Nem király, csak záros időtartamra választott elnök, szerencsére, de az anderseni mese főhősére emlékeztet újfent az a húzása is az egykori szebeni városgazdának, hogy nem ment el a legfelső bírói tanács újonnan választott elnökének beiktatására.
Nem király, csak záros időtartamra választott elnök, szerencsére, de az anderseni mese főhősére emlékeztet újfent az a húzása is az egykori szebeni városgazdának, hogy nem ment el a legfelső bírói tanács újonnan választott elnökének beiktatására. Igaz, hogy őt is megilleti a szabadság, mint bármely más munkavégzőt a földkerekségen, de ha valaki a közhivatalok megfelelő működéséért felel, akkor egy ilyen esemény megérdemelte volna a pihenés megszakítását. Már csak azért is, hogy az adófizető legalább komolyan vegye a jól végzett munkáról regélő kampányszlogent.
Mert az igazságszolgáltatási rendszerben az idei fontos esztendő, hiszen több kulcsfontosságú intézményben vezetőcsere esedékes, elég csak a korrupcióellenes vádhatóság vezetői posztját vagy az országos főügyészt említeni. Ezeket az a bírói tanács véleményezi, amelyik elnökének beiktatására az országgazda nem tette tiszteletét, rá csak a kinevezés hárul az eljárásban. És hogy mennyire fontos kérdés ezeknek a tisztségviselőknek az ügye, azt az utóbbi években láttuk, amikor a közpénzeket eltérítő politikusok ellen hajtóvadászat indult.
Amin jócskán lenne még mit javítani. Mert afelett nem lehet vita, hogy minden vétkesnek el kell nyernie a méltó büntetését, de az igazságszolgáltatási folyamat nyilvánosság előtt zajló részével ideje lenne már kezdeni valamit. Pontosabban el kéne zárni a még vizsgálati szakaszban levő ügyek információt szivárogtató csapjait. És e tekintetben a vádhatóságok térfelén lehet érdemben tenni. A sajtó minden olyan információra lecsap, aminek hírértéke van, és a legtöbb médiaorgánum a jelek szerint fabatkát sem ad a gyanúsítottak és vádlottak közti különbségtételre, vagy arra, hogy a jogerős ítéletig bárkit megillet az ártatlanság vélelme. De ez csak akkor történhet meg, ha a vádhatóságtól kikerül az információ olyankor is, amikor még nem tartozna a nyilvánosságra.
Amúgy ez sem mindig rossz dolog, mert így derülhet fény arra, hogy egy állítólagos jogállamban még mindig jócskán vannak politikai hátszelű ügyek, amik csak arra jók, hogy csámcsoghasson rajta a pártházakból irányított hírtévék hada, a gazdák potenciális választóit távirányítandó. És az is látszik, hogy a vádhatóságok és bírák munkája távolról sem makulátlan. A legjobb példa erre a székelyföldi terrorbotrány, amelyben ma esedékes egy újabb ítélet a második gyanúsított fogságban tartásával kapcsolatban. Nem az ügyészség szivárogtatta ki, hogy az állítólagos terroristák védői csak percekre láthatták a vaskos dossziékat, és a bírák úgy döntöttek letartóztatásról meg vizsgálati fogságról, hogy közben nem készült tűzszerészeti szakvélemény arról, hogy a megtalált petárdákból lehetséges-e bombát készíteni, és ha igen, milyent. Egyszóval van jócskán homokszem ebben az igazságszolgáltató gépezetben, de félő, hogy ezt nem a meztelen király fogja onnan kitakarítani. Pedig azért fizetjük.
