Egy köztiszteletnek örvendő egyházi ember, aki gyermekek százait karolta fel és segítette, mesélte, hogy egyik pártfogoltja most végezte el a líceumot, és a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, azt mondta, hogy politikus.
Egy köztiszteletnek örvendő egyházi ember, aki gyermekek százait karolta fel és segítette, mesélte, hogy egyik pártfogoltja most végezte el a líceumot, és a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, azt mondta, hogy politikus. Amire azt a választ kapta, hogy a Jóisten mindenkit szeret, még a politikusokat is…
Ez jutott eszembe, amikor az érettségiről és a nyolcadikosok felméréseiről szóló híreket néztem. Gyermekek és szülők szorongtak az iskolák környékén, az eredmények kifüggesztésére várva. Nem csoda, hiszen minden szülő azt szeretné, ha a gyermeke jövője biztosítva lenne, és hogy jó iskolában folytathassa tanulmányait, legyen sikeres a munkában, jobb, könnyebb élete legyen, mint neki volt.
A címbeli kérdés – mi leszel, ha nagy leszel? – sokszor elhangzik ezekben a napokban, főleg az aggódó szülők ajkáról. A válasz hol igen határozott, hol tétovázó, hol csak vállvonogatás. Hiszen a mi „eredeti” demokráciánkban a fiatalok nagy részének nincs munkája, nincs jövőképe, nincs családja, gyermeke otthon ül és tévét néz vagy az interneten „szocializálódik”.
Mit lát a mai fiatal? Azt, hogy ebben az országban a tisztességes embereknek nyúlik a nyaka, hogy megszerezze a mindennapi betevő falatot, miközben egyesek, akik eurómilliókat loptak, akikből a kereskedelmi televíziók sztárokat csinálnak, azzal együtt, hogy időnként látványosan bekísérik a korrupcióellenes ügyészségre, „leleplezik”, őrizetbe veszik, sőt akár le is tartóztatják a vakuk villogása közepette, közben mégis úgy élnek ebben a zavaros világban, mint a hal a vízben.
Ezért nem is csodálkoztam, mikor pár nappal ezelőtt egy fiatalember azt mondta, hogy ő tolvaj szeretne lenni, sok pénzt „szerezni”, mint… és itt egy közismert politikus nevét említette. A miért kérdésre a rövid és velős válasz az volt, hogy azért, mert itthon akar maradni Romániában.
Sajnos, politikusaink nem követendő példák, inkább elrettentő példaként állíthatók a tinédzserek elé. Az ország első emberét és családtagjait csalással, korrupciós ügyletekkel vádolják, a kormányfőt plagizálás és bűnpártolás vádja érte, a parlamenti képviselőket a korrupcióval azonosítja az egyszerű ember, de azt is látja, hogy futószalagon mentik egymás bőrét a bűnügyi eljárástól, hiába követtek el bármiféle törvénytelenséget, az „immunitás” megmenti őket az eljárás elindításától, a bűnvádi dossziék évek hosszú során porosodnak valamelyik bírósági vagy számvevőszéki fiókban.
Egy meglehetősen morbid vicc kering az utóbbi időben a Facebookon: Felmérések szerint az ország fiataljainak fele optimista. – A másik fele? – Ők még nem jutottak drogokhoz.
Ezek után csoda, hogy még az utcagyerek is politikus akar lenni, ha nagy lesz?
