2020. szeptember 23., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ez a neve annak a parányi szigetnek, amelyet évek óta minden hét első délutánján óvodás és iskolás korú, kalandra kész „bennszülöttek” lepnek el.


Ez a neve annak a parányi szigetnek, amelyet évek óta minden hét első délutánján óvodás és iskolás korú, kalandra kész „bennszülöttek” lepnek el. Magyar és román gyerekek hangja fonódik itt össze, miközben papírból kiselefánt, fonalból pulikutya, turkálós posztóból és Bucsinról hozott tobozokból méhraj születik. Aligha van olyan környékbeli gyerek, aki ne kukkintott volna már be legalább egyszer a Maros Megyei Könyvtár kövesdombi 3-as fiókjába, ahol 2009 novembere óta működik alkotóműhely.

Hogy született az ötlet? – kérdeztük Illyés Claudia könyvtárost, aki pár héttel azután, hogy a dombi könyvszigetre került, elindította A mellettünk lévő csodát.

– A marosvásárhelyi elítéltek számára szerveztünk tevékenységeket, így kerültem kapcsolatba Mirabela Nicuşan börtönpszichológussal, aki egy alkalommal felvetette, hogy szívesen elhozná a gyerekét a szünidőben a könyvtárunkba, ha lennének valamilyen szabadidős tevékenységeink. Innen indult az egész. Az alkotóműhely neve (Miracolul de lângă noi) is Mirabela nevéből született, hiszen végül is ő volt az ötletgazda. Az első foglalkozáson eszembe sem jutott, hogy egyszer még közösségformáló szerepet is betölt ez a kezdeményezés. Akkor vécépapírból készítettek gurigát a gyerekek, az ablak mellett ténykedtek, és az arrajárók észrevették, hogy idebent történik valami. Azóta nemcsak a Kövesdombról, hanem a Tudor negyedből, sőt Marosszent-györgyről is jár hozzánk néhány gyerek. Kézműveskedünk, főzünk, időnként meghívunk valakit – egy cipészmestert is vendégül láttunk már –, aki szakmája fortélyaival kápráztatja el az aprónépet. A tűzoltóknál is tiszteletünket tettük, legutóbb pedig az állatkertben szereztünk ilyen jellegű élményeket. Ugyanakkor rendszeresen bábozunk, magyar és román nyelven is. Egyszer magyarul beszélő hidegvölgyi roma lányok jöttek el hozzánk, mondtak egy mesét, aztán a műhelybeli gyerekek elkészítették a szereplőket és el is játszották a történetet.

A két nyelven zajló tevékenységek egy csapattá „rázták össze” az apróságokat. Volt olyan magyar fiúcska – mesélte a könyvtáros –, aki kezdetben kötekedett a román gyerekekkel, néhány együttlét után azonban egészen megváltozott, az utcán is messziről köszönt, ha meglátta más nemzetiségű társait, és az egyik román anyukával is szorosabb barátságot kötött. Gátlások, előítéletek illantak el a könyvek, játékok szigetén, és közben az olvasótábor is növekedett. Míg kezdetben napi öt látogató tért be a könyvtárba, mostanában nyolcvanan is eljönnek ide egy nap. Van olyan gyerek, aki inkább lemond egy kirándulásról az alkotóműhelyes móka kedvéért, és arra is volt már példa, hogy egy szülő úgy vette rá a leckeírásra gyerekét, hogy kijelentette, ha elmulasztja a házi feladatot, nem mehet könyvtárba. Claudiának mindez sikerélmény, csak azt sajnálja, hogy a könyvállomány nagyrészt régi, szakadt kiadványokból áll, kevés a gyerekszemnek igazán tetsző, új könyv. A kövesdombi könyvtáros úgy döntött, a nyári szünidőben is megpróbálja meseközelben tartani a gyerekeket, ezért júliusban minden szerda délelőtt fél 11-től a könyvtár melletti játszótéren két nyelven zajló felolvasásra várja az aprónépet és természetesen a nagyobbakat is. A mesedélelőttökről időben hírt adunk.