Mit kezd az új amerikai elnök az Obama-kormányzat terhes szíriai örökségével?

Akárki is lesz a Fehér Ház következő lakója, terhes örökséget vesz a nyakába a világ egyik legösszetettebb és legkönyörtelenebb konfliktusával, a szíriai polgárháborúval. Eddig sem Hillary Clinton demokrata, sem Donald Trump republikánus elnökjelölt nem nyújtott átfogó vagy realisztikus javaslatokat a több szálon futó konfliktus rendezésére, és ez vasárnapi vitájuk után sem változott sokat.

A helyzet nem egyszerű, hiszen az Oroszország és Irán támogatását élvező Bassár el-Aszad szíriai elnök megmakacsolta magát, miközben több kulcsfontosságú területet az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista szervezet vagy más szélsőséges csoportok tartanak ellenőrzésük alatt. Az immár több mint öt éve zajló szíriai polgárháború tovább rontotta az amúgy sem túl fényes biztonsági helyzetet a Közel-Keleten, ráadásul a többmilliós menekültáradat Európát is komoly kihívások elé állította.

Clinton a vasárnapi jelöltvitán elmondta, hogy egykor külügyminiszterként sokkal erőteljesebb fellépést sürgetett az akkor még csak alakuló szíriai konfliktusban.

„Amikor én voltam a külügyminiszter, repüléstilalmi övezet és biztonsági zóna létrehozását javasoltam Szíriában, és ezt támogatom ma is” – hangsúlyozta. „Alkupozícióba kell kerülnünk az oroszokkal szemben, akik addig nem fognak tárgyalóasztalhoz ülni, amíg alkuképtelenek vagyunk.”

A repüléstilalmi és a biztonsági övezetek azonban semmit sem érnek a betartásukra ügyelő erő nélkül. Egy ilyen erő fenntartásához pedig hatalmas többleterőforrások szükségesek, ami négy évvel korábban elriasztotta az amerikai védelmi minisztériumot, a Pentagont a javaslattól. Pedig akkoriban nem is bonyolította a helyzetet az orosz katonai beavatkozás, amely egy éve kezdődött. Azóta az oroszok által Szíriába telepített légvédelmi rendszerek jócskán megnehezítették egy esetleges repüléstilalmi övezet kialakítását és szabályainak betartatását. Egy ilyen zóna létrehozása jelenleg nagyban növelné a két hatalom közötti közvetlen katonai összeütközés kockázatát.

Clinton a vasárnapi vitában elmondta, hogy elnöksége esetén ugyanúgy megpróbálná levadászni az Iszlám Állam vezetőjét, Abu Bakr al-Bagdadit, ahogy azt Barack Obama amerikai elnök tette Oszama bin Ladennel, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet néhai erős emberével.

A demokrata jelölt emellett folytatná az Obama-kormányzat iraki kurd erőket (pesmerga) felfegyverző gyakorlatát, illetve fontolóra venné annak kiterjesztését a szíriai kurd harcosokra, akik nélkülözhetetlen szövetségesei az Egyesült Államoknak terepen. Clinton jelezte: nem szeretné bevetni az amerikai szárazföldi erőket Szíriában, mert megszálló erőkként tekintenének rájuk.

Trump szerint Washingtonnak egyetlen érdeke van Szíriában: az pedig az Iszlám Állam legyőzése. A republikánus elnökjelölt elképzelhetőnek tartja, hogy ha ő lenne a Fehér Ház új lakója, akkor Szíria sorsának rendezését Oroszországra és Iránra hagyná.

Clinton „a felkelőkért akar harcolni” – ostorozta ellenfelét Trump. „Ezzel csak egy probléma van: azt sem tudjuk, kik a lázadók. Akkor meg mi értelme az egésznek?”

Ezzel az érveléssel Trump az orosz véleményt visszhangozta, amely szerint Washington az egykor demokráciát követelő felkelők támogatásával valójában a szélsőségeseket is segíti, mert a két csoport a megkülönböztethetetlenségig összefonódott.

„Nem szeretem Aszadot, de hatékony az IÁ elleni harcban” – hangsúlyozta Trump. „Ahogy Oroszország és Irán is. És ez a három most összefogott, ennek pedig a mi gyenge külpolitikánk az oka. Szíria nem Szíria többé. Szíria immár Oroszország és Irán.”

Trump ötletei ezenkívül kimerültek a biztonsági övezetek létrehozásában, amelyek fenntartását az arab államokkal fizettetné meg.

A republikánus jelölt végezetül azzal vádolta Obamát és az akkor külügyminiszterként szolgáló Clintont, hogy magára hagyták a közel-keleti országot, amikor nem tartották magukat fenyegetésükhöz. Ennek lényege az volt, hogy bombázni kezdik Szíriát, ha kiderül, hogy Aszad vegyi fegyvert vetett be saját népével szemben.