Mikházi örökség budapesti egyetemisták szemével

• 2014-02-21 16:35:50

• Nagy Székely Ildikó

Miként formálnák a turisták számára vonzóbbá a római civilizáció emlékét őrző mikházi és erdőlibánfalvi lelőhelyek arculatát, hogyan találkoztatnák a régmúlt és a mai idők szellemét az építészmérnöknek készülő budapesti fiatalok? Erre világít rá az Identitás és kultúra.

Fotó: Vajda György

Miként formálnák a turisták számára vonzóbbá a római civilizáció emlékét őrző mikházi és erdőlibánfalvi lelőhelyek arculatát, hogyan találkoztatnák a régmúlt és a mai idők szellemét az építészmérnöknek készülő budapesti fiatalok? Erre világít rá az Identitás és kultúra. Három téma, tizenegy terv. Gondolatok a római limes örökségről címmel a marosvásárhelyi Néprajzi és Népművészeti Múzeumban március 4-én, kedden délután 5 órakor nyíló kiállítás. Az egy hónapig látogatható tárlat anyagáról, előzményeiről, illetve az elkövetkező tennivalókról Pánczél Szilamér régésszel, a Maros Megyei Múzeum munkatársával beszélgettünk.

– A kiállítandó munkák egy négyhetes szovátai felmérő tábor eredményeként születtek, amelyen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékének hallgatói és oktatói vettek részt. A római limes az európai kultúrtájban nevű, többéves nemzetközi projekt három fő elemből tevődik össze, a régészeti feltárások, illetve a római határvédelmi rendszer részét képező újabb lelőhelyek beazonosítása mellett fontos szerep jut a diákok terepgyakorlatának. Az erfurti hallgatók korábban restaurátori munkát, az ELTE diákjai geofizikai kutatásokat végeztek ezeken a helyszíneken, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói pedig arra összpontosítottak, hogy hogyan lehetne bemutatni az előkerült kincseket. A Maros megyei kutatás eredményeit ez utóbbi fiatalok az egyetem által megszervezett Tudományos Diákköri Konferencián hasznosíthatták. Ezekből a munkákból született a kiállítás anyaga.

– Melyek voltak a kijelölt témakörök?

– Az ülésszakra három, örökségvédelmi kihívásokkal szembesítő témakörben lehetett pályamunkákat beküldeni. Egyrészt egy olyan kilátót tervezhettek meg a diákok a libánfalvi római őrtorony maradványai mellé, amely – amellett, hogy a látogatók számára láthatóvá teszi a lelőhelyet – jelként jelenik meg a tájban. Másrészt olyan bemutató pavilonokat kellett elképzelniük, amelyek idődobozként tárják a látogatók elé a Mikháza határában feltárt római maradványokat, nem takarják el a romokat, de közben azt is érzékeltetik, hogy hogyan nézhetett ki hajdan a szóban forgó épület. A harmadik témakör új mikházi kultúrterek kialakítására irányul. A falu legfontosabb eleme a kolostor, amelyet a település szélére építettek a ferencesek, így Mikházának nincs igazi központja. A harmadik kihívás tehát egy új faluközpont, egy olyan teret kell kigondolni, amely régészeti táborként, illetve alkotótáborként is működhet.

– Beszéljünk egy kicsit a pályamunkákról.

– Mint azt a kiállítás címében is jelezzük, tizenegy terv született. Nem biztos, hogy ezek mind megvalósulnak, a lényeg az ötletelésen volt. Az alkotások – makettek, illetve poszterek, 3D-s rekonstrukciók – tobzódó kreativitásról árulkodnak. A legnépszerűbbnek az első témakör bizonyult. Egészen merész tervek is születtek, volt, aki betonból szerette volna létrehozni a kilátót a hegy tetején, mások hálószerű, alagúttal kiegészített, illetve piramisszerű szerkezetben gondolkoztak. De a kultúrtereket illetően is igen hasznos ötletek fogalmazódtak meg. A budapesti szervezők felkérésére mi is részt vettünk a zsűriben, és igen nehéz dolgunk volt. A pályamunkákat a görgényszentimrei kastélynapon, illetve az idei római fesztiválon is szándékunkban áll bemutatni.

– Hol tart jelenleg a feltáró, illetve örökségvédelmi munka Mikházán?

– Tavaly két fontos épületnél kezdtük el az ásatásokat: a katonai táborhoz tartozó parancsnoksági épületnél, amely egy különleges kiképzésű épület – ott őrizték ugyanis a katonai egység zászlaját és az egység zsoldját –, illetve a fürdőnél. Az elkövetkezőkben a parancsnoksági épület belső udvara irányában bővítenénk a feltárásokat. Reméljük, hogy sikerül olyan feliratokra lelnünk, amelyekből többet megtudhatunk az egység történetéről.

– Hogyan fogadták ezt a munkát a mikháziak?

– Nagy örömünkre a helybéliek befogadtak minket, megengedték, hogy a földjeiken ássunk, mindenben támogattak. Mikháza egy hatalmas potenciállal rendelkező falu, és mi ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázásában szeretnénk segíteni. Egy németországi kollégám jegyezte meg egyszer, hogy a mikházi parasztházban van a világ legszebb postaépülete. A régészeti munka során feltárt kincsek növelhetik a falu turisztikai vonzerejét, a kulturális turizmus fellendülésének pedig gazdasági szempontból is számos hozadéka lehet. Az elkövetkezőkben erre vonatkozólag egy nagyobb stratégiát igyekszünk kidolgozni, amelynek egyes elemei már működnek.