Mi lesz veled, Poklos-patak?

Az utóbbi időben megszaporodtak azok a hírek, miszerint a polgármester rég dédelgetett álma, a Poklos-patak befedése kézzelfogható közelségbe került. Úgy tűnik, ebben a legnagyobb és döntő támogatást épp a Maros Vízgyűjtői Ügykezelés (a továbbiakban Vízügy) legújabb igazgatójától reméli megszerezni. De hathatós támogatást kapott ebben a szándékában képviselőinktől is. Nagy kár. Ezt azért nem vártuk volna el a Ballada utca és a főtér után, de sajnos ismét megkaptuk. A polgármesteri dicséretet pedig nincs miért kitenni a kirakatba.

Már indulásból fontos kiemelni, hogy nem az ügykezelés átvételével van baj. Az érvényes törvényes rendelkezések szerint egy vízügyi létesítménynél történő beavatkozáshoz, jelen esetben a befedéshez – tulajdonostól és ügykezelőtől függetlenül – először is meg kell szerezni a vízjogi engedélyt. Viszont a befedéshez szükséges vízjogi engedély megadása a Poklos-patak esetében már önmagában is nagyon komoly probléma, városrendezési és tájképi összefüggései pedig további szakmai kihívást jelentenek, amint azt a későbbiekben egy sokkal részletesebb tanulmány kivonataként ismertetni fogom.

A Poklosról

A Poklos-patak kódolt vízfolyás, ami azt jelenti, hogy kisvízi medre állami közvagyon, a Vízügy tulajdonában. Közismerten a két főág, a Koronka irányából érkező Vácmány (Koronkai-patak) és a Jedd irányából lefolyó Sásvári- (hivatalosan Saivari-Şaivari-Şarvari) patak összefolyása alatti szakaszon viseli ezt a nevet. A két ág összefolyásánál a vízgyűjtő terület több mint fele a Sásvári ágé.

Az összefolyástól lefele a patak hossza a szabályozott meder esetén mintegy 4.530 m. Ez a patak természetes torkolati pontjára vonatkozik, amely a valamikori Ritz-fürdő mellett van. Az 1970-es árvíz után szabályozott Maros-meder ezen a szakaszon már új nyomvonalon halad, és így a patak a Turbina-árokkal együtt a Maros felső holtágába, vagyis zsákutcába torkollt. Ezen vizek levezetését a holtág alsó végének egy mesterséges árokkal való meghosszabbításával vezették be a Marosba az alsó gát alatt. Ezáltal a Poklos-patak 1,7 km-rel lett hosszabb. A Jeddi úttól mérve a szabályozott meder hossza mintegy 4.010 m. A legújabb ÁVT (általános városrendezési terv, köznyelven PUG – Plan urbanistic general) szerint, amelyben a folyóvizek sincsenek teljes mértékben és helyesen feltüntetve, a koronkai ágon kb. 5,52 km, a jeddi ágon pedig kb. 5,53 km adódik.

A Poklos-patak vízgyűjtő medencéjének nagysága alapján kis vízfolyásnak számít, ennek ellenére Marosvásárhely zónájában a Maros folyó legjelentékenyebb bal oldali mellékvize. Torrenciális, félállandó vízfolyás, mely rendesen alig csörgedez, míg nagy esőzésekkor nagy mennyiségű hordalékot szállít. A Poklos-patak XX. század végén levonuló legnagyobb árvizei 1970-ben és 1975-ben voltak, utóbbi nagyobb, mint az 1970-es, amikor a Maros folyó katasztrofális árvízzel sújtotta városunkat. Mindkét alkalommal például a Radnai utcában és a Tudor Vladimirescu utca vele párhuzamos szakaszán a víz mélysége kb. 1,3-1,5 m volt. De valamikor az 1960-as évek elején a volt Szív (ma Dr. Emil A. Dandea) utcai gyaloghíd felett a patakon egy tavaszi jégzajláskor jó kétméteres jégtorlasz képződött az utca szintje felett, amelyet csak a katonaság tudott dinamitos robbantással megbontani. A mederszabályozás utáni évtizedekben tapasztalatom szerint a legnagyobb árvíz 1981. július 28-án vonult le a patakon.

Árvízvédelmi tervek és területrendezés

A Bernády György polgármester által kezdeményezett és 1908–1911 között kiépített első városi központosított csatornahálózati rajzokon már pontosan meg van jelölve a szeszélyesen kanyargó sekély medrű Poklos-patak szabályozási nyomvonala az újonnan megnyitandó utcákkal együtt.

A patak első jelentős szabályozása valamikor az 1930-as évek (?) tájára tehető, és az 1970-es és 1975-ös árvizek idejéig még szabályosan kialakított szimmetrikus trapézszelvényű, füvesített rézsűjű földmeder formáját mutatta.

Már az 1970-es árvíz után szóba került a Maros mellett a Poklos-patak rendezésének ügye is, amelyet az 1975-ös árvíz csak megsürgetett, ugyanis épp készülőben voltak a Tudor lakónegyed tervei. Ezeket az akkor is érvényes előírások szerint, a terület- és településrendezési tervekkel összehangoltan végezték. Ekkor már az 1971-es hidrológiai adatok alapján készen volt a Poklos-patak szabályozási előterve is, amelyet a volt megyei tervezőintézet dolgozott ki. Az 1975-ös árvíz után újraértékelt árvízhozamok viszont átlagosan 30%-kal nagyobbak voltak az 1971-es értékekhez képest, aminek következtében a tervezett szabályozott patakmeder és a rajta átvezető hidak helyzete is gyökeresen megváltozott, átértékelésre kötelezve az eredeti árvízvédelmi elképzelést.

Az első átfogó árvízmentesítő tanulmány 1975-ben készült, amelyben négy változatot elemeztek egy-, illetve négytározós rendszerben. Ez azt jelenti, hogy a völgyekben levonuló árhullámokat ideiglenesen egy vagy négy gát által létrehozott gyűjtőtóban visszatartják, és a gátak berendezéseinek ellenőrzése alatt összehangoltan az alsó szakaszon kialakítható meder vízhozam-kapacitásának megfelelő mértékben engedik leürülni. A mértékadó árvízhozamok esetében a leürülés néhány napig is eltarthatott. Az egytavas változat pont az összefolyásnál megépített gátra alapozódott, az ideiglenesen felduzzasztott árvíztér felnyúlt volna a völgyeken mindkét falu irányába. A javaslat a kéttavas rendszert javasolta a legalkalmasabbnak, ezt ábrázolja a mellékelt (1. oldali) térképvázlat. Az elsőt további tanulmányok sorozata követte 1976-ban, 1980-ban, 1982-ben, 1983-ban és 1989-ben, amelyek ugyanarra a következtetésre jutottak. 

Az említett tervekben a tározókat a vonatkozó szabvány alapján az árvíz-mentesítendő belterület védelmi szintjének megfelelően méretezték. Ehhez pedig 2%-os – statisztikailag 50 évenként egyszer előfordul(hat)ó – gyakoriságú méretezési és 0,5%-os gyakoriságú (200 éves) ellenőrzési árvízhozam tartozik.

 A 2006-os övezeti (zonális) területrendezési terv, a 2009 táján készült Marosvásárhely metropolitán övezet fejlesztési stratégiája című tanulmány, a 2010-ben készített legújabb ÁVT, a 2010-ben kidolgozott Marosvásárhely municípium integrált városfejlesztési terve (PIDU) és a 2012-ben készített megyei területrendezési terv a Poklos-patak problematikájáról ellent- mondásos, esetenként hiányos vagy megtévesztő információkat tartalmaz. Az ÁVT környezetvédelmi tanulmányában a szerzők pedig nem kevesebbet állítanak, mint hogy a Poklos-patak mentén csak a Liviu Rebreanu, a Iuliu Maniu és a Szabadság utcai hidak övezetében található kis mellékutcák lakói vannak árvízveszélynek kitéve (!). Vagyis, másképpen fogalmazva, sem a patakmedret kísérő utcákban, sem a Tudor negyedi szakaszon nincs árvízveszély. Ezzel szöges ellentétben, ugyancsak hivatalos kimutatások szerint, a Poklos-patak árvízveszélyes övezetében csak lakossági adatok tekintetében 1.720 ingatlanban (lakóház és lakrész) több mint 10.000 lakos érintett közvetlenül. És ez az adat is az 1975-ös árvíz körülményei közötti, amelynek nagyságát a Vízügy annak idején nagyjából 10%-os gyakoriságúnak becsülte! Az egyik tanulmányban a tervezők megjegyzik, hogy a vízgazdálkodási adatokat a Vízügy szolgáltatta. Megint csak azt tapasztalhatjuk, hogy a város szempontjából annyira fontos Poklos-ügy is ennyire szakszerűtlenül, alábecsülve kerül tárgyalásra.

A Népújság egy 2004-es ankétjában az akkori jeddi alpolgármester és a koronkai polgármester szerint a megyei tanács tudott az árvízvédelmi tervekről, a rendszerváltást követő néhány évi halogatás után viszont mégis megadták azokra a területekre az építési engedélyeket. Viszont az építési engedély megszerzése a vízjogi engedély megszerzését is feltételezte. Ezek szerint a Vízügy és a megyei tanács tudatosan szegték meg az előzőleg elfogadott tanulmányok előirányzatait és a törvényes rendelkezéseket.

A Maros Vízügy 2015-ben véglegesített második vízgyűjtőmedence-menedzsmenttervében határidő nélkül megjelölve ott van a Poklos-patak komplex rendezési terve is. A tervezett főbb kapacitások: egy állandó tározó, két időszakos tározó, 0,54 km mederkotrás, 12 darab radiális zsilip és 1,97 km betontáblás mederburkolat. Az adatokat látva rögtön kiderül, hogy ez az elképzelés gyökeresen különbözik a rendszerváltás előttitől.

A sajtócikkekből egy 2012-es vízügyi igazgatói nyilatkozatot kiragadva megtudjuk, hogy kb. 3 hónap alatt elkészül egy végleges árvízvédelmi terv, amely szerint az összefolyásnál egy kis tavacskával meg lehet oldani a szükséges árvízvédelmet oly módon, hogy az a patak befedését is lehetővé teszi majd. Ennél komolytalanabb kijelentést nemigen hallottam. Épp ennyire hozzá nem értőek lettek volna a rendszerváltás előtti tanulmányok tervezői? Meggyőződésem, hogy ez épp fordítva igaz, ugyanis ők tapasztalt szakemberek voltak.

Ezzel szöges ellentétben, egy 2013-as nyilatkozatában a Vízügy illetékese szerint a Sásvári-patakon a két főág összefolyása felett egy állandó tározó, Koronka felett pedig két időszakos tározó lesz kialakítva. Továbbá a Poklost két, meg nem nevezett szakaszon, 215 m, illetve 1.425 m hosszúságban lefedik, rajta parkolókat és zöldövezeteket, a szabadon hagyott szakaszokon pedig zsilipek beiktatása révén állandó víztükröt fognak létrehozni. Mindezek révén, állítja a Vízügy, a Poklos-patakot egyenesen amszterdami környezetté fogják varázsolni. Egy 2017-es riportban a Vízügy igazgatója szerint a város felett tervezett víztározóról azért kellett lemondani, mert a terület magánkézbe került, beépítették és egy lakóparkot is terveztek oda!!!

Összefoglalásként ki kell emelni, hogy minden rendszerben létezett olyan előírás, mely szerint a terület- és településrendezési terveket kötelező módon össze kell hangolni az infrastrukturális tervekkel is (vízgazdálkodási, közlekedéshálózati, energiaellátási, távközlési). Az ezen létesítmények számára kijelölt területeket/sávokat kiemelten kell kezelni az írott részben, és ugyanúgy megjelölni a térképeken is, azokra pedig építési tilalmat kell bevezetni és elrendelni, amely az illető tervek végleges jóváhagyása után törvény-erővel bír. Amint a Poklos-patak esete is bizonyítja, nálunkfelé ezek az előírások is csak papíron léteznek. A Poklos-patak, illetve a megyeközpont szempontjából oly fontos árvíztározók helyét a rendszerváltás után sűrűn beépítették, és most már ott halad át az időközben jóváhagyott, néhány éve már épülőfélben  lévő délkeleti terelőút is. Továbbá a két község falvainak belterületét is jelentősen megnövelték, amiből megint csak arra a következtetésre jutunk, hogy sem a megyei tanácsnak, sem a Vízügynek nem volt mindezek ellen semmi kifogása. Jelenleg Marosvásárhely belterülete összeér Jedd és Koronka belterületével, és így az összefolyásnál elképzelt árvíztározó számára már zsebkendőnyi hely sem maradt. Az új belterületi határokkal a jeddi ágon már sehol sem lehet árvíztározót építeni, míg a koronkai ágon csak a Sóskút-patakon maradt némi hely. Mindezek ellentmondanak a Vízügy által ismertetett árvízvédelmi terv előirányzatainak. Ezek után hogyan lehetne másképpen jellemezni a hatósági magatartást, mint hogy felelőtlen?

Kelemen Árpád