésüket.
3. Elhatározzák, hogy a tanévnyitó ünnepséget a magyar kar külön tartja a marosvásárhelyi Vártemplomban, s felkérik a diákokat, tanárokat, szülőket és barátokat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt ezen és az azt követő szimbolikus gyertyás „sétán” is, a Vártemplomtól az egyetemig.
Alulírott, Benedek Imre, mint a MOGYE professzora és megválasztott szenátora, nem hallgathatom el véleményemet. Nem tűrhetjük, s nem emészthetjük meg kész tényként a történteket, lépnünk kell, s élnünk kell a párbeszéd lehetőségével, melynek nyomán sürgős megoldást kell találnunk. Közismert, hogy a több mint 12 éve tartó folyamat feszültséget és zavart keltett a mindennapi egyetemi életben. Le kell szögeznem, hogy ez nem a MOGYE diákjainak és tanárainak problémája, hanem a város, a megye, az ország problémája, illetve a magyar orvos- és gyógyszerészképzés ügye, amely közügy. Széles körű tanácskozásra van szükség a MOGYE vezetősége és oktatói között, bevonva a tanügyminisztériumot és az összes érintett adminisztrációs intézményt, és nem utolsósorban érdekképviseletünket. A nyáron a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök által tett kijelentés, miszerint átruházza két emberre ennek a nagy horderejű közügynek a megoldását, véleményem szerint enyhén szólva felelőtlenség volt. Az sem volt szerencsés, hogy a politikum különválasztotta a román nyelv magyar elemi iskolákban való oktatásának ügyét és a MOGYE ügyét. Az ominózus kormányrendelet, mellyel az egyetem nevét megváltoztatták, az előzően említett ügy példájára, megoldást kaphatott volna. Remélem, hogy a román közösség is belátja, hogy Marosvásárhelyen a kölcsönös tisztelet, az évtizedes együttműködés folytatása hozhat csak eredményt az egyes vezetők meggondolatlan döntése nyomán, mely negatív irányban befolyásolja az orvosképzést, amelyre igen nagy szüksége van társadalmunknak. Mondjuk ki, hogy a kevésbé szerencsés helyzetben levő, gondokkal küszködő MOGYE egyesítése egy szinte hasonló helyzetű egyetemmel nem hozhat megoldást a két egyetem problémáira. Tegyünk meg mindent, hogy tárgyalások útján találjuk meg a megoldást egy jól működő intézmény megalapítására a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem keretén belül!
Benedek Imre