Megkerült a követ

Enyed felé jövet a Kaláka megtalálta. A Plébános ma is marasztalja az öreg Kollégium hordói között, de amikor meghallotta, hogy a négy virtuóz zenész épp az ő történetét meséli el fenn a második emeleten, úgy döntött, ezt már el nem szalasztja, pláne, hogy a híres-nevezetes galambfalvi poéta, Kányádi Sándor írta meg a nagy szultán küldetése nyomán megesett kalandos krónikáját. Így történt, hogy kissé borgőzösen, de inkognitóban húzódott meg a díszteremben, ahol a nagyságos Fejedelem, Bethlen Gábor festménye és a világutazó Kőrösi Csoma Sándor szobra előtt énekelte, muzsikálta el az esetet a diákságnak a száz hangszerű, négy örök garabonciás. És olyan jól húzták, fújták, nyúzták, hogy ő maga is majdnem táncra perdült. De még idejében visszavonulót fújt s üzente, ha keresnék, továbbra is alant múlatja az időt az Őrhegy és Csombord biztosította isteni-allahi nedű társaságában.

A kétszeres Kossuth- és Prima Primissima díjas Kaláka együttes pedig folytathatta sikeres erdélyi körútját, Nagyenyed után immár újra a Székelyföldre, ahol a Csíkszeredai Könyvvásár közönsége is nagyon várta verséneklő kedvenc csapatát. Az enyedi fellépés előtt hétfőn a marosvásárhelyi Kultúrpalotában ünnepelte a kedves vendégeket a közönség. Olyanok is néhányan, akik a Kaláka 40 évvel ezelőtti első vásárhelyi koncertjét tapsolták végig ugyanitt, a Kultúrpalotában. Voltak tehát idősebb emberek is a nagyteremben, de kicsik is, tulajdonképp minden nemzedék képviseltette magát, hiszen a Kaláka mindenkinek kedvence, aki a szép és jó verset és az ahhoz illő minőségi muzsikát szereti. Sokan az elhangzott költeményeket kívülről ismerik, a dallamokat, amelyeket a Kaláka rájuk komponált, lelkesen dúdolják magukban, vagy diszkréten együtt énekelnek a négy örökifjú „öregfiúval”, Gryllus Dániellel, Gryllus Vilmossal, Becze Gáborral és Radványi Balázzsal, akik az eltelt 52 év alatt ki tudja hány ezerszer énekelték el a dalokat, és mégis olyan kedvvel, frissen, vidáman szólalnak meg most is, mintha a pályanyitó hangversenyükön szerepelnének. Így lehet a halhatatlan költőkkel kortársként együtt lélegezni, a verset és az arra született szívmelengető dalokat számos ember sajátjává tenni. És a lírikusok igaz barátjává válni. A klasszikusoké és a legjobb maiaké, akiknek versei a Magyar Örökség Díjas együttes páratlanul gazdag repertoárját színesítik. A kalákások atyai barátja, Kányádi Sándor, aki talán a legtermékenyebben gyarapította, ihlette műsorukat, ismét Galambfalvára hívta őket. A költő szülőfalujának iskolája vette fel halhatatlan fia nevét, a Kaláka fellépése tette még emlékezetesebbé a névadó ünnepet. Azt követően Vásárhely Kossuth-díjas lírikusa, Kovács András Ferenc verse sem maradhatott ki a kultúrpalotai estről. Az ő humora, játékossága is szervesen illeszkedett abba a lélekpezsdítő verscsokorba, amely József Attila, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Arany János, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Kis Anna, Tamkó Sirató Károly, Szabó T. Anna és a már említett Kányádi Sándor költeményeit öltöztette egy tarkaságában is elegáns, élvezetes és élményteljes harmóniába. A Kalákát máris visszavárnánk.