A mi utcánkban történt, de nem biztos
2014-05-23 13:35:54
- Sebestyén Mihály
Ettől aztán Cziczkány Piroska felettébb elszomorodott, bánatában azon rögvest kimagolt tíz kiló spanyol-portugál meggyet és férjének forró fürdőt készített. Így várta a szépkor nyitányát.
Egy napon Cziczkány Piroska arra ébredt, hogy szépkorú. Korábban mindenféle csúnyaságokkal harmonizált, de mostanában, a szépkor küszöbén érezte, hogy meg kell szabadulnia múltjától, le kell törülnie lábát, talpát, a csúfkor maradványait a küszöb előtti lábtörlőn illik hagyni, és el kell fordulnia korábbi ideáljaitól. Ettől aztán Cziczkány Piroska felettébb elszomorodott, bánatában azon rögvest kimagolt tíz kiló spanyol-portugál meggyet és férjének forró fürdőt készített. Így várta a szépkor nyitányát.
Tulajdonképpen születésétől fogva optimista volt, bízott a mészárosok felsálismeretében, Bangó Margit egyensúlyérzékében, az aranyeső és az aranyértágulás közötti választóvonal meghatározhatóságában, egy csomó olyan dologban bízott, amiben más ember nem kételkedett, egyszerűen tudomásul vette és eltette a róla készült számlát.
Cziczkány Piroska ezekre csak pislogott, pirult, és egyre csak azt vizsgálta elmélyülten reggelente, mikor hagyja el arcát az utolsó megszálló csúf vonás, és érkezik el a jól megérdemelt szépség kora. Sokat szenvedett érte, és hány álmatlan éjszakája volt a cseklészi állomás restijében. Márványpadlót mosott fel vériszamos gyűlések után, fartöveket sózott be kérésre, parancsra, szeszélyek kielégítése céljából kényszeredetten, falvédőt hímzett a berlini falra, és egyszer szinte kimosta a vasfüggönyt, de sógornője, Marilena Polgar-Zuzu még idejében figyelmezette, hogy nincs otthon öblítőszer. Akkor Cziczkány Piroska leszaladt a boltba, ahol többen is megfitymálták rozsdafoltos otthonkáját. Valamit hebegett bebőrözött szégyenében, hogy tudják, ki akartam mosni a vasfüggönyt Berlin és Ruthfeld között, de nincs otthon egy csepp kékítőnk sem, az öblítőszert véletlenül elvitte az unokahúgom, aki férjnél volt egy részeges vasutasnál Püskén.
Az emberek hitték is meg nem is, amit Piczkány Cziroska mondott, jobban mondva, amit kivehettek szégyenlős suta mondataiból, de akadt valaki a Szív utcában, akinek a sógora szintén Puskin volt forgalmista, és az mindjárt hazaszaladt és táviratozott Piszkére a sógorához, hogy megkérdezze, tényleg ki akarta mosni ez a félnótás nőszemély a függönyt Berlin és Berlin között. A táviratát azonban szerencsére nem vették fel, ugyanis a postamester éppen ott téblábolt a blankettát töltő szomszéd háta mögött, és akaratlanul is beleolvasott a nő szöszmötölésébe, amikor meglátta Berlint a távirat készülő szövegében, az ájulással határos hisztériában tört ki, hogy neki aztán nem baszajtják szét a postahivatalát mindenféle berlini ribancok, elég volt neki a második világháború, amikor mindenki egyszerűen köszönés nélkül berontott a konyhába, letört egy darab kolbászt és elvett egy darab kenyeret, aztán ment tovább a győzelemig. Za pobeda, mondta a nyomaték és a hitelesség kedvéért.
Erről azonban Cziczkány Piroskának fogalma sem lehetett, hiszen az itt előadott történtek távol zajlottak tőle, otthon hasalt a konyha kőpadlatán, és keresgélt, űzte, hajszolta a szerteszóródott rajzszegeket, amelyekkel egy felhívást szeretett volna kiszögezni ajtajára, hirdetvén Mosást vállalok, de szándékában meghiúsította őt a történelem, ugyanis időközben, míg keresgélt, feltalálták a mosógépet, és a mosónők kora végérvényesen lepergett az idő gerincoszlopán. Hiába mondtuk azt, hogy a szomszédságban volt az esemény, mert tudjuk, hogy a Hold is itt van a Föld szomszédságában, és mégis milyen távol esik minden valószínűségtől és ábrándtól.
Ő tehát otthon volt már akkor, az üzletben pedig még ekkor is hosszan kígyózott, sercegett nyomában a pletyka, egyik ismerőse elárulta, hogy ez a Piroska el sem végezte a nyolcadikat, és máris elment eladónak a szecserába, de olyan szerencsétlen volt, hogy egyszer összetévesztette a nyitszegecselőt a csegelyes kaptafával, és azt adott el egy nagyon-nagyon fontos vevőnek a rajontól. Azt az embert azon az éjszakán megütötte a guta vagy az áram, tény, hogy másnap reggel nyoma veszett a csegelyes szegecselőnek, és a rendőrség bizonyítékok hiányában kénytelen volt lezárni a vizsgálatot, pedig az egész Duhovnyiki utca tudni vélte-vallotta, hogy ki a tettes. Mások arról fecserésztek, hogy igaz ugyan, hogy nyolcadikos korában beállt dolgozni, de nem a szecserába vették fel, hanem egy névtelen titkos gumiabroncs-fokozó kisüzembe, ami ott volt a régi bőrgyár mögött, Tallérosék kertészetének egyik sarkában, és illegálisan élezték a kerékgumikat, amíg egyszer rájuk nem tört a rendőrség, akkor bazinagy razziát tartottak, és elvitték az egész műhelyt bilincsben, csak Piroskát hagyták ott a bilin összerugdalva, mert kiskorú volt, és lefoglalták akkor a műhely teljes gumifokozó készletét, csak a legfontosabb szerszámot, egy angol kacort felejtettek ott, lehet, hogy szándékosan, hogy legyen ürügyük Piroskát is lefülelni. Piroska magához vette az acélszerszámot azzal a céllal, hogy kinyírja vele azt, akiről tudta, hogy puszta irigységből feljelentette a műhelyt, elárulta a zsernyákoknak az ottan folyó lázas ténykedést. De bűnös szándékát nem tudta valóra váltani, mert...
Nem igaz, vágott közbe Serdültné Nyulász Buba, Piroska szelíd lelkű, hiszen most is a szépkort várja, amit meg is érdemel. Mert neki volt másodikban a legszebb kézírása és a tanító, bizonyos Turkuj bácsi, aki mellesleg evezősedző volt a Sardonixban, őt küldte ki a rajoni írásolimpiára, ahol Piroska mindent kockára tett, írt egy verset, amit aztán fel is olvastak a Szabad Európa Rádióban, és azzal meg volt pecsételve a sorsa a szegény asszonynak, aki most lépett végre a szépkor küszöbére, csak nem látja a jövőt, mert a borax véletlenül beléfolyt az orrába.
Talán a sörax vagy pálinkax, kajánkodott a boltos, aki tudta, amit tudott, de nem akart üzleti titkokat a közönség orrára kötni. Meg aztán el sem akarta veszíteni egyik legbizalmasabb vásárlóját. De addig-addig faggatták, akasztgatták fel a szalámik közé a hentesszögre a derékszíjától vagy kínai tornacipőjétől fogva, hogy végül kötélnek állt, más szóval kikötözték, és kikötötték, hogy csakis az igazat, a színtiszta igazat fogja mondani, isten őtet úgy segélje, mert úgy rúgnak beléje, hogy...
A város legrámenősebb fehérnépeinek csapdájába esett, szabadulása egyáltalán nem volt közeli lehetőség, nem volt mit tennie, bevallotta, hogy bizony Cziczkány Piroska hetente bejár hozzá hol egy kis pálinkáért, amit a sógora főz a húszliteres kuktában, hol valami zavaros ház konyakért, amit a bourbonhegyi nagynénje, Mária-Antagónia főzöget unalmában a Temple börtönében. Így mondta, de mindenki sejtette, ez csak afféle metafora-csel. A népek ezen felbőszültek, feltépték a hűtőszekrényeket és jegespultokat, kiforgatták az italszekrényeket, és tömegestől legurultak a raktárba, pincébe, felkapaszkodtak, felnyomták egymást a padlásra, minden üvegbe belekóstoltak, de csak egy fél liter igazi bourbonhegyi konyakot találtak az egyik láda fenekén, amelyen úgy úszott az aggkor penésze, mint régi filmeken a gyűrűsférgek a szerelmi jelenetek helyén.
Még egyszer le kell szögeznünk teljes meggyőződéssel, hogy Piczkány Cziroska vagy Cziczkány Piroska nem volt jelen a lejátszódott erőszakos jeleneteknél, mégis őt vették elő a bűnüldöző szervek. Az államügyész hajnalban felkelt érte, álmosan-dühödten bement hivatalába, felhozatta a rendőrségi fogdából Piroskát, akinek még egy szolgálati hálóinget sem engedélyeztek, olyan hirtelenséggel ragadták el. Telve volt indulatos rossz érzéssel, kemény kihallgatást tervezett, a kínvallatás gondolatától sem járt messze fekete lelke, de amikor meglátta, hogy az asszony arcáról a csúfkor egyenletesen hámlik és alatta előbukkant a szépkor rózsapírja, megszégyenülten elhallgatott. Magába egy hosszú kötőtűt szúrt, amitől lassan, egyenletesen lelohadt, és alázöttyent ernyedetten, puhán, mohásan Cziczkány Piroska szépkorú lábai elé, és csak bámult rá, amíg érte nem jöttek a párkák, a keresztespókok és -vitézek, a megváltó március és az ápolók. A sort a törvényszolga zárta ünnepélyes talárban és négyszögletes kalappal. Csúcsán még ott függött a Serenissima Republica aranymosolya. A kor, amelyben eljött a szép aranykor, és ami történetesen azonos volt Cziczkány Piroska harminchárom unokahúgára hagyott boldogtalansággal, végül egyesült magával a végzettel. Történetesen Piczkány Cziroska saját mosóhúga hasalt mellette, akinek kezében teljesen elporladt a mosásra váró vasfüggöny.
Hajnalszerűen derengett föl a szépkor Cziczkány Piroska mosókonyhájában.
