Megnyílt a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé

A hét második fele a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé jegyében vonzott számos érdeklődőt a sepsiszentgyörgyi, illetve csíkszeredai galériákba. A nagy nemzetközi grafikai szemle megnyitóját, díjátadó ünnepségét és kísérőrendezvényeit október 5–7. között tartották Kovászna, illetve Hargita megye székhelyén. Október 5-én Mettrai Pongchomporn thaiföldi művész, a 6. Székelyföldi Grafikai Biennálé fődíjasa egyéni kiállításának megnyitójával kezdődött az eseménysorozat Sepsiszentgyörgyön, a Lábasházban. A kiállítást Vargha Fruzsina művészettörténész, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere nyitotta meg. Ugyanaznap este A madár él / Baász Imre – tanútörténetek és a nyomtatás gondolata című kiállítására, a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérbe várták a közönséget. A kiállítást Miklósi Dénes és Koter Vilmos képzőművészek, valamint a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér munkatársai rendezték. Október 6-án szintén Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban zajlott le a biennálé hivatalos megnyitója és díjátadó ünnepsége. A kiállítást Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora és dr. Kányádi Iréne művészettörténész nyitotta meg. Köszöntőre Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét, Péter Ferencet, Maros Megye Tanácsának elnökét és Tamás Sándort, Kovászna Megye Tanácsának elnökét kérték fel.

Pénteken, október 7-én Csíkszeredában folytatódott az eseménysor, a Csíki Székely Múzeumban a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé anyagát bemutató kiállítást Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora és Túros Eszter művészettörténész méltatta. 

Az eltelt hónapokban mellékletünkben rendszeresen nyomon követtük a biennálé előkészítését, szervezési szakaszait, a benevezések folyamatát, ismertettük a rendezők szándékait, a zsűri összetételét. Szóltunk arról is, hogy a 7. biennálé hívószava a Stratégiák volt, ennek égisze alatt igyekeztek reflektorfénybe állítani a kortárs grafikai törekvéseket, érzékeltetni e mozgékony művészeti szakág időszerű irányulását. Ferencz S. Apor képzőművész, a rendezvény kurátora és munkatársai lapunkat is folyamatosan tájékoztatták a biennálé fejleményeiről. Ma a kurátor legfrissebb interjújából emelünk ki néhány fontos, információkban gazdag gondolatot. 

Ferencz S. Aporral Sarány István beszélgetett, az interjú a Hargita Népe napilap 2022. október 5-i számában jelent meg. Az alábbiakban a kurátoré a szó. 

„Ahogy több kiadást megér egy rendezvény, és lassan kezd felnőtté válni, egyre többen és több helyen vesznek tudomást róla, így a jelentkezők száma és azok szakmai színvonala is egyre jobban kezd konszolidálódni. Valahogy ezt az utat járta be – és még mindig ezen az úton van – a Székelyföldi Grafikai Biennálé is az elmúlt 12 évben. De mostanra méltán mondhatjuk, hogy a biennálé felkerült a nemzetközi kortárs grafikai rendezvények térképére. Az előző évekhez hasonlóan idén is nagy érdeklődés övezte, a föld mindegyik kontinenséről, 62 országból 844 alkotó nevezett be közel kétezer alkotást. A héttagú nemzetközi zsűri a benevezett munkák digitális változata alapján 303 művet válogatott be a biennálé törzsanyagába, majd ezek eredetijét átvizsgálva kerültek kiválasztásra a díjazott alkotások a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban. Rengeteg szakmailag és technikailag értékes munkával jelentkeztek a résztvevők. Számos alkalommal jött szóba az, hogy a kétezer műből szinte két biennáléra való anyagot is ki lehetne választani, vagy például szinte csinálhatnánk egy teljes lengyel biennálét. De a zsűritagok tapasztaltságának köszönhetően flottul működött az elbírálási folyamat, kérdéses helyzetekben is viszonylag egyszerűen konszenzusra jutottak. Általában a grafikai biennálékra, triennálékra kötelezően sokszorosító eljárásokkal lehet jelentkezni, így a Székelyföldi Grafikai Biennáléra is. 

A különböző digitális eljárások mellett sok olyan is megtalálható, amelyek a hagyományos és a kísérleti/digitális fúziójából jönnek létre, vagy több különböző technika ötvözéséből. Több művész alkalmaz saját, egyénileg kifejlesztett technikát is. Egy alkotó hovatartozása földrajzilag nem föltétlenül a technikán keresztül határozható meg, hanem inkább különböző formai és tartalmi szempontok mentén. Ezek bizonyos régiókra vagy »nemzeti karakterjegyekre« lehetnek jellemzők. Ilyen erőteljes karakterjegyek fedezhetők fel például (Európán belül) a lengyel grafikában, de ugyanúgy a dél-amerikaiban és a távol-keleti sokszorosító grafikában is. Számos olyan régió/ország van, ahonnan mondhatni szinte mindig rendkívül felkészült művészek jelentkeznek, bizonyos technikákat tökélyre fejlesztve hozzák létre nyomataikat. A világ minden pontján élnek ilyen alkotók, de ha példákat szeretnék mondani, akkor Európában ismét a lengyelekkel példálóznék, és mindenképp megemlítendők a Távol-Keletről Thaiföld, Indonézia, Kína vagy Japán is. Évről évre felvetődik az is, hogy a nemzetközi grafikai szcénán hol helyezhető el a hazai kortárs grafika. Az évek során azt tapasztaltam, hogy ha bizonyos esetekben némiképp érzékelhetők is technikai hiányosságok, azért szép számmal vannak olyan helyi grafikusok, akik bárhol megállják a helyüket a nemzetközi kortárs grafikai porondon. Ezt bizonyítja az is, hogy közülük többen elismert nemzetközi fórumokra kerülnek be alkotásaikkal, nem ritkán rangos szakmai elismerésekben részesülve. Hiszem, hogy minden hasonló eseménynek a legfontosabb hozadéka az – főként hogyha távlatokban gondolkodunk –, hogy a helyi kulturális, művészeti, képzőművészeti-szakmai életet gazdagabbá tegye. Nyisson a világra, a régió kulturális történéseihez pluszértékeket adjon hozzá vagy kulturálisan nevelő szerepe legyen. Ez a külső megítélésünk szempontjából sem mindegy. Személy szerint hiszem azt is, hogy a művészetek – és itt most említsük konkrétan a képzőművészetet – szebbé, jobbá és gazdagabbá teszik az emberek lelkét és életét. Egy ilyen rendezvénynek is, mint a Székelyföldi Grafikai Biennále – a szakmai célokon túl –, valahol ezek a legfontosabb céljai és egyben hozadékai” – nyilatkozta Ferenc S. Apor Sarány Istvánnak.