Lejártak az európai parlamenti választások. Az Európai Unió 28 tagállamából összesen 751 képviselő jutott be a brüsszeli parlamentbe, akik mintegy ötszázmillió európai polgárt képviselnek majd a következő öt évben.
Ha azt vesszük, hogy félmilliárd ember képviseletéről van szó, és összehasonlítjuk a román parlamenttel, az európai képviselők száma elenyésző. Hiszen minálunk a törvényhozás két házában 588 képviselő és szenátor tapossa egymás tyúkszemét, tizennyolcmillió ember „érdekében”. Ezek egy része valóban dolgozik, mások azonban a parlament felé sem néznek, vagy ha ott is vannak, a laptopokon játszanak, pornófilmeket nézegetnek, „bányásznak” vagy békésen szundikálnak. Ha éppen nem bojkottálnak egy-egy gyűlést, vagy szavaznak két kézzel, lógós kollégáik helyett is, sokszor azt sem tudják, miről.
Csak hogy jobban megértsük, mi mennyi, nézzünk körül kissé Európában és a világban. A Parlamenti létszámok a világban honlap adatai szerint az EU legnagyobb tagállamának, Németországnak (több mint 61 millió választópolgárral) 598 képviselője van, Franciaország több mint 44 millió lakosát 630-an képviselik a törvényhozásban, Nagy-Britannia 44 millió fölötti lakosságának 659 képviselője van, a közel 34 milliós Spanyolország parlamentje pedig 350 tagú. Románia parlamentjében viszont több honatya van, mint az Amerikai Egyesült Államok kongresszusában, ahol 435 képviselő és 100 szenátor politizál 318 millió lakos képviseletében, vagy mint például az orosz dumában, ahová 146 millió polgár 450 képviselőt delegált.
Az sem mellékes, hogy képviselőink évente több mint 40 millió euróba kerülnek az államnak, vagyis nekünk, mert minden egyes eurócentet a mi zsebünkből fizetnek. Ám a honatyák nemcsak havi juttatásból élnek: a „fizetés” mellett, amely a „ledolgozott” mandátumok számának, illetve a parlament vezetésében vagy a bizottságokban betöltött tisztségek függvényében 4.500 és 6.000 lej között váltakozik, napidíjat is kapnak, ami a havi fizetés 2%-át teszi ki. Ezt azért kapják, hogy bejárjanak a törvényhozásba, majd hazatérjenek azokba a kollégiumokba, ahol megválasztották őket. A képviselők utaztatása „természetesen” ingyenes akár repülővel, akár vasúton vagy autóval utaznak. Ha saját gépkocsijukat használják, akkor 100 kilométerre 9,8 liter benzin árának megfelelő összeget kapnak.
A nem bukaresti illetőségű honatyákat ingyen szállásoljál el a szállodákban, vagy első osztályú „kvártélyban”. Az állandó büró tagjai és a bizottságok elnökei ingyen beszélnek a telefonon, a „sima” képviselőknek több száz perces „plafonjuk” van. Ezenkívül amolyan „pausálét” is kapnak a területi irodáik fenntartására, ami 1.500-tól 9.500 lejig terjedhet az igények függvényében.
Sokan úgy gondolják, Románia, az Európai Unió második legszegényebb országa számára túl nagy luxus ekkora számú képviselőt eltartani. Főleg, amikor azt látjuk, hogy a parlament futószalagon akadályozza meg a korrupcióval gyanúsított képviselők elleni eljárás elindítását vagy letartóztatását. Holott állítólag a törvény előtt minden állampolgár egyenlő. A korrupció, a bürokrácia, a gazdasági és politikai válság mellett ez is az egyik oka annak, hogy az ország több mint kétharmada szegénységben vagy mélyszegénységben él. Tehát marad a kérdés: mi mennyi?