Meghatározó élmény

Holland fiatalokat hoztak éveken át, hogy a marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány Vártemplomi Diakóniai Központjának idősgondozó, árva- és utcagyermekeket felkaroló, illetve nehéz anyagi helyzetben levő nagycsaládosokat támogató munkáját segítsék.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Holland fiatalokat hoztak éveken át, hogy a marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány Vártemplomi Diakóniai Központjának idősgondozó, árva- és utcagyermekeket felkaroló, illetve nehéz anyagi helyzetben levő nagycsaládosokat támogató munkáját segítsék. Az idén csak a csoportvezetők jöttek Marosvásárhelyre, s a Református Kollégium diákjait szervezték be az önkéntes munkára. Az első két nap tanúsága szerint sikerrel, és talán elkezdődik az a folyamat, hogy a mi fiataljaink is kilépnek a család és az iskola jelentette burokból, s az élet árnyékosabb oldalával, a másokért végzett fizikai és egyéb munkával találkozva átérzik az önzetlen segítségnyújtás örömét.

A második munkanap végén, az alapítvány idősotthonában Jacqueline Schoonwaterrel, a leideni De Bakkerij Diakóniai Központ munkatársával, a marosvásárhelyi program vezetőjével, két kollégista diákkal és tanárukkal beszélgettem.

Kérdésemre, hogy miért vállalkoztak az önkéntességre, a XI. osztályos Kali Tövisi Botond elmondta: meggyőzték, hogy szükség van a segítségére, és úgy érezte, hogy tanulságos lesz számára az önkéntesség.

– Nem gondoltam, hogy ennyit kell dolgozni, hétfőn az idősotthon épülő szárnyában a falakat csiszoltuk, fát hordtunk, kedden egy raktár oldalát deszkáztuk be. Szerdán Hármasfaluba megyünk a nagycsaládosokat segítő szolgálat keretében, ahol használt ruhákból jótékonysági vásárt rendezünk, s zöldséget szedünk az Otthonteremtő Program farmján. Szívesen segítek bármiben – teszi hozzá a magas, izmos fiatalember, aki láthatóan jól érzi magát a holland ifjúsági irányítók körében.

– Meg akartam próbálni, hogy milyen érzés másokon segíteni – mondja a X. B osztályos Labancz Eszter. Ma Mikefalván és Héderfáján jártunk, ruhát és élelmet vittünk jövedelem nélküli nagycsaládoknak. Megdöbbentő volt számomra, hogy milyen körülmények között élnek emberek, mi pedig folyton panaszkodunk. Meghatározó élménynek érzem. Szerdán szépségnapot szervezünk az idősotthonban, a holland irányítók masszírozni tanítanak, amivel a gondozottaknak kedveskedünk.

Szilágyi Mihály, a Református Kollégium zenetanára vállalkozott helyi irányítónak, s azt értékeli, hogy a holland vendégek a fiatalok nézőpontján akarnak változtatni. A segítségképpen végzett önkéntes munka bárki számára adott lehetőség, amit itthon a vezető tisztségben levők könnyen elfelejtenek. A holland ifjúsági vezetők példájából, akik nem szégyellik a fizikai munkát, tanulni lehet.

– Kedves fiatalok, szégyenlősebbek, visszafogottabbak a mi csoportjainknál. Láthatóan ők is meg vannak hatódva attól, amit tapasztaltak, de kíváncsiak, szolgálatkészek, segíteni akarnak – jellemzi a négy lányból és kilenc fiúból álló csoportot Jacqueline Schoonwater, aki elmondása szerint több mint 60-szor járt már Erdélyben.

– Neki köszönhetjük azt a szellemi segítséget, amely nyomán a marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány Diakóniai Központja holland mintára fokozatosan kiépült, s ma már az elesettek, idősek és rászoruló gyermekek támogatását, gondozását intézményesített formában végezzük az Idősek Otthona, a Lídia Gyermekotthon, a Pici Ház utcagyerek-misszió és a hármasfalui Otthonteremtő Program keretében. A jó tanácsok mellett fontos szerepe volt abban, hogy anyagi segítséget hozzon, s komoly támogatókat győzzön meg arról, hogy az idősotthon új szárnnyal való bővítéséhez jelentős mértékben hozzájáruljanak – hangsúlyozza a vendéglátó Fülöp G. Dénesné Suba Ilona, az alapítvány és a központ vezetője.

Az idén Jacqueline Schoonwatert négyen kísérték el: Paul Cornelissen, aki tíz éve jár önkéntesként Erdélybe, Jeroen Ernst, akinek már 18 éves régisége van a holland csapatok irányításában, valamint a Menken házaspár, a fafaragó mesterként dolgozó férj és a fizioterápiás asszisztens feleség, aki masszírozni tanítja a fiatalokat. Ők harmadik alkalommal jöttek, a fiukat követve, aki önkéntesként járt Marosvásárhelyen.

A holland ifjúsági irányítók vezetője elmondja, hogy naponta „28 órát” dolgozik a leideni De Bakkerij Diakóniai Központ munkatársaként, ahol a menekülteknek, a szellemi fogyatékosoknak, a börtönből kiszabadultaknak, a pályakezdésre képtelen fiataloknak, az anyagi nehézségekkel küzdő családoknak nyújtanak támogatást. A legtöbb rászorultat átfogó programjuk az ételbank, amelynek keretében az önkéntesek által gyűjtött élelmiszert juttatják el 800 címre – mondja a holland asszony, aki minden évben talál időt és energiát arra is, hogy a marosvásárhelyi diakóniai központ munkáját támogassa.