Mezőmadarason mindig nyár van

Jelképesen persze, hiszen az immár huszadszor megszervezett helyi képzőművészeti alkotótábor mindig nyáron, augusztus vége felé nyitja meg kapuit, így hát az olyankor ott dolgozó vendégművészek e szabadba csalogató, gyümölcsérlelő, napfényes évszakban találkoznak a faluval és környékével, abból a nyári hangulatból merítenek ihletet, nem tapasztalva, milyen ott élni, amikor a tél leple borítja a tájat s a hideg határozza meg, mivel foglalkoznak, hogyan élnek az emberek. A mezőmadarasi téli látkép, illetve életkép festői megörökítése a helység szülöttére, az alkotótábort kezdeményező és azt azóta is teljes odaadással szervező, működésére nagylelkű támogatókat találó Czirjék Lajosra marad. Van is neki Mezőmadarasról téli festménye is bőven, de nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy a nyár végi, ősz eleji művészi tábortermés mindig gazdag, az elvárásoknak megfelelő legyen. Akár ott termelték ki, gyűjtötték egybe a helyi műgyűjteményt gyarapító képeket, plasztikákat az egyhetes, tíznapos együttlét idején, akár hozták magukkal azokat a meghívott alkotók. Így is, úgy is eljárhatnak, annál is inkább, mivel a táborozók a művészi törekvések igen széles skáláját képviselik, lakhely és életkor tekintetében is sok az eltérés közöttük. Ez a gazdagodó kollekció kétségtelen előnyére válik. Az évente megrendezett és Marosvásárhelyen is bemutatott közös kiállításaik is jól jelzik ezt. Ugyanúgy az unitárius egyházközség Bolyai téri Dersi János termében december 5-én nyílt idei jubileumi tárlat, amely az eltelt két évtized tábori kollekciójából mutat be válogatást. 34 hazai, illetve külföldi festő, szobrász, grafikus, díszítő- és fotóművész, alkotótábori törzstagok és újonnan csatlakozók művei töltik meg a népszerű vásárhelyi kiállítóteret. Ahogy mondani szokás, ahány, annyiféle, tradicionális és kísérletező, a tájat, faluképet, az embereket, helytörténetet, népművészetet, a kisrégióban tapasztalt életérzéseket sokféleképpen, reálisan vagy formabontón, drámaian vagy derűsen, humorosan ábrázoló, átlényegítő munkák. Színesek és fekete-fehérek, tónusokat harmonizálók vagy ütköztetők, a hagyományos mintázás jegyében fogantak, vagy a megszokott formáktól elrugaszkodók. Hosszasan mélyülhetnénk bemutatásukba, maradjon a tárlatlátogatókra a felfedezés öröme. Azt viszont érdemes hangsúlyozni, hogy Mezőmadaras híre ennek az alkotótábornak köszönhetően is sokkal messzebbre jutott el, mint amennyire valaha is számíthattak e sikeres kulturális létesítmény létrejötte előtt. Marosvásárhelytől Szegedig, Csíkszeredától Debrecenig, Kolozsvártól Pápáig, Bánffyhunyadtól Vajdahunyadig, Tordától, Nagyszebentől Hollandiáig igen tág az a földrajzi kör, ahonnan a tábor résztvevői származnak. Ez sem akármi, de Czirjékék és alkotó vendégeik következetesek abban is, hogy vándorkiállításokon minél több vidéken adjanak hírt magukról. Nemcsak Mezőmadaras és Marosvásárhely ismerheti meg rendszeresen az aktuális táborozás műtermését, másfelé is elviszik az anyagot. Jelenleg is nyitva egy olyan kolozsvári tárlat, amely a Maros Mezőségi Művésztelep égisze alatt állítja közönség elé a madarasi munkákat. És folyamatosan hallani olyan egyéni kiállításokról, amelyeken a mezőmadarasi tábor egyik-másik résztvevője vállalkozik megmérettetésre. Orth István művei például jelenleg a budapesti Semmelweis Egyetem Szalonjában láthatók, Bara Barnabás a csíkszeredai Studio 9 csoportos tárlatán állít ki kollégáival, Deleanu Márta és Nagy Anna Mária tordai művészekkel köszönthette a művészetkedvelőket, a kolozsvári Forró Ágnes a mostani marosvásárhelyi IV. Gra-fo-media Szalon egyik kiállítója, a debreceni Gonda Zoltán nemrég Nyíregyházán mutatkozott be, és még folytathatnám tovább. Sajnos veszteségekben is részük van. Alig nyílt meg a vásárhelyi kiállítás, máris érkezett a szomorú hír: elhunyt a tábor egyik leghűségesebb törzstagja, a pápai Katona György festőművész. Immár csak az emlékét őrizhetik Mezőmadarason is, és nyilván azokat az ihletett műveket, amelyek a művész korábbi madarasi élményei nyomán születtek. Ez is nyomatékosítja az ottani alkotótábor értékteremtő érdemeit. Ennek tudata is ösztönözheti az alkotótábor fenntartóit a sosem könnyű folytatásra. 

Az elmúlt másfél évtizedben marosvásárhelyi, kolozsvári, vajdahunyadi, kassai, debreceni, bánffyhunyadi, temesvári, szatmárnémeti, budapesti, sepsiszentgyörgyi, szegedi, kiskunfélegyházi, segesvári, székelyudvarhelyi, pápai, csíkszeredai művészek fordultak meg Mezőmadarason, a Czirjék Lajos által megálmodott és megszervezett alkotótáborban. A Marosvásárhelyen élő, mezőmadarasi születésű festőművésznek mások példájából kiindulva tizenöt évvel ezelőtt támadt az ötlete, hogy szülőfalujába is jöjjenek képzőművészek, örökítsék meg a székely mezőségi település jellegzetességeit, azt a tanyasi világot, amely Erdélyben már elég ritka, azokat a régi házakat, portákat, amelyeket még nem semmisítettek meg a korszerűsítés jelszava alatt. „A cél az volt, hogy a falu hírét elvigyék az itt megforduló vendégek, beszéljenek róla, vigyék el a hírét a nagyvilágba ennek a kis mezőségi településnek, amely még őrzi a hagyományait, és ahová érdemes időnként eljönni pihenni, feltöltődni” – magyarázta lapunknak Czirjék Lajos. 

(Ezt a cikket a Krónikából másolták: https://kronikaonline.ro/kultura/mezomadaras-a-kepzomuveszetben)