Nem lenne oly égbekiáltó szentségtörés, ha a székelyek megkapnák az autonómiát, sőt, jobb lenne az ott élő románoknak is. Csak bizonyos politikusok veszítenének. Okafogyottá válna a nacionalizmus, s nem tudnák kijátszani az egyelőre még oly „jövedelmező” magyar kártyát.
Immár a haza-, nemzetféltő, és újabban a Székelyföld miatti aggódás terhét is malomkőként cipelő „hazafiak” is megnyugodhatnak. Hiszen két évtizede se nappaluk, se éjjelük, annyira félnek, hogy mi lesz Székelyföld sorsa: leválik vagy nem válik le az országról, viszik-e a magyarok, mi lesz, ha valami csoda folytán megkapják az autonómiát. Leginkább, persze, azon aggodalmaskodnak, hogy mihez kezd(ene) magával a székelység, mert szerintük ez a régió Románia legelmaradottabb térsége… Ha ez sem lenne elég, akkor azon szoktak „búsulni”, hogy a székelyek nem beszélik „anyanyelvi” szinten az ország „hivatalos” nyelvét.
Ennyi aggodalom még egy székely embernek is sok, de szerencsére a számok néha rácáfolnak az „aggodalmaskodókra”. Olvasom, hogy ha úgy adódna, Székelyföld nagyon jól el tudná tartani magát. Sőt, sokkal jobban élhetnének a székelyek, ha az adóikból nem a fővárost és környékét pénzelnék. Ugyanis, 2010-ben a megyék és Bukarest 31,89 milliárd eurót fizettek be az államkasszába adókból és illetékekből, amiből a kormány 8,216 milliárd eurót osztott vissza számukra, ami a befizetett összeg kb. 25% teszi ki. Ám ez az összeg, a kormánytámogatásokkal kiegészülve, nagyon is eltérő megyénként. Az úgynevezett gazdag megyéknek sokkal kevesebbel kell beérniük, mint a szegényebbeknek. Ég és föld a különbség például Bukarest (26%) és Vaslui (89,3%) között, sőt a szakértők szerint Bukarest az általa befizetett összegből negyedszázadig tudná finanszírozni Ştefan cel Mare földjének költségvetését.
Visszatérve Székelyföldre. Hargita és Kovászna megye a befizetett pénz 59,5%, illetve 60,5%-át kapja vissza az államtól, „megelőzve” moldvai, dobrudzsai társait. Vagyis a székely megyék gazdaságilag jobban állnak az említetteknél. És az is nyilvánvaló, hogy több pénzt adnak, mint amennyit kapnak, ergo, ha nem venné el tőlük az állam, el tudnák tartani magukat, nem szorulnának „központi” támogatásra.
Ezért sem lenne oly égbekiáltó szentségtörés, ha a székelyek megkapnák az autonómiát, sőt, jobb lenne az ott élő románoknak is.
Csak bizonyos politikusok veszítenének. Okafogyottá válna a nacionalizmus, s nem tudnák kijátszani az egyelőre még oly „jövedelmező” magyar kártyát.
