Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
120 éve született Mindszenty József, Pehm József (Csehimindszent, 1892. márc. 29 – Bécs, 1975. máj. 6.) római katolikus bíboros, író, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait és a teológiát is Szombathelyen végezte. 1915-ben szentelték pappá. Káplán Felsőpatyon, majd hittanár a Zalaegerszegi Állami Gimnáziumban. 1919-ben két hónapra internálták, később Zalaegerszegen plébános, kerületi esperes, 1937-től pápai prelátus. A Veszprémi Egyházmegye püspökévé 1944. március 25-én szentelték fel. Több dunántúli főpásztor nevében a nyilasoktól azt kérte, hogy a Dunántúlt ne tegyék a harcok színterévé, a Szent Koronát ne vigyék külföldre. 1944. november 27-én 26 papjával együtt a veszprémi börtönbe hurcolták, onnét Sopronkőhidára, majd Sopronba kerültek. 1945 októberében XII. Pius pápa esztergomi érsekké nevezte ki, 1946-ban pedig bíborosi rangra emelte. Az esztergomi egyházmegyét 1948. december 26-ig kormányozta, amikor koholt vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélték. Egészségi állapota miatt egy idő után a felsőpetényi (Nógrád megye) püspöki nyaralóban őrizték. Az 1956. évi forradalom idején kiszabadították, november 4-én az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségére menekült. A magyar állam és a római szentszék közötti tárgyalások 1963-ban kezdődtek meg ügyében, de csak 1971-ben jártak eredménnyel, amikor szeptember 28-án végleg elhagyta az országot, és Bécsben telepedett le. Máriazellben temették el. Hamvait 1994-ben hazavitték, és Esztergomban helyezték örök nyugalomra. Veszprémi püspöksége idején a megyében önálló lelkészségeket szervezett: Ajkacsingervölgy, Balatonederics, Mezőlak, Pénzeskút, Bódé, Gic, Alsóörs, Borsodpuszta, Hegymagas, Nemesszalók, Padrag, Bakonypölöske, Köveskál és Nemesgulács községekben. Plébániarangra emelte Pétfürdő, Csesznek, Hárságy egyházait. Plébániát alapított Veszprémben (Szent Margit), Nemesgulácson. Új iskolát nyitott vagy tanítói állást szervezett Adorjánháza, Alsóörs és Nagyalásony községekben. Szerkesztette a Zalamegye c. lapot és a Zalamegyei Újságot. Pontos és teljes kimutatást készített az egyházmegyét ért háborús károkról. A tapasztaltakat körlevélben tárta a papság elé: megszakításokkal 20 napon át bejárta a pusztulás mezejét: a Mezőséget, majd Somogyot, a Balatonvidéket, Zalát és Palota táját. Írásai, cikkei jelentek meg az egyházi lapokban, a Jézus Szíve Naptárban, a Magyar Kultúrában. Veszprémben a Cholnoky lakótelepen épült új templom felvette nevét. A templomban, valamint a római katolikus érsekségen bronz mellszobra látható, Yrsa von Leistner és Sámbokréti Pálné alkotása. Nemesgulácson teret neveztek el róla.
Csehimindszent község Vas megyében, a Vasvári kistérségben. A község a Kemenesháton, változatos domborzatú tájon fekszik, a Zala folyó vízgyűjtőjén. Igazgatási területe észak-déli irányban hosszan elnyúlik, így azt érinti a 8-as főút is. A falu lakott területe az egykori Katonák útjától délre fekszik, a Széplaki-patak völgyében. Csehimindszent út menti település, azaz úti falu. A belterülettől leszakadva, önállóan fejlődött Potypuszta és Potyrózsa major. Mindkét majorban álló épületek műemlékvédelem alatt állnak. A két épületegyüttes közül a falu és a 8-as főút között fekvő Potyrózsa major azonban mára elnéptelenedett. A községnek jelenleg három zárt kertje van, melyből a Nagyhegy, Bükföldi szőlők továbbra is kertek és gyümölcsösök, míg a Kishegy mára már lakóterületté alakult. A falu határában lévő kiterjedt erdőségek és dombok kiváló vadászhellyé teszik. 1877-ben Potypuszta közelében szőlőültetéskor kelta sírt találtak, a leletek a szombathelyi múzeumba kerültek. További régészeti kutatásra csak 1978-ban került sor, a római katolikus templom műemléki helyreállítása kapcsán. A község területén egykoron több lakott hely is volt, melyek közül számos már korán elnéptelenedett. Poty neve régi magyar személynévből keletkezett, az Árpád-kori eredetű falu köznemesi birtok volt. Feltehetően már a török kor előtt elnéptelenedett. Régészeti maradványai a potypusztai víztoronynál kerültek elő. Potypuszta 1272-ben szerepel oklevelekben. Gönyök 1217-ben és 1409-ben említett falu, a vasvári káptalané volt, minden bizonnyal már a török kor előtt elnéptelenedett. Emlékét a határ délnyugati szélén a Felső- és Alsó-Gönyök dűlő helynév őrzi. Mindszent nevét temploma védőszentjéről kapta. 1314-ben szerepel a falu először, ekkor a Vasvári család osztozkodott részein. Az 1314-es oklevél szerint a Mindenszentek templom a Vasvári közös kegyurasága alatt maradt. 1359-ben és 1372-ben is említettek az okiratok plébániát. 1690-ben teljesen romos a templom. Földesurai az Ostffyak voltak, akiknek itteni birtokaira 1436-ban Zsigmond magyar király adott új adománylevelet. A 16. század első felében a Dessewffy, a Polányi és a Török családok rendelkeztek itt birtokrészekkel, 1553-ban a falu házainak nagyobb része üresen állt a pestis miatt. A török időkben 1588-ban Pusztafalunak írták, amely csak 1678-ban települt újra. Plébániáját 1756-ban állították vissza. A községben jelenleg körjegyzőség, óvoda, általános iskola, plébánia és zarándokház működik. 2010-ben kezdődik el szennyvíz-csatornájának kiépítése. A Fő utca 34. szám alatti ház a Mindszenty József szülőháza, ezt emléktábla is jelöli. A községben szobrot is emeltek az érsek emlékére. A plébánia épületében szálláshely és zarándokház található a Fő utca 40. alatt. A Fő utca és Petőfi utca torkolatában álló templom korai elődjének első írásos említése 1314-ben volt. Egyike a Nyugat-Dunántúlon nyilvántartott kilenc Mindenszentek templomnak. A templom története a falu történetével összeforrt. A 16. században elpusztult a falu és a templom. 1690-ben teljesen romos. Az 1698-as Kazó-féle vizitáció szerint újjáépítették, zsindellyel fedték. Ekkor még nem volt tornya. Az 1758-as vizitáció már említi tornyát. Hajója ekkor cseréppel fedett. A kegyúr, Festetics József jóvoltából sekrestye, oratórium és kórus épült. Az 1978-as falkutatás után helyreállították, a román kori ablakot és a déli kaput feltárták. A templom belseje népies barokk, a főoltáron Dorfmeister-kép. A 18. században a tolnai gróf Festetics család volt itt birtokos, minden bizonnyal ennek valamelyik tagja emeltette Potypusztán azt a barokk stílusú kúriát, amiből kifejlődött a mai kastély.
(Forrás: Wikipédia)
Összeállította: B. D.