Azon kesereg egy hírügynökségi jelentés szerint a felsőoktatási intézmények vezetőit tömörítő rektori tanács elnöke, hogy drámaian visszaesett az egyetemisták száma az utóbbi években.
Azon kesereg egy hírügynökségi jelentés szerint a felsőoktatási intézmények vezetőit tömörítő rektori tanács elnöke, hogy drámaian visszaesett az egyetemisták száma az utóbbi években. Mint a nyilatkozatból kiderül, teljesíthetetlen az országnak és az Európai Uniónak a felsőfokú végzettek társadalmi arányára vonatkozó közös vállalása. Ha ez a statisztika a kitűzött időpontra majd nem fog elég jól mutatni, azért valószínűleg néhány bürokratát rendesen megizzasztanak majd a felettesei. De nem ez a valódi baj.
Sokkal nagyobb gond, hogy a felsőoktatási szakik a kiadott diplomák számának csökkenésén aggódnak, és a médiát ostorozzák, amiért azt állítja, hogy túl sok az egyetemista, miközben a munkaerőpiacon sokkal több fiatal diplomásra van szükség. Egy igen összetett problémakörnek a statisztikák oldaláról való megközelítése a legkönnyebb út, de nem biztos, hogy valamilyen célhoz is elvezet. Ugyanis, ha az egyetemisták előtt olyan jövőkép lenne, amely szerint érdemes tanulni, mert a komoly munkával megszerzett diplomával majd tisztességesen megfizetett álláshoz is lehet jutni, alighanem a statisztika is javulna, de nemcsak a bürokraták, hanem az egész társadalom szemszögéből előnyösen. Mert azt elhihetjük, hogy elsősorban a diplomagyárnak minősíthető magánegyetemeket igencsak aggasztja a megélhetést biztosító kliensek számának apadása, de a társadalom szemszögéből sokkal fontosabb az, hogy ne csak sok diplomás legyen az országban, hanem minél több diplomás fiatal juthasson jó álláshoz, itthon kamatoztatva tudását. Nincs abban semmi csoda, ha kevesebben tolakodnak az egyetemek kapujában, mikor gyakorlatilag szinte mindenkinek van olyan diplomás hozzátartozója, aki teljesen másból él meg, mint amit az egyetemen tanult. És szinte ugyanannyi példát hozhatnánk fel olyan fiatalokra is, akik a diplomaszerzés után a vándorbotot választották, és más országban váltják megélhetésre az oklevelet. Vajon a választott pályájukról más szakterületre kényszerülő diplomásokról és a kivándorolt fiatalokról is vannak pontos statisztikái a rektoroknak? Csak gyaníthatjuk, hogy nincsenek, ám érdemes lenne a problémakört erről az oldalról is adatokba önteni, aztán tárgyalóasztalhoz ülni a gazdasági és a politikai szféra képviselőivel is. Mert ez a három csoport közösen tudna élhető jövőképet rajzolni a fiatalok elé, reálgazdaságot és beruházókat támogató törvénykezés, versenyképes oktatási rendszer és a tisztességes munkát megbecsülő társadalmi morál kialakításával. Akkor biztosan tolonganának a fiatalok a jó egyetemek kapuinál, és az adófizető is elégedett lehetne, hogy az oktatási rendszerre kiadott nem kevés pénzét értelmesen költik el a közügyek intézéséért felelősök.
