Mezőcsávás

Két nyertes pályázata van a községnek a LEADER vidékfejlesztési egyesületen keresztül.

Infrastruktúra-fejlesztés 

Mezőcsáváson több községfejlesztési munka is folyamatban van. Zajlik a csatornahálózat kiépítése (fotó), egyelőre a fővonalat építik  az országút mentén, amely összeköti Mezőszabadot, Mezőcsávást és Mezőfelét. A munkálatokat az országos vidékfejlesztési alapon keresztül támogatják. Értéke 1,8 millió euró, amiből 800.000 eurót a polgármesteri hivatal áll bankkölcsönből. A munka befejezésének határideje 2020. február, azonban a versenytárgyalás nyertes cége, a marosvásárhelyi Energoplus Kft. munkásai nagyon lassan haladnak. Eddig alig 10%-át végezték el a tervezett munkának, így a polgármester felszólította a céget, tegyenek meg mindent, hogy idejében végezzenek, mert ha nem, felbontja a szerződést, és új versenytárgyalást írnak ki. A cég képviselői munkaerőhiányra hivatkoznak, de a magyarázat nem változtat a helyzeten. 

Ugyancsak a vidékfejlesztési alapból finanszírozzák a vezetékvíz-hálózat kiépítését Mezőménes, Mezőkölpény és Bazéd falvakban. Jelenleg folyamatban van a versenytárgyalás a kivitelező kiválasztására. A beruházás értéke 6,4 millió lej. A tervek szerint jövő tavasszal foghatnak hozzá a munkához. 

Két nyertes pályázata van a községnek a LEADER vidékfejlesztési egyesületen keresztül. Az egyiknek köszönhetően a mezőcsávási általános iskola udvarára műfüves sportpályát létesítenek. Erre szükség is volt, hiszen így az iskolásoknak lesz egy korszerű pályájuk, ugyanakkor a létesítményt a községbeli fiatalok is használhatják. Öltöző és lelátó nem készült, előbbi ugyanis az iskola udvarán levő fedett sportteremben van. A pályára 55.000 eurót fordítanak, remény van arra, hogy a jövő hónapban fel is avatják. A másik pályázattal egy multifunkcionális traktort vásárolt a község, amely hamarosan meg kell érkezzen. Ennek az értéke 32.000 euró, amiből a tanács önrészként 4000 eurót fizetett ki. A munkagéppel árkot takaríthatnak, felszerelhetnek rá fűnyíró kart, idővel hóekét vásárolnak hozzá és csúszásgátló anyagot szóró berendezést is, az utcák karbantartására is alkalmassá teszik. 

Nemsokára befejezik a mezőfelei művelődési ház tetőzetének javítását. Kicserélték a tartóléceket, és új tetőcserepet tesznek. A polgármesteri hivatal saját költségvetéséből fedezi a renováláshoz szükséges 78.000 lejt. Szabó József Levente polgármester hangsúlyozta, hogy itt nemcsak esküvőket és torokat tartanak, hanem élénk művelődési élet is van. Két éve működik a Mezőfele Gyöngye Egyesület, amely hagyományőrző néptánccsoportot hozott létre, és színjátszó csoportot is működtetnek. Létezik az Összefogás Mezőfeléért szervezet, amely különböző közösségi rendezvényeket szervez. Jelenleg a falu ravatalozójának építéséhez gyűjtenek adományt a falubeliektől. A polgármester azt is elárulta, hogy hasonló tetőfedési munkát ütemeztek be Mezőkölpényben és Mezőménesen is. 

Sikerült néhány községi utat rendbe tenni. Helyi költségvetésből leaszfaltozták a kölpényi és a ménesi utat. Az egyik 1000 méter, a másik 1350 méter, ugyanakkor kátyúztak a Galambod felé vezető úton is. Az útjavításra 1,2 millió lejt fordított az önkormányzat. Tervben van Mezőcsáváson 12, Mezőszabadon 12 utca leaszfaltozása. Egyelőre megpályázták a finanszírozást az országos vidékfejlesztési alapnál. A folyamatot ismerve, csupán 2019-re várható a kivitelezés. 

Nem csak tüzet oltanak 

Három éve alakult meg Mezőcsáváson az önkéntes tűzoltó-alakulat, amelynek vezetője Iszlai Győző Levente, aki a kezdetekre úgy emlékszik vissza, hogy „katasztrofálisan indult a katasztrófavédelem”. 

– Úgy kezdtem el a munkát, hogy kaptam egy asztalt, egy széket és egy számítógépet, aztán kerültek megfelelő emberek is – emlékszik vissza a kezdeti időszakra a csoportvezető.  – Mezőcsávás nyolc faluból áll, így községi szinten igen nagy területre kell felügyelni. Arra törekedtem, hogy minden faluban legyen legalább négy-öt ember, akit szükség esetén riasztani lehet. Először befogadtuk azokat, akik hivatásos tűzoltók voltak, majd meghirdettük a lehetőséget, és nagyon sokan jelentkeztek. Többen a várólistára kerültek, hiszen az anyagiak miatt csak korlátozott létszámban tudtunk szerződést kötni az érdekeltekkel. Jelenleg a csoport 36 tagból áll. A helyi tanács és a polgármesteri hivatal felkarolta a tevékenységet, mindenkinek egyenruhát vásárolt, ugyanakkor biztosítják a működéshez szükséges anyagi hátteret is. A hivatásos tűzoltók rendszeres felkészítőt tartanak, mi több, egy cégen keresztül sikerült képzést szervezni és oklevelet is adni az önkénteseknek, így mindenki szakképesítéssel rendelkezik – mondta a csoportvezető. 

Az alakulat rendszeresen – falunapokon, de nem csak – bemutatót tart a községben. Eljutnak iskolákba is, hogy felvilágosítsák a diákokat a tűzvédelmi szabályokról. 

Az önkéntes alakulatot bármilyen, a község területét és a környékét érintő sürgősségi hívás esetén értesítik. Volt amikor elszabadult bikát kellett befogni vagy darázsfészket felszámolni, vihar esetén gondoskodtak a földre esett villanyvezetékről, eltávolították az útra esett fákat, ágakat. Legtöbbször tarlótüzek miatt riasztották őket. Utóbb, mintegy másfél éve Galambodon meggyúlt az adventista imaház, a tűzoltásban segítették a marosvásárhelyi katasztrófavédelmiseket. S volt amikor gépkocsibalesetnél a helyszínt biztosították. Az alakulat egy teljesen felszerelt tűzoltókocsival rendelkezik. Az autót a marosvásárhelyi tűzoltóegységtől kapták adományként. A járművet Angliából hozták el, a Mezőcsávási Polgármesteri Hivatal az értékének a 20%-át fizette ki, ami a jármű ideszállításának a költsége volt. Ezenkívül a Mezőszabad határában autóbontót működtető cég vezetője, Szikszai Róbert egy terepjáróval is megajándékozta az alakulatot. A járművet bontóba vitték, alkalmazottaival azonban sikerült helyreállítani, és a község használatába adni. Azt tervezi az önkormányzat, hogy a polgármesteri hivatal épülete mögé egy nagyobb garázst épít, ahol a két tűzoltókocsit és a hivatal két járművét is garázsolhatják majd. A hosszú távú tervek között szerepel, hogy az önkéntes tűzoltók éjszakai és hétvégi járőrszolgálatot is vállaljanak, amivel biztonságosabbá tehetnék a települést. 

Iszlai Győző Levente azt is elárulta, hogy férfikórust alakítottak a mezőfelei öregotthon tulajdonosának, Kardos Csabának a vezetésével, és két nyelven – románul és magyarul – komoly műsorral készülnek, amiben természetesen helyet kapnak a „tűzoltóhimnuszok” is. 

Szüreti beszélgetés szőlőről, borról 

A mezőkölpényi borászat által előállított, forgalmazott borok neve, íze nem ismeretlen az értő fogyasztók körében. Ha a hazai bortermelők sorába állítanánk, valahol a jó középmezőnyben lenne, hiszen ma nagyon sok elismert szőlészet és borászat létezik Romániában, Erdélyben, így egyre nehezebb helytállni a piacon. A szakágat érintő kérdésekről szüretelés közben Ilyés Tóth Sándorral, a pincészetet működtető vállalkozóval beszélgettünk. 

Az idén 65 hektárról szüreteltek muskotály, olaszrizling, királyleányka, neuburger, erdélyi leányka, traminer, oportói, burgundi és pinot noir fajtákat. A szőlő egy részét eladták, de a legtöbbet feldolgozták a borászatban. A mezőkölpényi borászat legkeresettebb borai: a királyleányka, a muskotály és sauvignon blanc. Az idén is ezekre összpontosítottak. A gazdálkodó szerint bőséges a termés, a szőlő cukortartalma magas, jó évjárat lesz. Tavaly mint-egy 250.000 liter bor lett, úgy tűnik, hogy ezt az idén is elérik. A bort palackozva, nagy részét ömlesztve forgalmazzák két képviseleti üzletben, a többit pedig ügynökök szállítják el a megrendelőkhöz. 

Ilyés Tóth Sándor elmondta, egyre nehezebben lehet megtartani a piaci helyet, ugyanis az utóbbi években igen sokat fejlődött a hazai szőlőtermesztés, bortermelés. Romániában nagyon sok jó pincészet működik, kiváló borászokkal. Egyre több a szakértő, akik mind a nagy pincészetekben, mind a kisebb háztáji termelésben odafigyelnek a minőségre, és helyet követelnek maguknak a piacon. Ezenkívül nagyon sok jó minőségű, olcsó külföldi bor is van a kereskedelemben. S míg néhány évvel ezelőtt az európai pincészetekből árasztották el borral az országot, most már egyre több ausztráliai, dél-afrikai és más egzotikus országokból behozott bort lehet vásárolni, ami lekörözi a hazai kínálatot. Ilyés Tóth Sándor szerint a közepes méretű szőlészeteknek a legnagyobb gondja, hogy annyi bort állítanak elő, hogy azt nem tudják meginni a baráti közösségben, ugyanakkor még nem érték el azt a mennyiséget, amivel betörhetnének, és jó helyet foglalhatnának el a hazai piacon. A helyzetet csak úgy lehet áthidalni, hogy kiválasztanak három-négy borfajtát, amit kiváló minőségben, megfelelő marketinggel fenntartanak, a többit pedig – ugyancsak minőségi terméket – elérhető áron ömlesztve forgalmazzák, azt a réteget célozva, amely elsősorban családi ünnepekre vásárol nagyobb mennyiségben bort. 

A gondok között elsősorban a munkaerőhiányt említette. A szőlőtőkesorok közötti távolság ugyanis nem alkalmas a gépi szüretelésre, ezért kézzel kell leszedni a gerezdeket. Évente közel 100-an vállalnak idénymunkát a községből külföldön, itthon alig akad olyan ember, akit alkalmazni lehetne. A külföldi juttatást lehetetlen biztosítani. Míg az előző évben ilyenkor közel 70-en dolgoztak a farmokon, az idén alig sikerült 10 embert munkára bírni – mondja a gazda. 

Ami pedig az értékesítést illeti, a legnagyobb problémát a szakágban a hazai terméket előtérbe helyező stratégia hiánya okozza. Míg Németországban – maga is meggyőződhetett erről – arra törekednek, hogy az üzletekben, vendéglátó- és -fogadó egységekben a saját térségi borokat forgalmazzák, addig nálunk – a minőség rovására – az olcsóbb, más vidékeken készült, vagy külföldi borok kerülnek a vendégek asztalára. Az is igaz – mondja –, hogy a megfelelő hozzáállás hiánya miatt nincs kialakulva a zárt élelmiszerlánc rendszere. „Nem az a hazafi, aki lobogtatja a zászlót, hanem az, aki a szomszédból vásárolja meg a sajtot, a kenyeret és a jó bort, hogy ezzel segítse azt, aki az anyaföldből előállította azt” – hangsúlyozza beszélgetőtársam, aki azt is elismeri, hogy generációváltásra van szükség a mezőgazdaságban is. 

Többször próbálkozott azzal, hogy a Mezőségen szövetkezetet alakítson, hiszen így olcsóbban lehet felvásárolni az input anyagokat, és természetesen jó áron lehet nagyobb mennyiségben eladni a megtermelt javakat, ám sajnos – kevés kivétellel – ezt a gazdák még mindig nem értik. Ragaszkodnak a sajátjukhoz. S ez érvényesül a vendéglátóiparban is. 

Pedig igen nagy bajba kerülhet a szakágazat, ha 2020-tól megszűnik a támogatás – mondja, majd hozzáteszi: a Mezőségre különösen oda kellene figyelni, hiszen gazdaságilag ugyanolyan hátrányos övezetnek számít, mint a hegyvidék, mivel a szétszórt, tanyák által tarkított vidéken kevés az infrastruktúra-beruházás. Vannak falvak, ahol nincs víz, rosszak az utak, nagyok a távolságok… Mindezek ellenére nagy gazdasági potenciállal rendelkezik, hiszen kiváló a föld minősége, van ahol nagyobb területű, a kor követelményeinek megfelelő gazdálkodást lehet végezni. 

A cég jövőjéről csak annyit árult el: „nem tudunk annyit termelni, hogy bankkölcsön nélkül előrevigyük a gazdaságot”. Jól jött a Pro Economica Alapítvány támogatása, aminek köszönhetően a környékbeli gazdálkodók, így ők is, traktorokat, gépeket vásárolhattak. Ez valóban előrelépés. De lehetne nagyobbakat is lépni. Azt mondják, a jó bornak nem kell cégér, de a még jobbhoz ennél többre van szükség. Ehhez elsősorban politikai akarat kell és kitartás. Mert van amire alapozni – állapítjuk meg közösen.