Megszűnik a tejkvótarendszer

Rövidesen megszűnik az unióban eddig alkalmazott tejkvótarendszer, ami újabb kihívás a tejtermelő gazdáknak és a tejfeldolgozó üzemeknek.

Fotó: Nagy Tibor

Rövidesen megszűnik az unióban eddig alkalmazott tejkvótarendszer, ami újabb kihívás a tejtermelő gazdáknak és a tejfeldolgozó üzemeknek. Szakemberek véleménye szerint a nyugati országokból származó olcsóbb tej visszaszorítja a hazai tej felvásárlását, és a nagy mennyiségű importtermékek elárasztják a piacot. Az előrevetített új piaci helyzetben a helyi termelőknek nem lesz könnyű helytállni, hiszen már tavaly ötven tejgyár zárt be. E kérdéskörről Bartha Mártonnal, a mezőpaniti Therezia tejfeldolgozó gyár igazgatójával, illetve Csergő Attila kereskedelmi igazgatóval beszélgettünk.

– Mit jelent a tejkvótarendszer megszüntetése a hazai tejtermelők és -feldolgozók számára?

– A tejkvótát az unióban annak idején a tejpiaci szabályozás miatt vezették be, ezzel a túltermelést akadályozták meg. Egyensúlyt próbáltak teremteni azon országok között, ahol esetleg kevesebbet termelnek és drágább a tej, illetve ahol többet termelnek és olcsó a tej. Hogy ez jó volt vagy nem, vitatható. A tejtermelés, a mennyiségek követése és a kvótateljesítés nagyon szigorúan ellenőrzött volt az unióban, beleértve Romániát is. Kvóta-túlteljesítés esetén büntetéssel kellett számolni. Pár éve ismert tény, hogy a tejkvótát eltörlik. Ez most következik be, új helyzet, ami szabadpiacot teremt. Mit jelent ez? Ha a termelő nagy mennyiségű tejet termel nagyon olcsón, akkor előnyben van azokkal szemben, akik drágán termelnek kisebb mennyiséget. Románia nem tartozik a nagy tejtermelők közé, a megszabott tejkvótájának a felét tudta teljesíteni.

– Mi fog történni most a szabadpiacon?

– Felbomlik a tejkvóta által eddig fenntartott mesterséges egyensúly. Mindenki annyit termel, amennyit akar, és annyit ad el, amennyit tud. Mivel köztudott volt, hogy a kvótát eltörlik, a nyugati gazdák időben befektetéseket eszközöltek, farmokat, kapacitást, állományt növeltek, hogy nagyobb mennyiségű tejet, tartalékot termeljenek, amivel a piacra tudnak törni. Nagyobb mennyiséggel nagyobb piaci erőt képvisel a gazda, sokkal könnyebben tud alkudozni. Nem mindegy, hogy napi 30 ezer liter tejet vagy kisebb mennyiséget kínál eladásra. Aki olcsón tud termelni, előnyben lesz. S ha nem termel olcsón, a drága terméket nem fogja tudni értékesíteni. Romániába jelenleg elég nagy tejmennyiséget importálnak, s várhatóan a behozott tej mennyisége tovább nő. Lesz olyan tejfeldolgozó, amely a nagyobb profit érdekében a külföldről behozott olcsóbb tejet fogja megvásárolni. De vannak olyan feldolgozók is, amelyek hűek maradnak a beszállítóikhoz. Nehéz helyzet ez, mert a feldolgozót döntés elé állítja: a helyi drágább tejet, vagy a külföldről hozott olcsóbb tejet vásárolja meg? A tejterméket azonban alacsonyabb áron tudja értékesíteni. Amíg van árrés, addig van amiből gazdálkodni, nem vészes a dolog, de amikor nincs árrés, akkor kezdődnek a problémák.

– Tavaly a kvótarendszer feltételei mellett is nehéz piaci helyzetben voltak a hazai tejgyárak. Milyen további tényezők váltották ki ezt a krízishelyzetet?

– A kvóta eltörlése csak egy része a problémának. Sok minden összejött az európai piacon 2014-ben és 2015-ben. Kína lemondott az európai tejtermékekről, és visszatért az új-zélandi termékekhez, az unió ott maradt az eladatlan áruval. Aztán közbejött az Oroszország elleni embargó, megszűnt az orosz piac is, az embargó a termékeket bent rekesztette az unióban, aminek piacot kell találni, többek között Romániában. Itt a termékeket a termelő országában gyakorolt árak töredékéért árusítják. A hazai termelőknek ezekkel az árakkal kell felvenni a versenyt – mondta Csergő Attila kereskedelmi igazgató.

– Mi fog történni a mezőségi tejtermelőkkel ebben a kontextusban? Mire számíthatnak? Fennáll-e a veszély, hogy a gazdák jövedelem nélkül maradnak? – kérdeztük Bartha Márton igazgatót.

– Tudni kell, hogy a nyugati tejtermelők annyi tejet termelnek, amennyit csak akarnak. Tudjuk, ha a szabadpiacon valamiből nagyon sok van, annak az ára le fog esni. Ezt a kvótarendszer eddig nem engedte meg. Mostantól megengedi. Ha rengeteg tejet termelnek, rengeteg terméket fognak gyártani. Amúgy is terméktöbblet van Nyugaton, a szükségletük többszörösét állítják elő. Ebből következik, hogy hozzánk sokkal több tej és tejtermék fog bejönni Nyugatról, mint eddig, az árak pedig csökkennek. Nem csak a termékeknek esik le az áruk, hanem a tejnek is, ami tavaly októbertől csökkenőben van.

– Hogyan reagálhatnak erre a helyi termelők?

– Kétféleképpen. Vagy kétségbeesnek, s azt mondják, eladják a teheneket, és más tevékenységbe kezdenek, vagy azt mondják: igaz, olcsó most a tej, de tovább fogok termelni. Igaz, kevesebb lesz a profitom, de a megélhetésemet valahogy csak megoldom itthon, ugyanúgy, mint eddig, tejtermeléssel. A mi üzenetünk a tejtermelőknek az, hogy igaz, olcsóbban – mert a tej ára csökkenőben van, hogy hol áll meg, nem tudjuk! –, de ezután is felvásároljuk tőlük a tejet. Sok tejgyár otthagyta, vagy ott fogja hagyni a tejtermelőket, illetve értesítették őket, hogy az eddig felvásárolt mennyiségnek csak a felét fogják átvenni. Ezek konkrét tények. Személy szerint azt tanácsolom a termelőknek, hogy ne essenek kétségbe, mert az elmúlt tíz-húsz évben voltak még ilyen hullámvölgyek. Volt úgy, hogy tejtöbblet volt, volt úgy, hogy tejkrízis volt. Ez minden mezőgazdasági termékre érvényes, a piac mindig is hullámzó volt és lesz. Mivel egy fejőstehenet „elő-állítani” nem olyan egyszerű, három-négy évbe telik, nem érdemes azt a hibát elkövetni, amit tíz évvel ezelőtt elkövettek, amikor leesett a tej ára. Eladták a teheneket, és elmentek különböző építkezési vállalatokhoz dolgozni. Közben az építkezések leálltak, s az emberek újra visszajöttek a mezőgazdaságba, de a teheneket kétszer drágábban vásárolták meg, mint ahogy eladták. Nehezen álltak vissza a négy-, öt-, hattehenes gazdaságra, amit korábban felszámoltak.

– Jelenleg mennyi a tej felvásárlási ára?

– Országos viszonylatban a tej ára 70 bani és 1,30 lej között mozog. Az ár a leszállított tej mennyiségének függvényében alakul. Ha valaki naponta 2000 liter tejet szállít le, az ár magasabb. Ha valaki tíz liter tejet visz a csarnokba, evidens, hogy kevesebbet kap, bárhol legyen az országban. Ez minden régióra érvényes, függetlenül attól, hogy Botoşani-ban vagy Szovátán értékesítik a tejet.

– A termelők mindig keveslik a tej felvásárlási árát.

– Persze, mi is kevésnek tartjuk a tejtermékeink árát, mi is többet szeretnénk kapni azért, amit eladunk. A szabadpiac azonban az árakat kiegyensúlyozza.

– Visszatérve a tejkvótához, hogyan látja, hogyan lehetne kivédeni a hazai tejipar összeomlását?

– A következőkben látom a lehetőséget: az első, ha az állam 24 százalékról 9 százalékra csökkentené a héát, a második, ha az állam támogatná a tejtermelőket. Nem akkor kell segíteni, amikor már „kimúltak”. Nem! Most kell a gazdák mellé állni. Az újraélesztés sokkal többe kerül, mint az azonnali segítség. Ha a román kormány nem száll be a gazdák megsegítésébe, akkor gondok lesznek, mert egyre kevesebb lesz a helyben termelt tej. Egy másik fontos üzenet: ha az orosz embargónak vége lesz, újra fellélegezhetünk egy kicsit, mert akkor a nyugatiak nem „nyomják be” hozzánk a termékeket sokkal olcsóbban, mint ahogy otthon árulják. A nyugatiak otthon igyekeznek stabilan tartani az árakat.

– A Therezia vezetőjeként többször hangsúlyozta, hogy a helyi termelőkre alapoznak.

– Mi egy liter tejet sem importáltunk. Viszont késztermékeket exportálunk különböző országokba. Mi továbbra is azt hangsúlyozzuk, hogy a helyi termelőkre alapozunk, velük szeretnénk együttműködni. Viszont ezt a hullámvölgyet mi is, a tejtermelők is ki kell védjük. Reméljük – s miért ne legyünk optimisták –, felível a hazai tejipar és a tejtermelés is. Ezt olyan körülmények között tesszük, hogy tavaly országos viszonylatban ötven tejfeldolgozó zárt be, 180-ból 130 maradt. A piacon megmaradni egyre nagyobb kihívást jelent, de nem lehetetlen. Ha profi módon dolgozunk, nem lehet meghátrálni. Helybeli termelőktől vásárolt tejből akarunk hazai termékeket gyártani. Ez kell tudatosodjon a vásárlókban is: hazai terméket kell vásárolni, amivel támogatják a termelőt és a feldolgozót egyaránt. Ki kell tartani! Ez a kihívás – mondta Bartha Márton igazgató és Csergő Attila kereskedelmi igazgató.